Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-452
Az országgyűlés képviselőházának 452. vérrel a kezében megvédi az egysége spart birtokállományát... (Zaj jobb felől/ Elnök: Kérem, képviselő úr. ezt már mégsem lehet mondani! (Propper Sándor: Vilá gos, hogy így van!) Csendet kérek! (Jánossy Gabor: Azok a közbiztonságot védik, önöket is védik, köszönjék meg nekik! — Zaj.) Kérem, képviselő úr, méltóztassék folytatni beszédét! (Meskó Zoltán: Talán Szamuelly-gye rekeket hozzunk?) Csendet kérek! Malasits Géza: Mondom tehát, eddig nincs baj, csakhogy^ önöknek nem lehet ezt az állapotot fenntartaniuk, (Meskó Zoltán: Reszkessetek, sötétben bujkáló ellenforradalmárok a másik oldalon!) mert az a politika, amelyet az urak csinálnak a választójog körül és amelynek egyik tünete ez a törvényjavaslat is, lassan oda fog vezetni, hogy a tömegekben önkénytelenül megérlelődik az a gondolat, hogy: nekünk ; a politikai arénán, a fokozató« haladás terén, keresnivalónk nincs és a munkások, a jogfosztottak, azok, akiket kihagynak a választók névjegyzékéből, akiket kirekesztenek az alkotmány sáncaiból, hatalmi érdekből, azok Önkénytelenül rabjai lesznek annak a felfogásnak, hogy Magyarországon alkotmányos úton semmit sem lehet elérni, mert mindig annak van igaza, akinek a bot a kezében van. Most tíz év óta önöknek van a bot a kezükben, tehát önöknek van igazuk, («fánossy Gábor: Hol van a bot? Az alkotmány van a kezünkben! — Felkiáltások a, szélsőbaloldalov: A ruhatárban hagyták! — Zaj.) Nézze meg szeretett vezérét, akkora botja vau, amekkora senkinek sincs ebben az országban. (Élénk derültség és zaj. — Meskó Zoltán: Nem lehet tudni, hogy kinek mekkora botja van. — Derültség.) Az önök felfogása az, — és ez jut ebben a törvénytervezetben kifejezésre hogy most a bot a mi kezünkben van, i;rgo ebben az országban úgy rendezkedünk be. ahogy mi akarunk s a választójogi törvény is a mi érdekeinket tartozik szolgálni. Amennyiben pedig úgy látjuk, hogy . nem szolgálja érdekeinket, jöjjön egy barátságos törvényjavaslat ide, amely azután lehetőséget ad azoknak a renitens elemeknek és előreláthatólag az ellenzéki szavazóknak csendes és nyomtalanul való kii Ezt a célt szolgálja ez a törvényjavaslat. Minthogy én semmiféle olyan törvényjavaslathoz, amely jogfosztást eredményez, semmiféle olyan törvényjavaslathoz, amely ezt az agyonsanyargatott, az adók által jogtalanul kifosztott magyar népet még jogtalanabbá teszi, nem járulhatok hozzá, ennélfogva nemcsak nem fosradom el a törvényjavaslatot, hanem tiltakozom a törvényjavaslat olvan intézkedései ellen, amelyek azután további jogfosztásoknak és iograblásnknak lesznek a forrásai. (Eelves 1 és a szélsőbaloldalon.) Fhiök:' Szólásra következik? Urbanics Kálmán ie^vzőt Kéthlv Anna! Kéthly Anna: T. Kénviselőház! A kormány és a kormányzónárt állandóan azt hangoztatja, hogy a választójog reformjának nincs semmi aktualitása és semmiféle módon erről a kérdésről nem engednek bennünket a Házban beszélni, úgyhogy számunkra igen nagy öröm és kedvező alkalom, hogy most a különvéleménnyel kapcsolatban igenis felvessük idebent is a választójogi reform szükségességének kérdését. A kisebbségi vélemény és a választójogi reformról való felszólalások kapcsán természetesen beszélnünk kell választójogi törvénveinknek azokról a. fejezeteiről, amelyek a nők váülése 1930 december 18-án, csütörtökön. 441 lasztó joga val foglalkoznak. Minden magunkfelé való elfogultság nélkül megállapíthatom azt, hogy a magyar választójogi törvénynek a nőkre vonatkozó paragrafusai valósággal közderültség tárgya mindenütt a külföldön, ahol erről a kérdésről beszélünk. Értelmetlennek és érthetetlennek tartják a 30 éves korhatárt, a három élő gyermeket, mint a választói jogosultság alapfeltételét, mert amikor a háború után megalkották a körülöttünk lévő államokban a választójogot, vagy ahol már megvolt, azt kiszélesítették, mindenütt elismerték az új választójogi törvényalkotásokban a nők érdemeit az országfenntartó és társadalomépítő munkában, (Meskó Zoltán: Ez így van!) és az elismerést nemcsak szavakkal adták meg, hanem az egyenlő jogosultságban, főleg pedig az alacsony korhatár megállapításában juttatták kifejezésre. Nálunk 30^ év a korhatár akkor, amikor az állam^ törvényei már 24 éves életkorban megállapítják az érettséget, s mi azt állítjuk, azt valljuk és azt bizonyítjuk, hogy a nőnek ez az érettsége a 24 éves életkorban valóban be is következett. A mi oldalunkon a korban való előrehaladottságot csakis akkor veszszük előfeltételnek, amikor egy modern felsőháznak, egy modern szenátusnak kialakulásáról van szó, ahol az élettapasztalatoknak természetesen jobban kell érvényesülniük, amikor azonban egy alsóháznak, egy képviselőháznak alakításáról van szó, ezt a magas korhatárt igazságtalannak tartjuk, főleg pedig a nők felé. Akkoriban is kérdeztük és most is, mikor a választói korhatárt emlegetjük és ennek lehetetlenségét akarjuik bizonyítani, feltesszük a kérdést: miért van ez a 30 éves korhatár? Hivatkoznak az éretlenségre. Ez ; azonban elkoptatott frázis, mert az éretlenséget kutatják és keresik akkor is, amikor a munkás férfi, & földmramkás vagy ipari munkás szavazatát akarják megnyirbálni. Epúgy elkoptatott frázis ez a nők felé is. A kérdésre nekem egy másik kérdéssel kell válaszolnom: vájjon az a Kassa- vagy Losoncvidéki vagy az ia burgenlandi földmívesaszszony és munkásasszony, — aki még nem is olyan réeren ugyanabba az államtestbe tartozott, ahová mJ tartozunk, és ha valamiféle megegyezés folytán hozzánk visszakerülne, sokkal hátrányosabb helyzetbe jutna, 'mint amilyenben ma van — most már érettebb, mint azok a testvérei, akik az államtestnek itt maradt részében élnek? Miért kell neki_ arra gondolnia, hogyha ő visszakerülne hozzánk, megbecsülés helyett elnyomatást, titkos szavazás helyett jogtalanságot kapna és miért .kell benne letörni a visszakerülésre irányuló vágyat azzal, hogy számára ezt az állapotot fenntartjuk? A mi földmívesasszonyaink, a mi ipari munkásaszszonyaink sem kisebb értékűek ezeknél; nincs tehát semmiféle igazsága és jogosultsága annak, Ihogy ezek számára a választójogi feltételeket másképpen szabják meg, 'mint azok számára, akik lélekben, nyelvben, kultúrában hozzánk tartoznak. Nálunk a háború után az ellenforradalom a népies politika jegyében jött hatalomba a népies politika jegyében hozott általános, egyenlő és titkos választójogot. Arról uqryau nem beszélhetünk ma, — mert nincs napirenden — hogy azután ez a népies választójog milyen módon gyakoroltatott. Nincs napirenden annak megvitatása, hogy milyen borzalmas események lejátszódása mellett ütöttek el bennünket ennek a választójognak . gyakorlásától, nincs napirenden az ezzel a választással kan61*
