Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

60 Az országgyűlés képviselőházának hUO. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. családi békét és olyan jogszabályokat húzzanak rájuk, amelyek nem léteznek. T. Ház! Ismételten sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy a belügyminiszter úr nem tar­totta szükségesnek és érdemesnek erre az in­terpellációra nyomban válaszolni, de mi gon­doskodni fogunk arról, ihogy ez a válasz ne maradjon el, mert — amint mondottom —• mi megvédelmezzük és meg akarjuk védelmezni a Népszaiva olvasóit és előfizetőit és addig fog­juk ezt a kérdést itt nyilvántartani, míg meg­felelő orvoslást nem kapunk. (Helyeslés a szél­sőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Fábián Béla képviselő úr kíván egy elő­terjesztést tenni. Fábián Béla: T. Ház! Tisztelettel kérem, hogy interpellációmat a legközelebbi interpel­lációd napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Következük Szabó Iván képviselő úr első számú interpellációja a föl dmí ve lésügyi és a kereskedelemügyi miniszterhez. Kérem az in­terpelláció szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (ohkissa): «Interpel­láció a magyar királyi földmívelésügyi és ke­reskedelemügyi miniszter urakhoz a mustmérő készülékek egységesítése és hitelesítése tár­gyában. 1. Van-e tudomása a miniszter uraknak ar­ról, hogy a szőlősgazdáikat a különböző és hite­lesítés nélküli mustmérők alkalmazása által nagy kár éri, mert a visszaéléseknek tág teret nyit? 2. Nem iátják-e elérkezettnek az idejét, hogy ezt a kérdiést olyformán szabályozzák, hogy csak egyfajta és hitelesített mustmérők legyeneík használhatók.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó Iván: T. Képviselőház! Mindany­nyiunk előtt köztudomású, hogy egyetlen egy gazdasági foglalkozású ágat sem ért annyira a mai krízis, mint a szőlősgazda-társadalmat és mégis azt látjuk, hogy a szőlősgazda-társada­lom van leginkább kitéve annak, hogy árujá­nak, mustjának vagy borának értékesítése al­kalmából kormányhatósági intézkedések hiá­nyában a legnagyobb megkárosításnak van ki­téve különösen azok részéről, akik tudatlansá­gát kihasználva, megtévesztik annak az áru­nak tekintetében, amelyet piacra dob. Több íz­ben előfordult a különböző borvidékeken évek óta, de főleg az idén, — és az idén különösen azért, mert a magyar föld olyan minőségű bo­rokat produkált, amilyeneket évtizedeken ke­resztül csak egy-egy évben szokott produkálni — mondom, megtörtént többekkel, hogy fel­használva e kormányhatósági intézkedés hiá­nyát, a mustmérőkkel sok visszaélés történt. Azt gondolom, hogy maguknak a lelkiismere­tes borkereskedőknek is ez a véleményük. A Borászati Lapok füzeteinek kezemben levő száma szerint, amelynek címe «A borkereske­delem szokványai», a 6. szakasz kifejti, hogy «A must cukortartalma alatt a hitelesített klosterneuburgi mustmérő szerinti természetes cukortartalom értendő. Sűrített mustnál a m. kir. ampelológiai intézet Beaumé szerint meg­állapított cukortartalom mérvadó.» A tehnika mai vívmányai szerint már van megfelelő mustmérő, a klosterneuburgi must­mérő. Arra kérem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat jelenlegi interpellációm során, hogy méltóztassék rendeletileg, vagy^ ameny­nyiben ezt keresztülvihetőnek nem méltóztatik tartani, törvényhozásilag intézkedni az iránt, hogy a must- és bormérésekre hitelesített és megfelelő egyfajtájú mustmérőkészülék hasz­nálata rendeltessék el (Felkiáltások a jobb­oldalon: Nagyon fontos!) a must és a bor adás­vételénél. Ennek a világon semmi néven neve­zendő akadálya nincs, viszont a szőlősgazda társadalmat egy ilyen intézkedés nagyon meg­nyugtatná. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De megnyugtatná a becsületes, tisztességes bor­kereskedő- és kocsmárostársadalom is. (He­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Nem tudom, hogy a földmívelés­ügyi miniszter úr nevében is, vagy nem? Bud János kereskedelemügyi miniszter: A földmívelésügyi miniszter nevében is. Elnök: Méltóztassék. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úrral egyetértőleg adom meg a választ Szabó Iván igen t. képviselőtársam interpellációjára. Kétségtelen, hogy a mustmérőknek szám­talan faja van használatban és hozzá kell ten­nem azt is, ihogy ezek a mérőeszközök tulajdon­képpen nem felelnek meg azoknak a kívánal­maknak, amelyeket tőlük elvárnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek a kérdésnek megoldása csak akkor lehetséges, ha sikerül egy típust teremtenünk. Akkor rendelhetjük el ennek kötelező használatát, ha egységes mérő­eszköz áll rendelkezésre. A földmívelésügyi miniszter úrral egyetértőleg kijelentem: arra törekszünk, hogy ilyen egységes típust megte­remtsünk és annak hitelesítését előírjuk, mert ez határozottan a szőlősgazdáknak és magának a kereskedelemnek is érdeke. (Ügy van! Ügy van!) Kérem válaszom tudomásulvételét. (He­lyeslés jobbfelől.) Szabó István: A választ tudomásul veszem! Elnök: Kérdem a t Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak a föld­mívelésügyi miniszter úrral egyetértésben adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Szabó Iván képviselő úrnak a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett 2. számú interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének fel­olvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy bár a Kecskemét—tiszaugi híd már két éve átadatott a forgalomnak, az ezen híd­hoz vezető utak állami kezelésbe vétele és jó­karba hozatala iránt semmiféle intézkedés nem történt?^ Kíván-e ezen irányban a kereskedelemügyi kormány Ígéretéhez képest intézkedni, hogy egyrészt a kecskeméti oldalon, másrészt a szol­nokmegyei oldalon ezen hídhoz vezető utak ki­építtessenek és jókarba hozassanak?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó Iván: T. Képviselőház! Az egész Duna—Tisza-köze örömmel üdvözölte a keres­kedelemügyi kormánynak azt á négy-öt évvel ezelőtti tervét, amely két évvel ezelőtt már valóra is vált, amely a magyar Alföldnek Duna—tiszaközi részét a Tiszántúllal a kecské­mét—tiszaugi híd által összekötötte. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amint a tiszaugi híd megnyitásáról készült közlemény mondja (oh vassá): «A jelenleg építés alatt álló dunaföld­vári Dunahíddal kapcsolatban az új Tiszahíd

Next

/
Oldalképek
Tartalom