Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-440
70 Az országgyűlés képviselőházának Uh tartom válaszolni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nem hiszem, hogy a képviselő úron kívül ebben a Házban is volna valaki, aki ezt az állítást komolyan venné. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Semmiféle okot nem szolgáltattam rá életemben, hogy rólam feltételezhessék, hogy én strohmann-rendszer vagyok! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A strohmann-rendszer azon az oldalon dívik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ez a magyarázata annak, hogy t. képviselőtársam azt, amit ő náluk meghonosítottak és amit én erkölcstelennek tartok, másokról is felakarja tételezi. (Farkas István: Az egész társaság Strohmann! — Nagy zaj.) Arra a másik állításra, hogy itt egy új szellem, volna, amit újra hangoztatott t. képviselőtársaim, le kell szögeznem, hogy semmiféle új szellem nem érvényesül. (Kabók Lajos: A dátumszerűség!)' Az a dátumszerűség, amelyre méltóztatott ráutalni, teljesen ismeretlen előttem. Lehet, hogy aaok, akik dátumra készítenek időnként elő akármilyen mozgalmakat, a maguk bűntudatában jutnak ilyen következtetésre. (Farkas István: Bűnö.s maga az ellenforradalomban Kecskeméten! — Zaj.) Meg kell nyugtatnom az ország közvéleményét. (Farkas István: Kecskemétre gondoljon! — Állandó zaj, — Elnök csenget.) hogy az igazságszolgáltatás nem igazodik egyes dátumokhoz az inspekció tekintetében, hanem állandó inspekcióban van, és ebben az országban nemcsak egyes dátumokon, (Zaj. — Elnök csenget.) de semmiféle szürke napokon sem lehet visszaélni a törvénnyel, és a törvény le fog sújtani mindenkire, bármilyen napon sértse is meg a törvényt. (Helyeslés a jobboldalon és a, középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) r Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és középen. — Farkas István: Ez megbosszulja magát! — Kuna P. András: A szakszervezetek! — Farkas István: Gondoljon Kecskemétre! — Zaj. — Elnök csenget — Jánossy Gábor: Halljuk az elnök urat! — Kubák Lajos közbeszól.) Elnök: Farkas István és Kabók Lajos képviselő urakat rendreutasítom. (Farkas István: Köszönjük szépen! — Zaj!) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy nyugodtságukat őrizzék meg és tartózkodjanak a közbeszólásoktól, különösen a sértő közbeszólásoktól, mert különbén kénytelen lennék a Háznak erősebb rendszabályok alkalmazására javaslatot tenni. (Rothenstein Mór: Hát itt nincs egyenlőség?) Itt most nem arról, hanem a tanácskozás rendjének biztosításáról van szó. (Farkas István: A miniszternek lehet gyanúsítani és sérteni? — Zaj.) Kérem Farkas István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István: Neki van bűntudata, nekem nincs! — Zaj.) Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az igazságügy miniszter úrnak Várnai Dániel képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. t A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos: Einen a sajtószabadság! — Élénk felkiáltások jobbfelől és á középen: Éljen! — Farkas István: Megmutatták! — Br. Podmaniczky Endre: De nem a Népszaváé! — Állandó nagy zaj.) Csendet kérek. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy áz interpelláció . illése, 1930. november 26-án, szerdán. szövegét felolvasni szíveskedjék. (Zaj.) Csendet kérek. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a honvédelmi és népjóléti miniszter urakhoz. 1. Értesültek-e a miniszter urak a hadirokkantak hadiözvegyek és hadiárvák elviselhetetlen méreteket öltött gazdasági nyomorúságáról 1 ? 2. Tudomással bírnak-e a miniszter urak arról, hogy a kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályok szerint működő Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége állandó miniszteri biztosa és a központi dgazsratóság tevékenysége kapcsán képtelen az anyagi pusztulástól megóvni ezt a társadalmi réteget? 3. Különösen kér dem a honvédelmi miniszter urat, van-e tudomása arról, hogy az említett szövetség vezetősége a hadirokkantakat egyoldalúan politikailag befolyásolni törekszik s ezzel megzavarja a hadviseltek bajtársi egybef orrotts ágát? 4. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter úr az összkormánynál lépéseket tenni és keresztülvinni, hogy a hadirokkantaik^ hadiözvegyek és hadiárvák gondozása a honvédelmi minisztérium külön resszortjába utaltassék, és külön pénzügyi alap létesítessék, melynek egyedüli rendeltetése a mai szégyenletes állapot megszűntetése legyen? 5. A népjóléti miniszter úrtól pedig kérdezem, hogy addig is, míg a rendezés ezen módja bekövetkezik, hajlandó-e a törvényhozás elé külön javaslattal lépni oly felhatalmazás megadása iránt, hogy minden halogatás nélkül biztosítható legyen az özvegyek és árvák és a mumkakéntelen rokkantak oly fokú megsegítése, amellyel exisztenciájuk legalább a létminimum határán biztosíthat?» Elnök: A képviselő urat megilleti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter úr nincs jelen, mert szerettem volna, ha az előadandók kapcsán r tekintetét a hadirokkantak felé fordítaná és meglátná, hogy azok a csak Magyarországon létesült olyan különleges állapotban vannak, amely sem az ententállamokban, sem a volt központi hatalmak többi államaiban nem található. T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nagyon helytelen fogalom az, .amely gyökeret vert Magyarországon, s amely úgy szól, ihogy & hadigondozás: hadisegélyezés. Minden országban, különösen Németországban és Franciaorszáarban, de Angliában is, ahol törvényhozás útján véglegesen rendezték ^ezt a kérdést, e törvények miniszteri indokolásában olvasható, hogy a hadirokkantaik az állam hitelezői, s tartozás lerovása az, amit minden állam köteles minden hadirokkant, minden hadiözvegy és hadiárva iránt teljesíteni. (Farkas István: Nálunk szegényügy, koldusjalamizsna!) Csaik nálunk kezelik ezt a kérdést úgy. mint valami alamizsnát, mint valami .segélyezési rendszert. {Fábián Béla: Kilencvennégy fillér! — Farkas István: Azért nincs nálunk sajtószabadság, mert ezt a politikát csinálják!) Elnök: Kérem Farkas, István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Gál Jenő: Ezért járják tíz esztendő óta ezek a szerencsétlenek azt a kálváriát és azt az instanciát, amely mellett annyian pusztulnak el, annyi energia pusztul el. Éppen alkalmas a mai energia-törvényjavaslat tárgvalásánál rámutatni arra, hogy egy kicsit az emberi ener-
