Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

444 Az országgyűlés képviselőházának 4-52. állítja, hogy szegény, nyomorult tömegeket ki­radírozzon és kiirtson a választók közül. (Ma­lasits Géza: Ezrével irtják!) Ha őt a főispán és a Választási biztos behívja, nem azért hívja be, hogy instruálja, hogy személy, név Vagy foglalkozási ágak szerint kit hagyjon ki, hanem megismerteti vele azokat a rende­leteket és utasításokat, amelyekhez alkalmaz­kodnia kell. (Propper Sándor: Szelíd nyomás!) Ne tessék feltételezni esküt tett tisztviselőről, hogy ilyen visszaélésekre kapható legyen. Ezt az általános vádat és ezt a rágalmazó meg­bélyegzést tehát ismételten visszautasítom. (Maasits Géza: Nem rágalmaztam! Azt mon­dottam: a tanítókat ilyen célra felhasználni nem szabad! Ezt mondottam! — Elnök csen­get) Árstatisztikái törvényjavaslat tárgyalásá­nál bátor voltam rámutatni arra, hogy a ma­gyar tanítóságnak sok olyan közjogi funkciót, pedagógiai és iskolaigazgatási kérdést kell el­intéznie, amely kellemetlen az ő pedagógiai hivatása számára. A Választójogi törvény vég­rehajtását nem tartom olyan kellemetlennek, mint az iskolai mulasztások kiírását, amely­ben szintén csak eszköz a tanító és a nép, amelyet e miatt büntetnek, a tanítóban látja az ő ellenségét. Amikor valakit azért nem vesznek r fel a választói névjegyzékbe, mert végzettsége, családi körülményei vagy életkora nem felel meg a választójogi törvénynek, ak­kor ne tessék úgy szembeállítani innen a ta­nítót magával a néppel, hogy az a választó­jogától elesett ember a tanítóban lássa az ő jogfosztóját. Igen t. Képviselőház! Ezzel a törvényja­vaslattal kapcsolatban voltam bátor a tanító­ság jogos védelmében ezt a pár kijelentést tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) En a minisz­ter úrhoz még " azt a kérést intézem, amelyet annakidején a statisztikai törvényjavaslat tár­gyalása alkalmával is felhoztam; bár igaz, hogy itt takarékoskodunk, mert elég tekinté­lyes summát fogunk a^ két munka egyesített végzése által megtakarítani, mégis méltóztas­sék odahatni, hogy azta^ nehéz és kellemetlen munkát, amelyet a tanítóság és az idekapcso­lódó egyéb tisztviselők végeznek a népszámlá­lással és a választók összeírásával kapcsolat­ban, jobban honorálják; méltóztassék tehát a számlálólap ok kiállítasd díját oly tisztességes összegben megállapítani, amely ' annak a kel­lemetlen munkának méltó honorálása lesz. An­nál indokoltabb ez a szerény kérésem, mert az előbb tárgyalt törvényjavaslatban újabb adó­val sújtjuk ezeket a tisztviselőket, tehát egy más munka elvégzése után legalább némi kár­pótlást kaphatna a magyar tanítóság. (He­lyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Felírva nincs senki! • Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Bármennyire csábító volna is részemre, hogy ebben a vitában, amelyet ennél a törvényja­vaslatnál felidézni méltóztattak, (Propper Sán­dor: Azt hiszem, jogunk volt hozzá!) én is részt vegyek és a felhozott argumentumokra a magam ellenargumentumaiít is felsorakoztas­sam, mégis azt tartom helyesnek. — és remé­lem, ezt koncedálni is méltóztatik — ha szo­rosan csak a törvényjavaslat keretében mara­dok és a felvetett általános választójog kér­désével ebben a pillanatban nem foglalkozom. Midőn választói törvényünkhöz hozzányúlok, ülése 1930 december 18-án, csütörtökön. bár előre sejtettem, hogy az ellenzék fel fogja vetni a választójog kérdését, mégis kijelen­tem, hogy téliesen elvonatkoztatva minden vá­lasztójogi problémától, csak egy szükségesség­nek teszek eleget, amely szükségesség nem az én szándékomból és nem az én intencióm kö­vetkeztében állt elő, hanem a törvényhozás bölcsesége idézte elő, amennyiben megalkotta az 1930 : XXV. tc.-t, amelyről bölcsen méltóz­tatik tudná, hogy ez a ' törvény < rendeli el a folyó évben, azaz a jövő év elsejei állapotnak megfelelően^ az országban a népszámlálást. Ez tette szükségessé ezt a törvényjavaslatot, és nem az, amit Farkas Tibor képviselőtársaim említett, hogy ő azt hitte, hogy ez a választó­jogi törvényünk noli me tangere és így ebben első lépést lát a többi kérdésiek és problémák megoldásához. •Mint említettem, nem egyéni elhatározás­ból és nem abból a célból nyúltam hozzá az 1925 : XXVI. tc.-hez, mert a választási problé­mához kívántam volna . hozzányúlni, f hanem szükségessé tették ezt rám nézve a célszerű­ségi szempontok, az, hogy a polgárság zaklatá­sát elkerüljük, továbbmenőleg pedig a takaré­kossági szempontok voltak kizárólagos indo­kaim, amelyek arra indítottak, hogy ezt a tör­vényjavaslatot a Háznak benyújtsam. Malasits igen t. képviselőtársam azzal gya­núsít, — megszoktaim már ezeket a gvanusítá­sokat — hogy azért terjesztettem be ezt a-tör­vényjavaslatot, (Propper Sándor: Tapasztalati alapon beszélt.) —- erre nem lehet a képviselő úrnak tapasztalata, mert nem szolgáltattam rá okot — (Propper Sándor: Láttuk Budaoesten!) hogy az én révemen ilven tapasztalatokat sze­rezzen, (Propper Sándor: Láttuk a terminussal való akadékoskodásnál!) mondom, Malasits t képviselőtársam azzal^ gyanúsít, hogy ennek a törvényjavaslatnak hátsó indokai és intenciói vaunak, mégpedig az az intenciója. (Malasits Géza: Választók kiirtása!) — itt hallottam elő­ször, mert a magam érzésében és elgondolásá­ban ezt nem találtam — hogy ezáltal a válasz­tók létszámát csökkenteni kívánjuk. En erre közbeszólás alakjában kértem kép viselőtársamat, hogy legalább ^egy argumen­tummal legyen szíves engem tájékoztatni, hogy én mégis hogyan gondolom ezt a dolgot. Mert méltóztassék elhinni, nekem egyetlenegy gondo­latom sem volt erre vonatkozólag, - amikor en­nek a törvényjavaslatnak szerkesztésével és be­nyújtásával foglalkoztam. Ha pedig nekem, mint benyújtónak ilyen intencióim nincsenek, a szerkesztőknek sem voltak ilyen intencióik, hiszen egyáltalában nem politikai természetű javaslat ez, a legtávolabb áll mindenféle politi­kai vonatkozástól, kizárólag célszerűségi és ta­karékossági szempont volt iaz, amely engem en­nek a törvényjavaslatnak benyújtására indí­tott. Ezt ki méltóztattak emelni azok a képvi­selőtársaim is, akik a törvényjavaslatot elfo­gadták, de viszont azok sem emeltek lényegileg kifogást a törvényjavaslat tartalma ellen, akik a törvényjavaslatot nem fogadták el, mert hi­szen nem annyira ezzel a törvényjavaslattal foglalkoztak. hanem inkább a benyújtott kisebbségi javaslattal. A. kisebbségi javaslat felöleli az egész választójog problémáját. En a magam részéről ez alkalommal csak arra érzem magamat kötelezettnek, hogy kijelentsem, amint nem egyszer maga ia kormányelnök úr, de ma­gam is kijelentettem, hogy ezidőszerint a kor­mány nem kíván foglalkozni a választási tör­vényjavaslat módosításával. Ezt ismét kijelen­tem. (Kabók Lajos: Elég baj az!) Nyomatékkal mondom, hogy ezidőszerint, mert, hogy a közel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom