Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Az országgyűlés képviselőházának U51. felelő érzé/kük, én is az Ő érdekükben kívánok rövid néhány kérő szót intézni a miniszter úrhoz. En jelen voltam az ő legutóbb megtartott or^ágos gyűlésükön. Ha méltóztattak volna hallani azokat a lelki kitöréseket, azokat a megjegyzéseket, amelyek elhangzottak ott ezekneü: a uerék, igazán érdemes egyéniségeknek ajkairól! Szinte megdermedtem, az elégedetlenség olyan erővel tört ki lelkűkből. En mindig annak a felfogásnak voltam híve, — leszek is, maradok is,~ hogy az ötletszerű fizetés javítások okozzák mindezeket az elégedetlenségeket, mert azt tapasztaljuk, hogy amelyik resszortminiszter erősehben sarkára tudott állani, — méltóztassék erről meggyőződni — annak alárendelt tisztviselői jobb anyagi helyzetben vannak, mint a többié. Ez váltja ki az irigységet. Ezt láttuk és tapasztaltuk éppen Görgey István igen t. képviselőtársam tegniapi előadásából; láttuk azokat a bizonyos igazságtalanságokat, amelyek jelentkeznek úgy a postásoknál, mint a vasutasoknál. Előttem felszólalt két igen t. képviselőtársam rámutatott ezekre a valóban komoly sérelmekre. Méltóztassanak most elképzelni, hogy amikor az élet nehézségeivel küzködő tanító bemegy abba az osztályba kötelességét teljesíteni, milyen lélekkel végzi azt! Eza lelki gond és gyötrelem pszichológiai okoknál fogva átragad <a tanítványokra is. Egyik kántortanítóm könynyes szemekkel beszélte el nekem, hogy az iskolából vissza kellett vennie fiát, mert nem tudta tovább taníttatni. Ez lehetetlen állapot, igazságtalan állapot. En azt mondom, hogy fizetésjavítással ma előhozakodni nem lehet, de ezeket a kiáltó ellentéteket a mái viszonyok között is meg lehet és meg kell szüntetni. En tehát összetett kézzel kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, nyugtassa meg ezeket a szerencsétlen kántortanítókat és természetbeni járandóságokkal bíró tanítókat, gyújtsa meg karácsonyfájukon a lelki megbékélésnek gyertyáját és valami kijelentés formájában tegyen Ígéretet, hogy ezeket a sérelmeket a lehető legrövidebb időn belül orvosolni fogják. Ezt ajánlom^ az igen t. pénzügymini szcer űr szíves figyelmébe. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Ne méltóztassanak szalmacséolésnek venni, ha ugyanazt a kérdést, amelyet t. barátaim itt felvetettek, én is szóbahozom. (Wolff Károly: Meg kell szavazni!) Feltétlenül megszavazom, tessék nyugodt lenni. Az igazságtalanság szüli a legnagyobb elégedetlenséget. En igenis a mellett vagyok, hogy takarékoskodjunk a legnagyobb mértékig, azonban ne a legkisebb embereken kezdjük, hanem felül, a nagy intézményeken és a nagy fizetéseken. En igenis nyiltan kimondom, van minisztérium, amelyet hajlandó lennék ma megszüntetni és hatáskörét elosztani a többiek között. (Gaal Gaston: Valamennyien! — ReischI Richárd: A legszebb karácsonyi ajándék volna!) Attól sem tartanék, hogy a legszebb szándékkal és a legjobb intencióval nemrég létesített intézményt leépítsük a felére va.gy tizedére. Ilyen esetekben takarékoskodnám a nagyfizetéseken és a nagy álláshalmozá9>okon. Mél- | tóztassanak azt venni, hogy a vidéken látjuk j azt a földalatti mozgalmat, laonelyeknél a tani- ] tók és lelkészek igazán úgyszólván az egyedüli i őrtállók. Tessék elképzelni azoknak elkeseredését, amikor, amint Ötvös t. barátom kifejtette, 27 pengő 84 filléres búzaalapon kapják ma is i a fizetésüket. En írásbatn tudom megmutatni, ' ülése "19 SO december 17-én, szerdán. 401 hogy egyes vidékeken ma is 10 pengőt adnák a búzáért, tehát járandóságának csupán majd^ nem harmadrészét kapja az a tanító. Itt megszűnik a tanítónak minden idealizmusa, elkeseredik a lelke abban a hivatásban, amelyben az ország ifjúságát neveli, holott a nemzet jövője attól függ, hogy miképpen neveli az ifjúságot. Ugyanez a helyzete a lelkészeknek is. Ugyancsak t barátom rámutatott a kántortanítók helyzetére is, •. amely még súlyosabb, mert ők kettős hivatásért csak egy fizetést, kapnak. Éppen ezért nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy bármilyen nehéz is a kérdés, méltóztassék abba teljes eréllyel belenyúlni, mert méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ha ezt bármily nehezen is, de meg tudja csinálni, ennek minden hazafias, vallásos ember tapsolni fog. Elfogadom Ötvös Lajos képviselőtársam indítványát. Flnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. (Gaal Gaston szólásra jelentkezik.) Elnök: Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Ház! Nagyon természetes, szinte magától értetődőnek tartom, hogy ahhoz az indítványhoz, amelyet Ötvös Lajos t. képviselőtársam előterjesztett, j

a magam részéről es mondhatom a velem együtt gondolkozó kén viselőtársaim nevében is teljes szívvel és lélekkel hozzájárulok. Ezt azonban a magam részéről csak nagyon-nagyon haszontalan kis dolog

: nak tartom, amely tulajdonképpen ennek az osztálynak súlyos helyzetén egyáltalában nem segít. A súlyos helyzetet az idézte elő, hogy a felekezeti tanítóknak természetbeni járandóságaik vannak. Az állam felértékeli ezeket a természetbeni járandóságokat bizonyos kulc« .szerint és ami differencia ezen túl előáll az állami tanítók és ezeknek a tanítóknak a fizetése között, csak ezt a csekély összeget kapják meg^ úgynevezett fizetéskiegészítő államsegély címén. Méltóztassanak elgondolni, hogyha ezeknek a ' tanítóknak • gabpnajárandóságainál 27^ pengő 80 fillérrel számítják a búzának métermázsáját, milyen kevésre rúg az az összeg, amelyet fizetéskiegeszítő államsegélyként az állam nyújt nekik, holott ezek a szegény emberek a búzát a vidéken — az én vidékemről beszélek — maximálisan 11 pengőért tudják ma értékesíteni. Nekik be van számítva 27 pengő 80 vagy 60 fillérrel — nem tudom egészen bizonyosan, — ők pedig maximálisan 11 pengővel tudják értékesíteni. A fizetéskiegészítő államsegély pedig a szerint van megszabva, mintha Ők a búzát 27 pengő 60 fillérért értékesíthetnék. Ez t olyan igazságtalanság, amelynek súlyos voltát úgy látom, a Ház kvázi unisono érzi. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Á mélyen t. miniszter úr ebből impressziót, meríthet magának arranézve, hogy ennek a kérdésnek -megoldását szinte pártkülönbség nélkül minden r>»rt kívánja, a legnagyobb örömmel fogadja (Ügy van! Ügy van \a jobboldalon.) Még ha áldozatokat jelent is ez -az államra nézve, (ReischI Richárd: Akkor is!) igazságtalanságokat áldozatok árán is ki kell küszöbölni az ország közéletéből..(Helyeslés.) Éppen ezért nemcsak elfogadom Ötvös t. képviselőtársam indítványát, de nagyon kérem a t. miniszter urat; hogy most már a Ház közhangulatának megfelelően, szíveskedjék ebbe a kérdésbe belenyúlni és az itt kétségtelenül fennálló és az összes felekezeteket kivétel nélkül érintő igazságtalan-