Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-452

Az országgyűlés képviselőházának 452. Lehetősen nagy erkölcsi tekintélyt ad a tanítónak, hogy ő 'az úriosztály tagja. (Jánossy Gábor: Mindig is az volt!) A tanítót, aki a nemzet virágát tanítja, a jövő reménységét tanítja és aki a jövő reménysége előtt mint erkölcsi példa áll, használják ki az urak jogfosztásra, használják ki az urak arra, hogy becsületesen dolgozó honpolgárokat megfosszon legelemibb joguktól, választójoguktól. Mert a tanítók a legutóbbi összeírásnál is utasítást kaptak a főispántól arra, hogy minél több zsidót és minél több munkást hagyjanak ki a választójogi jegyzékből. (Jánossy Gábor: Bizonyítsa be ezt! Eseteket hozzon!) Majd bizonyltok. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Sérti a tanítókat és sérti a főispánokat is ezzel! A tanítót' nem lehet ma csak úgy utasítani! — Jánossy Gábor: Törvény elenségre!) Csendet kérek! Malasits Géza: Majd be fogom bizony ítaaii. Már Farkas István t. képviselőtársain rámutatott arra, hogy a választók összeírásánál Budapesten nemcsak házakat, hanem egész utcákat is kihagytak. Ezeket egyszerűen nem írták be a választók névjegyzékébe, kimaradtak. Ahol pedig nem kerülhették el a beírást, ott hamis házszámokat írtak be és így tették lehetetlenné egész utcák munkásainak azt, hogy felvétessék magukat a választók névjegyzékébe. Ezeket a dolgokat Budapesten felhozták az igazolóválasztmányban és súlyos -bizonyítékokat szolgáltattak arra nézve, hogy ezek a tanítók hogyan jártak el a jogfosztás terén. A hajuk szála sem görbült meg ezeknek a tanítóknak. Senki ezeknek -a tanítóknak még szemrehányást sem tett. azért, hogy ezer és ezer dolgozó magyar honpolgárt megfosztottak váLasztójoguktól. Senki ezért szemrehányást nem tett és ha az urak bizonyítékokat kívánnak erre nézve, erre azt mondom, hogy tessék elmenni Budapest székesfőváros igazolóválasztmányához, ott vannak azok a súlyos adatok... (Erdélyi Aladár: Ott nincs főispán! Először is! Mi a főispáni utasítást kérjük!) Rátérek. A főpolgármester sem más, mint a főispán, csak a neve más. (Rothenstein Mór: Csak röstelték, hogy Budapestnek is főispánja legyen!) Itt nem akartak főispánt állítani, elnevezték hát főpolgármesternek, lényegileg azonban nem sok különbség van a kettőnek a funkciója között. r (Jánossy Gábor: Nincs befolyása a főpolgármesternek az igazoló választmányraj) Ne tessék ilyet mondani, tanulja meg legalább a választójogi törvényt, (Jánossy Gábor: Tudom!) hogy ne volna befolyása, hogyan lehet ilyen naivitást mondani?! (Rothenstein Mór: Hát a kormány fizeti!) Egyszóval Budapesten tehát nemcsak házakat, hanem utcákat is kihagytak, amelyeknek lakóit nem vették fel a névjegyzékbe. Ez Budapesten történt és panasz is tétetett ellene; az igazolóválasztmány tárgyalta ezt a kérdést és (beigazolódott, (Kocsau Károly: Nem szándékosan történt!) hogy a tanítók azok, akik ezt nem írták be és ezt azzal enyhítették, hogy nem szándékosan történt. Hát bocsánatot kérek, ha én valakinek ellopom az óráját, hiába hivatkozom a bíróság előtt arra, hogy ez nem szándékosan történt. Lopásért be fognak engem csukni és az, aki egy magyar állampolgárnak a választójogát elsikkaszt ja, ugyanolyan gaztettet : követ el, mint az, aki valakinek ellopja az óráját. Ilyen gaztettre a tanítókat nem szabad felhasználni. (Kocsán Károly: Nem is volt minden tanító Összeíró!) Tessék különbséget tenni! A vidéki állapotok sem különbek, mint azok az állapoKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ. XXXII. ülése 1930 decemßer 18-án, csütörtökön. 439 , tok, amelyek a fővárosiban vannak. Mi már itt a Képviselőházban panaszt^ emeltünk azért, 1 hogy Magyarországon a választók nem születnek, Magyarországon a választók csak kihalnak. Aimikor a választójogi törvényt megalkottuk, a rákövetkező esztendőben történt meg, hogy a választójogi összeírásokkal népj tanítókat bíztak meg, a vidéki városokban ezzel az összeírással ezeket a ^néptanítókat bízták meg és akkor a főispánok informálták őket, nem mondom most, hogy utasították, — nyelvbotlás volt az előbb tőlem — de informálták. Méltóztatik tudni, ez egy kellemetlen szó, a szegény ember ha lop, hát tolvaj, ha a gazdag ember véletlenül elcsen valamit, akkor kleptomanias. Ugyanígy van itt is: itt nem utasították, hanem informálták a tanítókat. (Jánossy Gábor: Ezek viccek!) Méltóztatik tudná, mit jelent az, ha a főispán úr informálja a tanítókat arra nézve, hogy mit kell tenniük ? A szegény tanító ina is remeg, amikor a méltóságos főispán úr emelt hangon magyarázza, hogy milyen hazafias' kötelesség azokat a vörös betyárokat kiirtani. (Felkiáltások a középen és a jobboldalon: Ez nincs így!) Ez így van, kérem. (Kocsán Károly: Nincs függő viszonyban a tanító a főispántól! — Jánossy Gábor: Méltóztatott tapasztalni?) Ettől kezdve megkezdődött a választók részéről az a kemény harc, amely a választói jogosultak közé való bejutásért a vidéki városokban folyt, s ez a harc nagyrészt onnan ered, mert a tanítók az úri osztályhoz tartoznak, mert felülről informálják őket és ezért becsületbeli kötelességüknek tartják a választóknak minél nagyobb mértékben való kiirtását. (Kocsán Károly: Ez nem áll! Rágalmazás! — Jánossy Gábor: A tanítók megköszönik ezt a rágalmazást!) Ez a kiirtás sohasem történt olyan területeken, ahol a lakosságnak jobbmódú része helyezkedett el, hanem a választók kiirtása rendesen a külvárosokban történt, rendesen ott történt, ahol a szegénység húzódik össze, de annál elvetendőbb és megvetendőbb az ilyen eljárás, mert engedelmet kérek, ha már f nem tudnak annak a szegény embernek megélhetést biztosítani, ha már nem tudnak annak a szegény munkásnak külföldi példa szerint mnkanélküli segélyt biztosítani, ha a szeretetadományokból csak pötyögtetnek számukra valamit, akkor legalább azt hagyják meg nekik, amit 30—40 évi nehéz küzdelemmel, nagy keservesen ki tudtak maguknak vívni: a jogcímet ahhoz, hogyha minden drótakadályon és spanyol lovason keresztülhágtak és keresztülmásztak s^ végre az urnához tudtak jutni, akkor legalább szavazatukat ott érvényesíthessék. Es ehhez az ilyen összeírási eljáráshoz szerintem nem volna szabad a tanítókat felhasználni, mert sokkal magasabban áll'ennél a tanítói kar és igazuk van azoknak . a tanítóknak, akik tiltakoznak az ellen, hogy őket bármilyen módon azzal gyanúsítsák, hogy az ifjúságnak nem szolgálnak mintaképül. De engedelmet kérek, az az ifjúság, amely a szülők társaságában él és amely végighallgatja a szülők beszélgetését, már elég felvilágosult s az a tíz-tizenkétéves fiúcska, amikor az apja odahaza azon panaszkodik, hogy kihagyták őket a névjegyzékből és a tanító úr hagyta ki, mint gyerek is átérzi a dolgot és lassan-lassan átszűrődik agyán, hogy íme az a tanító, aki neki erkölcsöt prédikál, az a tanító, aki neki azt prédikálja, hogy a törvény I előtt mindenki egyenlő, amikor kimegy az is61