Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

42 Az országgyűlés képviselőházának hhO. ülése, 1930. november 26-án, szerdán. niszté.rium, egyszerűen ad acta teszi. Pedig — mint mondottam — tőke is, pályázó is volt. Mondok más példát. Ott van a gönci járás versenytárgyalási hirdetménye. Ennek előzetes jóváhagyásához éppen kilenc hónapra volt szüksége a kereskedelemügyi minisztériumnak. (Reischl Richárd: Ez a normális!) Sopron vármegyénél ez hét hónapig tartott. Hát ha olyan borzasztóan sürgős és ha nagy gazdasági, kulturális, szociális, sőt honvédelmi érdek az, hogy minél több villamosenergia menjen bele az ország gazdasági és társadalmi életébe, kérdezem a t. miniszter úrtól: miért kellett ezeket ennyi ideig visszatartani s miért nem méltóztatak ezeket engedélyezni! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak olyan abszolút mammutkartell íze van. Nem tudom, igaz-e, de világszerte beszélik, hogy a miniszter úr máris tárgyalásokat folytat külföldi nagy villamosenergia-vállalatokkal arra vonatkozólag, hogy ennek a törvényjavaslatnak kapcsán az egész ország villamosítását, mintegy monopóliumot, annak a tisztelt vállalatnak kezébe adja. (Propper Sándor: Eladnak mindent, majd eladják ezt is!) Láttunk ilyet már a gyufakölcsönnél, a gyufamonopóliumnál is. Azt kérdezem, igaz-e ez. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: Ha itt megint arról van szó, hogy az ország villamosenergia-fogyasztását is egy ilyen külföldi trösztnek vagy vállalatnak' adjuk kezébe, legalább viszont ellenértéket méltóztatnának ezért az országnak biztosítani, aminthogy a gyufánál mégis csak volt ilyen, a gyufatröszt monopolizálásánál mégis csak volt legalább annyi, hogy egypár százmillió abban a nehéz helyzetben bejött az országba és 'bizonyos olcsóbb kamatláb mellett az országnak rendelkezésére állott. De azt hiszem, hogy a Volpi-féle tárgyalásoknak nem lesz ilyen ellenértékük. Mivel biztosít minket a t. miniszter úr arról, hogyha ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk, akkor ennek kapcsán nem egyetlenegy nagy külföldi vállalatnak fog-e martalékul dobatni az egész magyar energiaszükséglet és vele együtt a magyar fogyasztók milliói? Mert, mélyen t. miniszter úr, nekem egy dolog nagyon szeget ütött a fejembe. Amikor ezt a, törvényjavaslatot először olvastam, őszintén megvallom, és Biró Pál t. képviselőtársam talán nem veszi rossz néven, rájuk gondoltam és azt hittem, hogy itt megint Gyosz.-befolyás érvényesül, s hogy a szénbányáknak van szükségük egy kis monopóliumra az ország területén azért, hogy a villamos energia alakjában a maguk hasznavehetetlen rossz szeneiket porosz szén árában értékesíthessék. Meglepődve kellett konstatálnom, hogy ennek a javaslatnak ellenzői között egyike volt a légintranzigensebbéknek éppen hámori Biró Pál t. képviselőtársam, aki tudvalévőleg fogyasztói és agrárérdekeket nem igen szokott a maga részéről támogatni, ellenben mindig nagyon élénk érzéke volt — ezt természetesnek is találom — minden olyan kérdés iránt, amely a gyáriparosítással, vagy a gyáriüarosításnak nevezett üzletekkel állott összefüggésben. Mégis azt látjuk, hogy éppen a szén érdekeltségek hjarcot vívtak a javaslat ellen a bizottságban, sőt odáig ment ez a harc, hogy egyik-másik szakasznál a hű mameluktábor még a kormányt is leszavazta. (Jánossy Gábor: Nincsen ilyen tábor! — Zaj.) Ne méltóztassék jelentkezni. JDerültség. — Jánossy Gábor: Nem is vagyok tagja a bizottságnak! — Malasits Géza: Mamelukok csak önöknél vannak. —: Zaj. — Jánossy Gábor: Mamelukok csak a törököknél voltak.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: Szeget ütött a fejembe, mi lehet az oka annak, hogy amikor a nagytőkének hoznak a fogyasztók rovására törvényes kedvezményeket, amikor a fogyasztók millióit leltári tárgyként adja át a kormány, illetőleg a minisztérium ezeknek az érdekeltségeknek, kvázi martalékává, akkor ez ellen a nagytőke reprezentánsai védekeznek. Csak később tudtam meg, hogy a honi csukák hátam ögött igen nagy cápák leselkednek és hogy itt nemcsak a fogyasztók nyeletnek el, hanemha honi csukák is. Éppen azért vagyok bátor a mélyen t. miniszter urat megkérdezni ezen a helyen és arra kérni, legyen szíves erre majd nyilt vá~ laszt^ adni: folytat-e a minisztérium, a miniszter úr, külföldi vállalatokkal ebben a kérdésben tárgyalásokat, ha folytat, azok milyen stádiumban vannak és micsoda ellenértéket fog kapni az ország, ha netalán ennek a törvényjavaslatnak minden előnyét à la gyufamonopólium, egy külföldi • nagy villamos tröszt vállalat fogja a maga részére elhalászni? Azt mondhatják erre, hogy már megint kitör belőlem a tisztviselőgyűlölet, mert hiszen ez van a világba bedobva. Megengedem, hogy az ember sohasem olyan, amilyen, hanem mindig olyan, amilyennek látszik. Minden embernek ez a sorsa, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) ez a sors elér engem is, pedig nyugodtan merek hivatkozni összes felszólalásaimra, hogy engem semmiféle tisztviselőgyűlölet soha nem vezetett, én soha semmiféle tisztviselői jogos előnyök ellen fel nem szólaltam, (Jánossy Gábor: Igaz!) sőt szószólója voltam annak, hogy tisztességesen, emberileg fizessék a kevés, annyi számú tisztviselőt, amennyire szükség van. En csak a túltengések ellen szólaltam fel, amelyek akár számbelileg, akár erkölcsi téren jelentkeztek. Mert^ azt azután nem fogadom el tisztviselői kérdésnek és inkább legyek a tisztviselők ellensége, minthogy egyszer is odaadjam magamat annak a gondolatnak, hogy az a minden tekintetben elítélendő összeférhetlenség, amely a tisztviselői kar legmagasabb kategóriájában abszolúte elburjánzott, s amely őket a nagytőke zsoldosává süllyeszti le, tisztviselői érdek lenne. Elnök: A képviselő úrnak ez a kijelentése a tisztviselőkre vonatkozóan ... Gaal Gaston: Kérem, csak egyes összeférhetlenségi állásban lévő tisztviselőkről beszéltem, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt!) nem a tisztviselői karról v beszéltem. (Kun Béla: Van-e összeférhetlenség vagy nincs?) Elnök: A képviselő úr előadásából azt állapítottam meg, hogy a képviselő úr a tisztviselőkre vonatkozóan sértő megjegyzést tett. Ha nem úgy van, nagyon örülök rajta. (Györki Imre: Es ha? Nem szent és sérthetetlen a tisztviselő! — Kun Béla: Nem kell elhelyezkedni vállalatoknál! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gaal Gaston: Kénytelen vagyok mégegyszer megismételni. [Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Azért vagyunk itt.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. A képviselő urak most azért vannak itt, hogy hallgassanak és hallgassák meg a szónokot. (Zaj a széls'őbaloldaloro.) Gaal Gaston: A felsőbb tisztviselői karnak azt a részét, amely törvény és miniszteriális rendeletek szelleme ellenére összefér-