Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-440

Az országgyűlés képviselőházának 440. erre, főiképpen az, hogy nem lehet összehasonlítani a mi országunkat a nagy tőkével rendelkező külföldi államok energiapolitikájával. Hiába akarunk mi Angliáról beszélni. Anglia 33'5 millió fontat adott a villamosítás céljaira. Nálunk ezt a pénzt az állam semmiképpen sem bírná adni és ha bírná is adni, nálunk egészen más a fejkvóta, a vlllamoseniergia fajlagos fogyasztása, egészen más a nyugati államok ipari berendezkedése és egészem - más a csonka ország mezőgazdasági termelése. De nem lehet összehasonlítani azokkal az államokkal ^ «sem, amelyeknelk olcsó vízierő áll rendelkezésükre. Nálunk ezek az erők a minimálisak, nálunk csak ásvány energiai orrások állanak rendelkezésre, ezeknek pedig a villamosítás szolgálatába való beállítása óriási tőkéket igényel. Ott, ahol az ipari fogyasztás nagy, a tőke könnyen találja meg a számítását; ahol a fogyasztás ^kisebb, ott bizony^ a tőke, az állami és magántőke^ is hosszú évtizedeken keresztül várhat, amíg nemcsak a tőkéjét, hanem pénzének kamatát is visszakapja. En, aki ezekkel a vállalatokkal foglalkozom Esztergom városában, egészem nyugodt lélekkel merem azt állítani, hogy bizony 10 év is eltelik, amíg a vállalat a befektetett tőke kamatozását valamiképpen látja. Ebben a 10 évben a kamatot is adni kell s a tőkét ezzel növelni kell. Nem szabad azt hinnünk és azt gondolnunk, hogy ezek a vállalatok neon tudom, milyen hasznot biztosítanak a vállalkozónak. Azt tudjuk valamennyien, hogy szerelemből nem épít senki villamosvezetéket és száz és százmilliókat senkinek a szép szeméért nem szoktak befektetni a vállalkozók.^ (Gaal Gaston: Csak mi gazdák vagyunk kénytelenek. szerelemből termelni! — Jánossy Gábor: Hagyjuk a szerelmet, kimegy a divatból! — Derültség. — Gaal Gaston: A túlságba hajtott szerelem mindig kimerülésre vezet! — Derültség.) En sajnálom a gazdákat és az a meggyőződésem, hogy a gazdák nem sokáig bírják ezt a gazdálkodási módot En azt hiszem, hogy a villamosítás országossá tételével a mezőgazdaság helyzetén is lehet javítani. Azzal is számolnunk kell, t. Ház, hogy nálunk a villamos energiaszolgáltatás inkább csak világítási fogyasztás, ez pedig a községekben a legminimálisabb, hiszen a falusi ember este nem igen fogyaszt világítási anyagot, kifáradván, siet lefeküdni s erőt gyűjteni a másnapi terhes és erős ^munkához. A mezőgazdaság motorikus áramot alig vesz igénybe, egyrészt azért, mert a magas árak miatt nem veheti igénybe, másrészt pedig a mostani leromlás miatt nem bír tőkebefektetést eszközölni s nem bírja azokat a berendezéseket elkészítetni, amelyek bizony tekintélyes összegeket vonnának el az aimúgyis csekély tőkével rendelkező gazdaságtól. Nálunk Magyarországon 25 filléres kilowattóra egységár mellett nem lehet a villamoscséplést bevezetni, nálunk a malmok 12—13 filléres egységár mellett nem bírnak őrölni, úgyhogy még lejjebb • kell szállni az árakkal, ha mi tekintélyes áramfogyasztást akarunk itt Magyarországon elérni. Azt azonban nem lehet állítani, hogy a magántőke ez ideig semmit sem tett ebben az országban ezen a téren, ^sőt ami ebben a 10 évben történt, az a magántőke iránti dicséretre és elismerésre méltó és főképpen azok a vállalatok, amelyek eddig^ is villamos energiát termeltek a maguk számára, iparkodtak ezt az energiát az ország más részébe elvinni. Telepeiket kibővítve, vonalakat építve, igen ülése, 1930. november 26-án, szerdán. 35 tekintélyes számú városiban és községben rendeztek be villanyvilágítást és a villamos energiát rendelkezésre bocsátották. Nagyon természetes, hogy a munka tetemes része még hátra van, s hogy ez a munka nem fog olyan eredményeket produkálni és elérni, azt valamennyien tudhatjuk. Ha meg is van az új törvényjavaslatban a lehetőség és bizonyos kedvezmények nyújtatnak is, azért a tőkének meg kell azt gondolnia, hogy kiépítse-e az országos távvezetékeket és mindenütt, minden községben próbáljon-e villamos energiát szolgáltatni, mert hiszen vannak jobb körzetek és vannak gyengébb körzetek. Bizonyos vonal mentén is először talán azokat a községeket és városokat fogják rákapcsolni a vezetékre, amelyek nagyobb fogyasztást biztosítanak és csak lassan, szukcesszíve, amikor a tőke már befektetésének hozamát látja, fogja majd a további lépéseket megtenni. Hogy ezt^a műveletet az országban elvégezhessük, erőtelepeket kell kiépíteni és ezeket szerintem csak ott lehet megépíteni, ahol a szén: barnaszén, kőszén, lignit rendelkezésre áll, vagy^ ahol esetleg a földgázzal is tudnánk operálni Csak ezeken a helyeken lehet erőtelepeket építeni és onnan lehet elindulni az ország villamosítására. Éppen ezért nem látom alaposnak azt a kifogást, amely azt hangoztatja, hogy ez a törvényjavaslat a bányákat valamiképpen favorizálja és védi. A szénbányákat a bányavállalatok kezelik, és ha nálunk ez a szén az energiaforrás, akkor a telepeket a bányák területén, azok közelében kell megépíteni és szerintem mindent el kell követni, hogy ezeket a vállalatokat támogassa az állam is ennek a hasznos és üdvös munkának minél előbbi keresztülvitelében. Ha itt versengést látok a bányák között, azt az állam érdekében lévőnek találom és szeretném is, ha minél erőteljesebb verseny fejlődnék ki a magyarországi bányavállalatok között és minél több erőtelep létesülne és minél több vidéket hálóznának be minél előbb magasfeszültségű vonalakkal és nyújtanák a villamos világítást, amelynek kulturális, gazdasági és egészségügyi kihatásait valamennyien ismerjük és éppen ezért kívánjuk és szükségesnek is tartjuk. Az állami bányáknál is kell ilyen erőtelepeket létesíteni és az államnak magának is bele kell kapcsolódnia ebbe a munkába, de ha pénze nincs, akkor az államnak istápolnia, támogatnia kell a magán vállakózást és főképpen olyan intézkedéseket kell tennie, amelyek következtében az idegen tőke szívesen áramlik be országunkba. Ezeket a szempontokat veszi figyelembe az előttünk fekvő törvényjavaslat és szabályozni kívánja országosan a villamos energia fejlesztését, vezetését és szétosztását. Ebből a célból ad bizonyos kedvezményeket, amelyeket az ügyérdekében elismeréssel kell fogadnunk.^ Viszont azonban vannak kikötések a törvényjavaslatban, amelyeken még szeretnénk bizonyos módosításokat eszközölni, mert úgy érezzük, hogy ezek a rendelkezések valamiképpen megfogják a magánvállalkozás kezét és nem siettetik a villamosítás ügyét. Csak egy-két olyan dolgot kíivánok felemlíteni, amely nem egészen kielégítő az országos villamosítás érdekében.^ Sorra veszem ezeket a pontokat. Az ármegállapításról már néhány szóval megemlékeztem. Az engedélyokirat hatályosságának idejét ötven évben állapítja meg a törvényjavaslat, a megváltásra azonban harminc évi időtartamot 5*