Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
Az országgyűlés képviselőházának U51 amely a törvényjavaslat szerint rendelkezésre áll erre a, célra, úgyis untig elegendő, sőt szerintem egy esztendő is elegendő lett volna a normalstátus helyreállítására. Nincs szerény véleményem szerint szükség arra, hogy a «lehetőleg» szó bennmaradjon és ahogy kivettük a 4. § 10. sorában az «egyetemi tanárokat», ugyanilyen értelemben méltóztassék kivenni a hadirokkantakat is, hiszen a létszámuk amúgyis olyan csekély. Ismételten kérem a miniszter urat, méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólani nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Az igen t. képviselő úrnak ahhoz az indítványához, hogy a 4. § ötödik sorában a «lehetőleg» szó töröltessék, készségesen hozzájárulok, mert természetesen úgyis ez az intenciónk. A «lehetőleg» szó csak azért vétetett fel, mert gondoltunk arra, hogy esetleg lehetne valami kivétel. De nem is szándékozunk mást tenni, minthogy .az illetők megfelelő ügykörbe jussanak. Ami a hadirokkantakat illeti, ha arról volna szó, amiről szó volt, annakidején, amikor a B-listázás volt és elbocsátások voltak, hozzájárulnék az indítványhoz, mert az, hogy hadirokkantak elbocsáttassanak, illetői eg hogy ne kíméltessenek egy ilyen akcióban, nem volna intemcióm. Itt azonban ilyen veszedelem nincsen, mert hiszen arról van SZÍ'. hogy a hadirokkantak, akiknek azonban^ i^er különböző fokozataik vannak, olyan állásba jussanak, ahol jobban hasznosíthatók, dacára hadirokkantságuknak. Ez rájuk nézve csak akkor volna veszedelmes, ha a hadirokkantságuk folytán állandó orvosi kezelést igényelnének, vagy pedig ha mozgási szabadságukban korlátozva lévén, jobb közlekedési eszközökkel ellátott városokban kénytelenem lakni, ha például sánták, vagy egy lábuk hiányzik, vágj hasonló bajuk vam, ameïv bajokat nem akarom mind felsorolná. Méltóztassanak azonban meggyőződve lenni, hogy olyan hadirokkantat úgysem fo<g áthelyezni senki, aki mint ápolandó reászorul arra, hogy ott maradjon, ahol van. Viszont hogy egy kevesebb százalékú hadirokkant abszolúte ne legyen ál helyezhet, hogyha ez kívánatos, egyik állásból a másikba, amikor itt szükség va a reá, amott pedig feleslegessé vált működése, ezt nuni tartanám helyesnek, már csak azért is, mert haszen itt tervbevétetett egész osztályok megszüntetése is és ezeknek az osztályoknak átvitele egy másik minisztériumba. Különösen utalok azokra az esetekre, amelyekben több minisztériumban ugyanaz a gazdasági akció folyik, példának okáért a háziiparra, amely ma a földmívelés; ügyi, a kereskedelemügyi és a közoktatásügyi minisztériumba tartozik. Most, miiután tervbe van véve ennek reformja és egységes vezetés alá vétele, természetesen feleslegesekké válnak a szakértők abban a minisztériumban, amelynek ügyköréből ez ki fog vétetni és kívánatos, hogy áthelyeztessenek abba a minisztériumba, ahol összesíteni fogjuk ezt az ágazatot. Most már tegyük fel, hogy ilyen hadirokkant szakértő a háziiparban működik. Ez nem lehetetlen, mert hiszen ennek a háziiparnak vannak olyan kifejlődött részei, amelyek éppen a hadirokkantak kérdésével foglalkoznak és lehetséges, hogy van ilyen szakember, aki egyik minisztériumban annak intézője. Ha az áthelyezés nem volna lehetséges, akkor meg volnánk akasztva ennek a rendezésnek keresztülvitelében. ütése 1930 december Í7-én, szerdán. 39$ Azt hiszem, meg méltóztatnak engedni azt, hogy ezzel az intencióval kezeljük a hadirokkantakat, imperative kivenni azonban az öszszeseket, hogy ezeket ne lehessen áthelyezni, nem tartanám célravezetőnek maguknak a hadirokkantaknak érdekében sem, mert ilyent áthelyezéssel esetleg éppen az ő jövendő karrierjük és hivatalban való maradásuk csak elősegíttetik, nem pedig akadályoztatik. Elnök: Homonnay képviselő úr kíván szólni. Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Azt, hogy a miniszter úr méltóztatott hozzájárulni ahhoz, hogy «lehetőleg» szó a törvényjavaslatból kihagyassék, köszönettel tudomásul veszem. Egyúttal pedig másik módosító indítványomat a miniszter úrniak teljesen megnyugtató kijelentése után visszavonom, mert hiszen magam is ugyanazon az állásponton vagyok és nem gondoltam, hogy meg kellene akadályozni a rokkantaknak 10—20%-ban való áthelyezését, ezt senki sem gondolhatta, hanem ugyanolyan értelemben fogtam fel a kérdést, mint a miniszter úr. Ezért módosító indítványomat visszavonom. Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 4. §-t eredeti szövegezésében — szemben Homonnay Tivadar képviselő úr indítványával — elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a szakaszt Homonnay Tivadar képviselő úr szövegezésében fogadta el. Következik az 5. §. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa as 5. §-t.) Kiskos István! Kiskos István: T. Képviselőház! Mivel e szakasznak a városokban való mikénti végrehajtására nézve az igen t. pénzügyminiszter úrtól tájékoztatást és felvilágosítást kaptam és ez a tájékoztatás és felvilágosítás engem teljesen megnyugtatott, ennek a szakasznak módosítására vonatkozó indítványomat tisztelettel visszavonom. (Helyeslés.) • Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szabó Géza' F. Szabó Géza: T. Képviselőház! Ennek a szakaszának rendelkezése következtében különbséget kell tenni az állami közigazgatás egyes ágazatainak és az állami üzemeknek tisztviselői, valamint az önkormányzati testületek tisztviselői között a szakasz szerkesztésénél fogva, de szövegezésénél fogva is, amennyiben ez a szakasz azt tartalmazza, hogy a 2., 3. és 4. § rendelkezései az önkormányzati tisztviselőkre «megfelelően» alkalmazandók. Az önkormányzati testületek már keresztülmentek a létszámcsökkentés tortúráján, sőt a vármegyék a járási számvevői intézmény megszűntetése, továbbá a községek az adóügyi jegyzői intézmény elsorvasztása következtében még fokozottabb mértékben ki voltak ennek téve. Azt pedig mindenki jól tudja, — felesleges szót vesztegetni rá — hogy ezeknek a közületeknek hatósági területe egyáltalában nem csökkent, lakossága szaporodott, a hivatali teendők pedig szintén nagy mérvben szaporodtak. r Ha azt jelenti ez az ártatlan «megfelelően» szócska, hogy ezeket az általam mondott szempontokat tekintetbe kell venni, akkor a dolog rendben van. Erre vonatkozólag azonban sem 55»
