Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

392 Az országgyűlés képviselőházának hői. ülése 1930 december 17-én, szerdán. De ha nem tudnák- akkor tessék megnézni azokat a statisztikákat, amelyek a kenyér­fogyasztásnak, a húsfogyasztásnak és — amit a pénzügyminiszter úr is előterjesztett — a forgalmi adónak és a fogyasztási adónak csökkenéséről szólnak. Nem beszélhetek a kilakoltatottakról, mert hiszen az ezekre nem vonatkozik valóban, mert a kilakoltatottak . már munkanélküliek, akik még abban a kivételes szerencsében sem része­sülnek, hogy ezeknek az állítólag szerencsésebb és gazdaságilag jobb helyzetben levő rétegeknek kereső csoportjába tartozzanak. Ez a jobbik eset, hogy ezek az urak nem tudják és nem is­merik ezt a helyzetet. A gonoszabbik eset az, hogy frudják, de visszaélnek ennek a rétegnek tehetetlenségével, politikai befolyásmentességé­vel, és Kartell-Magyarország összefog a kor­mánnyal azért, hogy ezt a réteget terhelje meg a kereseti adó pótlékolásával. Azt mondom, hogy ez a gonoszabbik eset, hiszen a hatalom a kezükben van arra, hogy megfelelően infor­málódhassanak ezeknek a rétegeknek valódi helyzetéről, úgyhogy nem lenne szabad azt a rózsaszínű képet idefesteni a Ház elé, amelyet a pénzügyminiszter úr és az indokolás a Ház elé adott. Bezárnak ezzel a javaslattal ezek előtt a rétegek előtt minden utat arra, hogy ezt a terhet átháríthassák. Mert nem igaz az, hogy a gazdasági helyzet ma olyan, hogy ezt a megterhelést bármi módon is r átháríthatnák a munkaadójukra. Bezárják tehát előttük még az átvállalás útját is, s nem engedik meg még a nyugdíjasnak sem, hogy munkaadója ezt a terhet átvállalja. Köszönhetik ezt Biró Pál képviselő úrnak, annak a képviselőnek, aki Magyarország leghatalmasabb kartelljének ve­zérigazgatója. (Propper Sándor: S egymillió pengőt keres évente! — Klein Antal: Elég baj, ha így van! —Propper Sándor: Neki nem baj! A munkásoktól irigyli a filléreket! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kéthly Anna: Nagyon érdekes a javaslat védőinek az a buzgósága is, amellyel asszisz­tálnak a miniszternek akkor, amikor homály­ban akaríák tartani a kereseti adót viselő ala­nyokat. Ugyancsak Lakatos képviselő úr mon­dotta beszédében• a következőket (olvassa): «Megjegyezni kívánom, hogy nem nagyon ér­tem a szociáldemokrata párt izgalmát ezért a kérdésért, hiszen az^ a társadalmi osztály, amelynek hivatott képviselője, ebből az adó­többletből ki van zárva.» (Esztergályos János: Nem olvasta el a javaslatot, nem tehet róla!) Ebben a mondatban, de nemcsak az övében, aki ennek hangot is adott, hanem a többi, a ja­vaslatot védő felszólalásban is kifejezésre ju­tott egyrészt valami szörnyű tájékozatlanság, hogy nem ismerik a törvényt és nem ismerik, hogy a kereseti adót viselő alanyok kicsodák, vagy pedig, ami még szörnyűbb, bennefoglal­tatik egy borzasztó beismerése annak, hogy a magyar munkásság legnagyobb részének heti keresete nem éri el a 30 pengőt sem akkor, amikor a megélhetési index, a legprimitívebb megélhetést, a legprimitívebb szükségleteket magában foglaló megélhetési index heti 73 pengőt tesz ki. (Esztergályos János: Megvál­tozik ez a felfogás, ha mindenütt az országban titkos le^z a választás! — Klein Antal: Mikor lesz? — Dabasi Halász Móric: Azért még a gazdasági helyzet nem lesz jobb! — Zaj.) Elnök: OendeJ; kérek, képviselő urak! (Zaj a s?élsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokolt csendben meghall­gatni. (Propper Sándor: A pénzügyminiszter úr rózsásnak tartja a 30 pengőket hetenként!—. Esztergályos János: Ilyen pénzügyminiszter sem jön többé ide a Házba! — Jánossy Gábor: Selten kommt was besseres nach!) Kéthly Anna: Amikor tehát a képviselő úr beismeri azt, hogy a magyar munkásság legnagyobb tömegének 30 pengőn alul marad a heti keresete, tehát nem is éri el az adópót­lékolás minimumát... (Propper Sándor: Ez elég súlyos kritika volt Jánossytól! — Györki Imre: Most azért megy oda a pénzügyminisz­ter úrhoz, hogy ezt megmagyarázza! — Jánossy Gábor: Nem akarom megsérteni a házszabá­lyokat, hogy visszavágjak! — Györki f Imre: Csak jól megmagyarázza ! — Zaj a szélsőbal­oldalon!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: Ha ezt a két számot egymás mellé állítjuk, tudniillik azt, hogy 30 pengőn aki marad a magyar mfunkásság zömének^heti keresete, és hogy 73 pengő a primitív létmi­nimum, akikor még inkább, még kraszabbul megmutatkozik az a lelkiismeretlenség, amely a 30 pengős heti keresetet akár 10 filléres pót­lékolással is sújtja. Mert még akkor is, ha ez a létminimum az utolsó években néhány szá­zalékkal csökkent volna is. amit én nem isme­rek el, akkor is olyan elérhetetlen messzeség­ben van ez a tényleges ^keresettől, hogy egy becsületes létminimum nélkül, ismétleim, lelki­ismeretlenség 21 milliót kiszivattyúzni ebből a rétegből még akkor is,_ ha a pénzügyminiszter úr ismételten azt állítja, hogy az a 10—20—30 fillér, 1 pengo ; ami ezeknél a kereseteknél he­tenként levonásba kerül, szerinte egészen mi­nimális összeg.^ (Esztergályos János: Egy ki­logramm kenyér a családnak!) Az úgyneve­zett in a égkenyér kilója 20 fillér, 1 pengőért te­li q.t 5 ki^ó kenyeret kap egy munkáscsalád. (Kabók Lajos: Mennyi tejet vesz el a gyer­mekektől! — Jánossy Gábor: Egytől sem vesz el!) Ha a t. pénzügyminiszter úr érdeklődik egy munkáscsalád heti kenyérfogyasztása után, úgy rájön arra, hogy öt kilogramm ke­nyér elvonásával annak a családnak az éh­halálhoz való közelebbiö vételét jelenti. De lelki­ismeretlenség ez avert is, mert egvrészt más teherbíró rétegeknél is megszerezhető volna ez az összeg, mert hiszen 21 millió nem olyan bor­zasztó nagy hozam ebből az adóból, amely mais, teherbíró rétegektől előteremthető nem volna. — az igaz, hogy nehezebben meerfop-ható és politikailag nagyobb súlyú adóterületekhez kellene akkor nyúlni, (Üpy van Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amire azonban a mi kormá­nyunk nem hajlandó, — de mái«ré a zt a takaré­kosságnak intézményes megvalósítása ennél a 21 milliónál, ennél a jelentéktelen összegnél sokkal hatalmasabb, sokkal nagvob h összeérnek kimunkálását tenné lehetővé a költségvetésben. (Esztergályos János: Biró Pá 1 ék a mellény­zsebből kiveszik ezt- az összeget! Nem kellene a nén szájától elvenni! — Propner Sándor: Azt hiszem, herceg Esterházy is elbírná!) Egy körülbelül 900 milliós költségvetésnél 21 millió miatt hozzányúlni egy ilyen rétechez. amely — ismételnem ke 7 l — az éhhalállal küzködik, (Esztergályos János: Amely ilyen címen már meg van adóztatva!) ez csak olyan sióval volna megbélyegezhető, amelyért én rendreutasítást kannék, és azért nem merem ezt megkockáz­tatni. A takarékoskodásnak ezer és ezer módja van. Elég rámutatnom azokra az összegekre, • azokra az elprédált, elherdált összegekre, amelyekről ma déle'őtt Fábián Béla xír be­szélt itt a Házban. Elég rámutatnom az 1928.

Next

/
Oldalképek
Tartalom