Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

74 Az országgyűlés képviselőházának 44 szolgáltatva a tél nélkülözéseinek és a nyomorúságnak. En azt hiszem, hogy a mélyen t. népjóléti miniszter úr, aki felszólalásaiban annyiszor tanújelét adta, mindaddig, amíg nem volt miniszteri állásban, annak, hogy érzékkel bír a nép szenvedése iránt, (Halász Móric: Bizonyára ma is!) most hogy a hatalom a kezében van, a tárcáját köti ahhoz a gondolathoz, hogy e nemes felfogást érvényre juttassa. Ezzel megmutatja, hogy nem az a fontos, hogy valaki meddig miniszter, hanem az a fontos, hogy addig, amíg miniszter volt, mit alkotott. Elnök: Képviselő úr, tessék beszédét befejezni. Gál Jenő: Befejezem. A rokkantsági törvény megalkotásával az a miniszter, akinek nevéhez ez fűződni fog, dicsőséget szerez önmagának és nemzetének, s lerój ja azt a tartozást, amelyet eddig a kormányzati rendszer elhanyagolt. Kérem az igen t. miniszter urat, nyugtasson meg bennünket aziránt, hogy erre soká várni "nem kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Micsoda kortesbeszéd volt ez!) Elnök: T. Képviselőház! Gaal Gaston képviselő úr ma délelőtti felszólalása során az általa felolvasott újságcikkel kapcsolatban — amint ezt a gyorsírói jegyzetekből utólag megállapítottam — olyan természetű kifejezést használt, amelyet a tisztviselői kar sértésnek vehet. Ezért kénytelen vagyok a képviselő urat utólag rendreutasítani. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Mi volt az a kifejezés? — Zaj.) A népjóléti miniszter úr kíván szólni! Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szó volt mindenütt a felülvizsgálat elrendeltetéséről. Állandóan van vizsgálat és felülvizsgálat. (Fábián Béla: Hogyne, lefele!) Nem, ez lehetetlenség. Ne méltóztassék ezt mondani. Abszolúte^ nem lehet azt konstatálni, hogy lefelé menő tendenciával volnának ezek a felülvizsgálatok, hiszen a számok nem ezt mutatják. En nem hoztam most magammal az egész matériát, de a számok is azt mutatják, hogy folyton javítgatják és folyton kiigazítják a hibákat s a kívánságokat tiszteletben tartják, ha azok méltányosak és igazságosak. A kép viselő urak nagy része is állandóan kívánja ezeket a felülvizsgálásokat, s mi nem zárkózunk el a kívánság elől, sőt egészen világos a mi utasításunk, hogy ahol csak lehet és amennyire csak lehet, mindenütt vegyék figyelembe ezeknek az embereknek kívánságait és amennyire lehet, teljesítsék; azokat. Amit az . átlagos ellátásról méltóztatnak mondani^ (méltóztassanak figyelembe venni, hogy az én egyéni nézetem az: én azt gondolom, hogy bizonyos hibák voltak a szerkezet körül, mert nem kellett volna olvan óriási és tág térre menni ezekben a dolgokban. Ami a 75 és 100%-os rokkantakat illeti, azok iránt a legnagyobb tisztelettel és legnagyobb megértéssel vagyunk. (Pakots József: Leszállították!) Nem szállítottuk le egy krajcárral sem. (Fábián Béla: Nem a pénzt, hanem a százalékot!) Dehogy szállítottuk le. (Pakots József: Bocsánatot kérek, jövök adatokkal!) Folyton kiegészítjük és ez folyton megy felfelé, annál is inkább, mert azoknál az embereknél új betegségek is mutatkoznak, ezeknél az embereknél régi időkből, régibb dátumú betegségekből és régibb bajokból származnak azok a betegségek, amelyek most lépnek fel. A 75 és^ 100%-os rokkantak iránt minden tisztelettel és megértéssel kell lennünk min'. ülése, 1980. november 26-án, szerdán. den időben. A magam résziéről folyton azon gondolkozom, hogy azokat, akiknek nincsennek családtagjaik, lehetőség szerint csoportosítsam szép vidékeiken, városokban, olyan helyeken, ahol szebb és kedvesebb az élet, hogy ott^ háziakat, helyeket, otthonokat szerezzek a számukra. Ezek számára megfelelő uniformist is kellene szerezni, megfelelő módon kellene csoportosítani őket és bele kellene vinni őket a társadalomba, hogy annak tagjai legyenek. Nem jó, ha ők itt vannak Budapesten, nem jó, hogy itt voltak akár a Németvölgyi-úti, akár a Timót-utcai otthonban. Ezek nem jó helyek számukra» En sokkal inkább gondolok a hegyes és lejtős vidékekre, ahol szép helyek vannak, ahol sokkal inkább el lehetne őket helyezni, a hadirokkantakat uniformissal ellátni, bevezetni őket a társadalomba, hogy amennyire lehet, effyütt éljenek azok az emberek, akiknek senkijük nincs, akik elhagyatottak. A törvénytervezetre vonatkozólag folynak az előkészületek s nagyon jól tudják t. képviselőtársaim, hogy amióta hivatalba léptem, azóta folyton foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de törvénytervezetet csak úgy, akárhogy megszerkeszteni nem lehet. A dolgok előre mennek és én azt gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal a Ház nemsokára foglalkozni fog. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a kórházi felvételeket illeti, előbb interpelláló Kéthly Anna képviselőtársunk azt mondta, hogy a kórházakba nem veszik fel a rokkantakat. A kórházak utasítást kaptak, hogy kötelesek felvenni a rokkantakat. Ha mégsem teszik, ez visszaélés lenne, de én erről nem tudok. Mondom, utasítást kaptak a kórházak, hogy a hadirokkantakat okvetlenül vegyék fel. Azt is tetszett mondani, hogy segélyt nem tudott kieszközölni valamelyik hadirokkantnak vagy hadiárvának. Ez lehet, de másrészt tetszik emlékezni arra, hogy amennyire csak tehettem, a képviselőtársam kérvénvét mindig tekintetbe vettem, a segélynél ott voltam s amennyire lehet, mindig segélyeztem őket. Különösen ami az egészen szülőtlen hadiárvákat illeti, akiknek se apjuk, se^ anyjuk nincs, azokról sokkal jobban lehet már most gondoskodni és kilátás van arra, hogy sokkal jobban lehessen róluk gondoskodni. Azoknak nagy része bent van mindenféle „intern átusokban. Méltóztassanak csak kimenni azokba az internátusokba, méltóztassanak meggyőződni arról, hogy a lehető legjobb és legyigasztalóbb módon bánnak ezekkel a hadiárvákkal. Ez a rész úgy van megoldva, hogy igazán mindenkit, aki ott megjelenik, megnyugtathat. Felhívom t. képviselőtársaimat, hogy méltóztassanak megnézni ezeket a hadiiárvaintézeteket, és meggyőződni arról, hogv ezek ilyen módon vannak berendezve. (Fábián Béla: Oda minden hadiárva bejuthat?) Amennyit csak lehet, annyit veszünk fel. (Fábián Béla: Oda minden hadiárva bejuthat, vagy csak minta-hadiárvákat tartanak? Mert ez más kérdés.) Ami azt illeti, hogy itt úgynevezett 25%-os hadiárvákat emlegetnek, ezt olyan résznek tartom, amelyet sohasem kellett volna fölvenni a rendelkezések közé. (Fábián Béla: Hadiárva-kollekció!) Elnök: Halmar a képviselő úr házszabályellenesen kérdést intézett a miniszter úrhoz, méltóztassék megvárni a választ. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Ha a 25%-os hadiárvákat is ide