Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-451
382 Az országgyűlés képviselőházának U5: idegen nevelő szülőkhöz, vagy pedig az anyát ama irtózatos dilemma elé állítja, hogy vagy rongyokba burkoltan éhezni és pusztulni hagyja a saját gyermekét állami segítség nélkül a maga portáján, csakhogy az államkassza spórolhasson, vagy pedig odaadni legyen kénytelen idegen szülőnek, egy olyan rendszer, amely a szociális szeretetnek alapelveit íme lábbaltiporja, nem számíthat az én támogatásomra. A mostani törvényjavaslat sem más^ mint kendőzés, foltozás, hogy eltakarja, amit évekre visszamenően tételek szerint lehetne bizonyítani: a kormánynak szerencsétlen lépések és cselekedetek által át és átlyuggatott politikáját. Ez egy olyan törvényjavaslat, amely takarékosságot akar adóemelés révén, amely szociális sebeket akar gyógyítani, látszólag, de úgy, hogy szintén szociális nyomorúságban és szűkölkÖdésben szenvedő magyar honos társaiknak vállára még nagyobb keresztet rak, nem számíthat az én támogatásomra. Ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Felírva nincs senki ! Elnök: Felírva nincs senki. Kíván valaki •szólni? (Nem.) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt javaslatom sorsa felett szavazni méltóztatnának, engedjék meg, hogy a szokatlanul hosszúra^ nyúlt vitában elhangzott érvekre a magam részéről is reflektáljak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Igyekezni fogok ezt annyira röviden tenni, amennyire csak lehetséges, mert ennek a javaslatnak elintézése a közelgő ünnepek miatt eléggé sürgőssé vált és éppen ezért (Propper Sándor: Jó lesz az adóemelés! — Esztergályos János: A szegényeknek nem vált sürgőssé!) nem minden részletre kitérjedőleg fogok reflektálni az elhangzottakra. (Farkas István: A kis Jézuska adóemelést hoz nekik! — Zaj a szélsőbaloldalon.— Elnök csenget, — Halljuk! Halljuk!) Annál is inkább megtehetem ezt, mert e vita során — nem szemrehányásképpen mondom — egy sereg olyan kérdés is a Ház elé hozatott, amely nincs szoros összefüggésben ezzel a javaslattal és talán lesz módom nekem és a t. Háznak ezekkel a kérdésekkel a budget-vita folyamán részletesen foglalkozni. (Propper Sándor: Még addig miniszter akar maradni?) Elnök: Csendet kérek! (Szabóky Jenő: A képviselő úr szíves ^engedelmével! — Györki Imre: Emgedelme aiélkül!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Mielőtt azonban az egyes ,' kérdések taglalásába belemennék, méltóztassék megengedni, hogy azzal a kérdéssel foglalkozzam, amelyet itt Fábián t képviselő úr az imént felemlített (Halljuk! Halljuk) és amely kérdéssel azután folytatólagosan Kun t. képviselő úr is foglalkozott. (Várnai Dániel: Halljuk a cilindereket és a közpénzen vett zsaketteket! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mindenekelőtt azt jelentem ki, hogy sem én, sem a kormánynak bármely tagja az én tudomásom szerint nem tudott előzetesen azokról az ügyekről, amelyet az igen t. képviselő úr itt felhozott. (Pakots József: Ernszt miniszter úr tudott! — Zaj a baloldalon.) Kijelentem továbbá, hogyha történt visszaélés, a kormány es a Ház egy tagja között sem lehet nézeteltérés abban, hogy ezek a kérdések ki. ülése 1930 december 17-én, szerdán. vizsgálandók és akik hibásak, a legszigorúbb büntetésben részesítendők, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán' — Pakots József: Milyen vizsgálat?) Ki kell jelentenem azt is, hogy ennek a vizsgálatnak olyannak kell lennie, amilyent a törvények előírnak. (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) Ezek lehetővé teszik azt is, hogy amikor olyan ügyekről van szó, amelyekben esetleg az illető niintisztériumaiak olyan egyénei is érdekelve látszanak lenmi, akik arra a fegyelmi eljárásra különben bármely módon befolyást gyakorolhatnának, akkor megfelelő fegyelmi bíróság küldessék ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Egészen természetes az is, hogyha — ami, remelem, mégsem fog bekövetkezni — a vizsgálat olyan momentumokat derítene fel, amelyek a fegyelmi szabályokon túlmenő intézkedéseket igényelnek, akkor természetesen a kormány ezeket is meg fogja tenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) En megtehetem ezt a nyilatkozatot annál is inkább, mert én azt hiszem... (Várnai Dániel: Sok a Vay Kázmér! Az a baj! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: ... hogy azok a jelenségek, amelyekre itt rá méltóztatott utalni, bizonyos részletekben a vizsgálat folyamán talán megfelelő magyarázatot lógnak találni. (Pakots József: A virágcsokrok és a zsakettek! — Zaj. — Elnök csenget.) — Kothenstein Mór: Ezerpengős zsakettek! — Esztergályos János: A rokkantak tudatos megkárosítása!) JNagyon kérem azonban a Ház mélyen t. tagjait először, hogy ne ítélkezzenek, mielőtt mtgfelelöleg fel nem tárták az anyagot, (ügy van! Ügy van! a jobboldaton.) másodszor, hogy ne méltóztassanak bírája elől senkit sem elvonni és harmadszor, hogy ne méltóztassanak első felheVülesúJíben, — amely felhevülésben én is osztozom — ítéletet mondani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Az én tisztem azt követeli tőlem, hogy én az első benyomások alatt ne kövessek tisztviselőkkel szemben olyan eljárást, amellyel elvonnám őket bíráiktól, vagy pedig meghallgatás nélkül elítélném őket. (Általános helyeslés. — Jánossy Gábor: Ez a tisztesség!) Ez a kérdés máris vizsgálat tárgya abban a részében, amely részében a megbetegedett népjóléti miniszter úr tudomására jutott, a többi részében pedig, ha még nem volna vizsgálat tárgya, a legrövidebb idő alatt vizsgálat tárgya lesz. Méltóztassék ezt megnyugvással tudomásul venni, mert tessék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány semmiféle néven nevezendő visszaélést elpalástolni, vagy a megfelelő megtorlás iától kivonni abszolúte nem szándékozik. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Ez is érdem? — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy erről az ügyről tovább ne nyilatkozzam, mert felelős állásban vagyok és nem nyilváníthatok véleményt olyan ügyekről, amely ügyekről a magam részéről meritorikusan tulajdonképpen a képviselő úr felszólalásából értesültem. Ezt az ügyet most már elhagyva, méltóztassanak megengedni, hogy ~r- ha ez némelyeknek talán furcsán is fog hangzani — felszólalásomat mindenekelőtt köszönettel kezdjem és megköszönjem, hogy ezt a javaslatot, pár diszszonáns felszólalástól eltekintve (Propper Sándor: Disszonáns? — Esztergályos János: Őszinte bírálat volt!) általában véve pártkülönbség nélkül, objektivitással méltóztattak tárgyalni. Nem várom én a t. túloldaltól azt, hogy e javaslatot kritika nélkül elfogadja.
