Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

Âz országgyűlés képviselőházának 451, borító, mena is olyan húsba- és vérbemarkoló adatokat fogok elmondani, amilyeneket előbb Fábián Béla képviselőtársam a rokkantak megrövidítéséről itt a Házban fölhozott, mégis azt kell hinnem, hogy pártkülönbség nélkül az egész Ház osztatlan figyelmét és részrehajlatlan ítélkezését vonhatják maguk után az általam felhozandó adatok. Szegeden az egész Alföld lábbeli készítéssel foglalkozó iparossága összegyűlve, va"ami tíz, vagy tizenöt helyről, tegnapelőtt gyűlést tartott. Ennek a gyűlésnek határozatából kifolyólag tartozom felemlíteni itt a Képviselőházban a t. pénzügyminiszter úrhoz intézve, — közvetve a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz is — hiszen a t. pénzügyminiszter űr adja voltaképpen a pénzt mindenkinek, más miniszteri székbein ülők számára is, más tárcáknál is bizonyos összegeknek kiutalása felett rendelkezik, hogy a tervezett olcsó csizma- és cipő-akció végrehajtása a kisipari társadalom létérdekét veszélyezteti, másodsorban azoknak a mezőgazdasági érdekelteknek is, akiknek javára történnék ez, hasznára nem szolgál és a háttérben — amint látom — a bőrkar teli húzóidik meg. Megállapította ez a szegedi nagygyűlés, hogy a Bőrkereskedők Országos Szövetsége által diktált adatok alapján az akció keretében előállítandó csizmák a következő kalkuláció alapján készülnek: az összköltségek 19*70 pengőt tennének ki a kisiparos számára, mert hiszen arról lenne szó, hogy az akció révén is ne a nagytermeiéit, ne a gyáripari termelést segítsük, hanem a kisiparosokat juttassuk segítséghez. Hozzávéve ehhez a minimális munkaadói hasznot, egy csizma önköltségben 23 pengő és néhány fillérbe kerülne, azonban 18 pengőért kénytelen adni az a kisiparos a csizmát, viszont utalvány ellenében olyain bőrt kap ezért a bőrkereskedőknél, amely az általános szükségletnek nem felel meg. Csupán az akció részére kijelölt és lebélyegzett anyagot vásárolhat a kisiparos, amely anyag más ipari munka céljaira meg mem felel, abból ujabb készítményeket előállítani szerzett üzleti hírnevének lerombolása nélkül nem tud. (Mozgás.) A cipőakció szintén ilyen bajban leledzik. Huszonegyezer pár cipő készítését már rábízták a Hangyára, a többinek készítését rábízták az IOKSz-ra, amely úgy-e megemlíthetőleg kisipari alakulat, mégis, minthogy tömegtermelésre szolgáló gyári berendezéssel rendelkezik, tehát nem kisiparosoknak adja tovább a készítést, hanem önmaga állítja elő. A kisiparos segítése tehát ilymódon szintén semmivé válik. Munkaalkalmaktól esik el tehát a kisiparosság, viszont ellenértékül azután az utalványokért olyan silány minőségű, a célnak egyáltalában meg nem felelő anyagot kap, amely miatt a mezőgazdasági érdekeltség nagy károsodásnak lesz kitéve. Hát milyen takarékosság az ilyen? Tizennyolc pengőért szállíttatok egy pár csizmát és szintén látszólag olcsó áron egy pár cipőt a szegény mezőgazdasági érdekeltségi tagoknak, de az olyan, hogy a vizet pár heti használat után magába ereszti. A kisiparosokat nemhogy támogatnám az előállítás révén, hanem olyan apnyagot adok ellenértékül nekik további munkáik folytatására, rendelések teljesítésére, amely a célnak meg nem felel, amely eddigi hírnevét lerontja, amelyet fel nem használhat. A cipőszükséglet talpanyagául az ökörnyakbőrként előírt anyag nem szolgálhat. Felsőbőr gyanánt hasszélbőrt írnak elő. Ez ülése 1930 december 17-én, szerdán, 379 szintén nem jó, pár hét alatt teljesen elpusztulnak ezek az anyagok és vízben, sárban használhatatlanná válnak. (Mozgás.) Végzetes az akciónak az a hatása, t. pénzügyminiszter úr, amelyet a silány anyagokból készült csizmákra és cipőkre megállapított irányárak forgalomba vetésével az egész iparra gyakorolnak. Az iparos nem dolgozlhiatik tovább ilyen áron a kezébe jutott olyan anyagból, amely a magánrendelőnek meg nem felel. Viszont kénytelen az anyagot elfogadni, utalvány ellenében azért, amit ő beszállított, esetleg mondjuk a jó anyagból az olcsóbb cipő- és csizmaakció részére. A mezőgazdasági érdekeltség tehát silány minőségű lábbelivel láttatik el, viszont a bőrgyárakban felgyülemlett szintén silány minőségű bőrök értékesítése lehetővé tétetik. Egy pillanatig sem gondolom azt, hogy a bőrgyárak, amelyek egyébként kartellben vannak, lelketlenül az állami olcsó csizma- és cipőakció által is maguknak jogosulatlan előnyt akarnak szerezni, de mégis a látszat ez, tehát a kormánynak, az államhatalomnak nem szabd segítőkezet nyújtani ehhez. Meg kell vizsgálni ezt a kérdést és ha igaz az, hogy a kisiparosság feltétleai támogatásra szorul, mert súlyos anyagi válsággal és nehézségekkel küzd, akkor ennek a csizma- és cipőakciónak keretében méltóztassék a kisiparosok egyedeit és tömegeit védelemben és állami támogatásban részesíteni az egyes vidéki ipartestületek és az ipartestületek kebelében elhelyezkedett és fennálló csizmadia- és cipőlábbelikészítő szakosztályok révén.. A kisipar helyzete — ez is összefügg a takarékossági javaslattal — nagyon szomorú, de az a -kisipari segély, amelyet méltóztattak kiutalni, nincs igény be véve. Á kisipar nélkülöz, küszködik, de mégis az a 45 pontból álló feltételsorozat, amelyet előírtak elriasztja a segély igénybevételétől, amelyet térdet, fejet hajtva és nyakát tilóba odaadva kénytelen a kisiparosság elfogadni, s amely ezért nem felel meg a követelményeknek és a mai életnek. Hiszen az Országos Kéziművestestületnek, egyúttal az IOKSz-nak elnöke aki pedig a segélyezést intézi, maga gróf Hadik János tiltakozik a kisipari segélynek oly módon való kiutalása ellen, amint az kontemplál tátik és előirányoztatik. Kör'ratokat intézett a vidéki ipartestületekhez, gróf Hadik János, az Országos Kézművestestület elnöke, hogy írjanak fel a kormányhoz, hogy könnyebb feltételeket adjon, tegye hozzáférhetővé a kisipari hitelt, mert hiszen ez csak papíron van, bizonyos összeg előirányoztatik. de nem vehetik igénybe, mert akik igénybe veszik, azok még sokkal rosszabb helyzetbe jutnak, mintha a saját városukban, községükben takaréiki kamatozású hiteleket vesznek igénybe. Ez így van pénzügyminiszter úr, ilyen leiratot Hadik János gróf úrtól a pénzügyminiszter úr asztalára is tehetek. A másik kérdés, hogy miképpen helyezik el az állami tőkét és az állami támogatást miképpen adják. Erre lehetne felelni a Gyümölcsszeszforgaími Rt. ügyének vizsgálatából. Itt lehet, hogy a dolog a t. pénzügyminiszter úrnak nem kellemetlen, mert hiszen teljes jóhiszeműségéről még vagyok győződve, de mindenesetre '— hogy úgy mondjam»— nagyon szigorú megítélése alá tartozó adatokat leszek kénytelen felsorolni. A takarékosság nemcsak azt jelenti, hogy bizonyos tételeket töröljön» hanem azt ás jelenti, hogy olyan