Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának UUO. neket eddig feltártaik, felkutattak és kimutattak. Kérek még egy negyedórai meghosszabbítást, mert beszédidőm lejárt. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak megadni ? (Igen!) À Ház a kért meghosszabbítást megadja. Söpkéz Sándor: Másodszor pedig, ameddig süt a nap és ameddig fel vannak halmozva a föld belsejében azok az óriási melegmemnyiségek — hiszen méltóztatnak: tudni, hogy DélAfrikában 1050 és 2000 mélységben bányásszák az aranyat és milyen nehéz küzdelmet folytatnak ott a temperatúrával a munkások — és ameddig az elektromos energia használatával a nehéz fizikai munka alól felszabaduló emberi energia egész készségét a szellemi élet terére koncentrálhatjuk, ne méltóztassanak tartani attól, hogyha elfogynak a ma használt régi energiakészletek, zavarba jön a világ. Ma már az atomenergiát kutatja a tudományos tehnika és ebből, vagy valami más forrásból fogja a természetnek mindig rejtettebb kincseit feltáró kutatóelme a ma ismert és ma használt energiakészletek elfogyása esetén az emberi élethez szükséges energiákat előteremteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy mit jelent általános gazdálkodási nézőpontból, ha a falu, a tanya és a mezőgazdaság ezernemű szükségleteivel megkapja az ő elektromos energiáját olcsón, kényelmesen: azt hiszem, erről már ma beszélni egészen felesleges. Az ókorban — mint méltóztatnak tudni — minden szabad polgár a nehéz fizikai munkát embertelen és lelketlen módon r ah szolgákkal végeztette el, de Athénben is minden szabad polgárnak csak négy rabszolgája volt. A modern embernek annyi rabszolgája van, amennyire éppen csak szüksége van, azokban az igénytelen kis elektromotorokban, amelyek végeznek helyette minden fizikai munkát, úgyhogy a legnehezebb fizikai munka végzésénél is az embernek ma már nem kell erőt kifejtenie, hanem legfeljebb irányítja, vezeti azt az erői Egy amerikai kiszámította, — ezt csak úgy mellesleig jegyzem meg — hogyha Amerikában azt a munkát emberi erővel akarnák kifejteni, amelyet a közhasználatban lévő elektromosművek ma leadnak, akkor minden embernek 125 rabszolgájának kellene lennie. (Jánossy Gábor: Okos ember volt! De sok szabad ideje lehetett, hogy erre rájött!) Az is köztudomású, hogyha végigfutnak azok

y az energiát hordó drótok falun, tanyán és városiban, akkor munkához jut a kisipar, munkához jut a háziipar, amint annak gyönyörű példáit látjuk a legutóbbi esztendőkben Württembergben és a Feketeerdőben. Megszűnik a városokba való egészségtelen tömörülés és az a szociális szempontból hangoztatott régi jelszó, hogy: «vissza a faluba!» — talán valóra válik. (Ügy van! Üay van! a Jobboldalon.) T. Ház! Ezek a drótok azonban nemcsak erőt, nemcsak munkát visznek, hanem fényt és világossaerot is. A fény és világosság ellensége a sötétségnek, de ellensége à sötétségnek a lelkekben is

v A drótok mentén a mozgás, a munka és az élet mentén terjedni fog a kultúra, nemesülnek és erkölcsi tartalommal telnek meg a lelkek is. Már a régi vallásokban is szentnek tartották a tüzet és a világosságot: ezektől vártak minden jót, várták az élet megjavulását. A lelkek nemesülése pedig a legbiztosabb záloga annak, hogy a tehnikai tudományok szédületes vívmányai nem lesznek a pusztítás kíméletlen fegyverei, hanem az emberiség jólétének és a civilizáció fejlődésének előmozdítói. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 53 Ezt a javaslatot, amely a magyar munka megorganizálását célozza, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző: Reisinger Ferenc! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét megkezdeni. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Az előttem szólott Söpkéz képviselő úrftak kétségtelenül szakszerű és élvezetes előadása még inkább meggyőzött arról, amit eddig is vallottam, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy a villamosításra Magyarországon elkerülhetetlenül szükség van, de mindazok a szakszerű adatok, amelyeket ennek a kérdésnek bizonyítására felhozott, egy másik főkérdésben, abban a kérdésben, hogy a villamosítást ki csinálja meg, éppen az ellenkező bizonyítékokat szolgáltatták. (Folytonos zaj <a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Reisinger Ferenc: Nézetem szerint a főkérdés nem az, hogy a villamosításra szükség van-e, mert hiszen szinte köztudomású és általában elfogadott, hogy a villamosítást meg kell csinálni; a főkérdés ebben az ügyben tulajdonképpen az, hogy a villamosítást ki csinálja meg^ magánvállalkozók kezébe játsszuk-e át törvényesen, avagy az állam használja ki ezt a nagy pénzforrásul szolgáló tehnikai alkalmatosságot. En tehát, míg az első kérdésben Söpkéz képviselő úrral egyetértek, nagyon sajnálom, bogy a második igen fontos kérdésben, talán a legnagyobb kérdésben nem tudom osztani az előttem szólott képviselő úr felfogását. Mindazok az adatok, amelyeket felhozott: a honvédelmi érdek, azután az, hogy a villamosítás maga egy nagy nemzeti vagyont jelent, a közmunka, az iparfejlesztés kérdése, — mindezek felfogásom szerint éppen ellenkezőleg annak bizonyítására alkalmasak, hogy a villamosítás ügyét nem szabad magánvállalkozásra bízni, hanem ezt az államnak magának kell végrehajtania. Különösen a mai Magyarországnak, amikor gazdasági állapota ilyen rettenetesen szomorú helyzetbe jutott, volna szüksége egy olyan újabb na^vszabású bevételi forrásra, amelynek megteremtése máskép el sem képzelhető. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Bárdos Ferenc: Tessék a kaszinóba menni! — Br. Podmaniczky Endre: Es ha maguk beszélnek ottan? — Zaj. — Elnök csenget.) Különösen nem tudom megérteni a kereskedelemügyi kormányzat elképzelését. Kétségtejen, hogy itt bizonyos, előttünk nem ismert hátsó rugók mozgatják a villamosításnak magánkézbe való juttatását, amit a kereskedelemügyi kormányzat nem óhajt közhírré tenni, Miért van az, .hogy ugyanakkor, amikor évek óta a kereskedelemügyi kormányzat a vasutak villamosításáról gondolkozik, akkor a villamosítást általánosságban magánvállalatok kezébe akarja juttatni? Lehetséges, hiszen az indokolás mond is ilyesmit, hogy a villamosítás államosításának áthidalhatatlan akadálya az állam szegény volta, nincs rá pénz. Nézetem szerint azonban éppen ez a kérdés az, amellyel kapcsolatban az államot sokkal kedvezőbb anyagi helyzetbe lehetne hozni és erre a villamosításra felfogásom szerint megfelelő formában lehetne tőkét szerezni, viszont ez azt tenné lehetségessé,