Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

376 Az országgyűlés képviselőházának Ut és ömlesztik a kormányra. Tegnap is volt egy értekezlet. En teljes lojalitással vagyok azok irányában, akik az egységespárt soraiban helyezkedvén el, mint régi nagyatádista kisgazdaképviselők úgy gondolják, hogy a süllyedő hajóról — amelyet jelenleg a mai kormányzati rendszer képez — nem való rögtönösen menekülni s a kormányt még támogatják. En tiszteletben tartom ia nézetüket és meggyőződésüket, de viszont nem hunyhatok szemet az előtt, hogy éppen most, amikor a takarékossági törvényjavaslatot tárgyaljuk, amikor tehát arról van szó, hogy nemcsak a jövőre nézve mit akar a kormány, kedvezőbb gazdasági helyzetbe igyekezvén juttatni az országot, egyúttal azt is bíráljuk, hogy mik voltak multbelileg visszatekintve a kormány kárhozatos intézkedései és meg nem tett lépései. En nem kifogásolom ennek dacára, hogy a túloldalon levő t. kisgazdaképviselőtársaim a kormány iránt bizalommal vannak, csinálják, amint nekik jól esik, noha •egy vezérük- aki Nagyatádi Szabó ' Istvánnak a lelkéből lelkedzett, aki az első zászlóbontáskor ott volt: Szijj Bálint, egészen más húrokat penget és más hangokat hallat, s Gaal Gaston képviselőtársammal összefogva, egy nagy agrárellenzéket alapított ebben az országban. En tudom, hogy a túloldalon ezt megrökönyödéssel vették és félelemmel a tmiatt, mert nem tudták és nem láthatják még most sem, de tartanak tőle» hogy vájjon széles kisgazdatömegeknek égés« sokaságát ez az ellenzéki zászlóbontás nem vonja-e el az egységespárttól. No dehát, — nem is tartozik szorosa.n a vita keretébe — hoszszasan ezen a kérdésen meditálni nem akarok, de mindenesetre megemlítem, hogy az az állásptmt. amelyet tegnap méltóztattak éppen a takarékossági törvényjavaslattal kapcsolatban elfoglalni, és azok a siralmas panaszok, amelyeket ott hangoztattak, élénk bizonyítékát képezik annak, hogy a mai kormányzati rendszer nem jó utakon halad. Méltóztattak mondani, hogy a vagyonválság- és a földbirtokmegváltásból eredő földek tulajdonosainak fizetési kötelezettségét enyhébbre kell szabni, részben a földárak leeséséhez, részben pedig a búzaárak eséséhez viszonyítva, tehát a júliusban megállapított kvóta már nem megfelelő. Ez súlyos, nagy panasz a kisembereket illetőleg. (Far kasfal vi Farkas Géza: A kormány is gondolkozik ezen! Azt hiszem, meg is csinálja!) -Hiszen már meg kellett volna csinálnia, t. képviselőtársam, minden pana°ztevés nélkül, mert nem az jelenti a takarékosságot,— éppen ennek a javaslatnak tárgyalása révén mondhatom — hogy olyan bevételi töbíblethez juttatom az államot, amellyel azokat a szegény embereket rövidítem meg, akik a földre igényjogosultsággal, arravalósággal bírnak. Nem ez jelenti a takarékosságot, hanem az, hogy mindenkit élni engedek és élni hagyok ebben az országban, viszont olyan tőkebefektetéseket helyezek el, amelyek kigyümölosözik magukat. Leszek bátor rámutatni, hogy a kormány ezt sem teljesíti. Ha tehát igaz az, hogy például, — amint méltóztattak mondani — az állam .szubvencióját és anyagi pártfogását élvező — tehát a takarékossági vitába mindenkép bevonható ügy ez — egy-egy vizitársulat vezérigazgatója vagy elnöke több fizetést húz ima, mint a t. pénzügyminiszter úr vagy oedig a miniszterelnök úr; ha igaz az

r hogy például — amint én tudom — az Uiszász—Zagyvarékási Armentesítő Társulatnál, amely 8000 hold földet von a maga kebelébe, az armentesítő társulati járulék holdanként ma is 23 pengő és egynéhány fillért tesz 1. ülése 19 SO december 17-én, szerdán, ki minden osztályozási különbözet nélkül; ha igaz az, hogy a Pesthy Pál volt igazságügyminiszter, jelenleg egységespárti f elnök úr vezérlete alatt működő ötös 'bizottság hiába akarja megmenteni az önhibájukon kívül, a dekonjunktúra miatt válságos helyzetbe jutott kisgazdáknak százait és ezreit a végleromlás és a végtönkremenés elől, nem képes -erre, mert nincs^pénz a rendelkezésére, hiszen ma is még csak ígéret, hogy a gyufapénzből bizonyos öszszeg, 12*5 millió, a nagy külföldi kölcsön terhére felveendő előlegből is bizonyos összeg, összesen körülbelül 29 millió pengő fog rendelkezésre állani és így nem képes megmenteni azokat, akik hozzá fordulnak, akiknek megmentését minden szociális, minden agrár, minden nemzetgazdasági és minden testvériségi, krisztusi érdek parancsolja, mert nincs pénz rendelkezésére; ha íp-az az, hogy a városok, az önálló szabad királyi városoknak és törvényhatósági városoknak a közmunkák folytatására előirányozott körülbelül 12—13 (millió pengőnyi összeg még ma sincs rendelkezésük alatt; ha igaz az, — mindezekhez hozzátéve még ezt is — amit méltóztattak hangsúlvozni tegnap az egysé°respárt kisgazdaértekezletén is, hogy a terményjárandóságot élvező tanítók oly szomorú sorsban vannak annak folytán, hogy az állam rövidíti meg őket, mert 27 pengőben számoltatik el — nem javukra, hanem kárukra — az a búza, amelv ma 14 vagy 15 pengőt ér (Felkiáltások a Jobboldalon: 10 pengőt!) és nem karnak meg a differenciát: ha igaz az. hogy a felekezeti iskolák államsegélvét, amelyek nemzeti és kulturális szempontból mindnyáiunk elismerésére méltó működést fejtenek ki. 600 000 pengővel szándékoznak csökkenteni a takarékossá ö"i javaslat révén; ha igaz az, hogy a száz és száz, ezer és ezer kisembert foglalkoztató úffvnevezett háziipari termelésnek évi szubvencióiéiból 400 000 pengőt törölni szándékoznak: akkor kérdezem, hát ez a valójában v^ló takarékosspín politika? Hol van a szociális politikai Hol van a néni ól éti politika? Hol van ip-aza annak a kormányzati rendszernek^amely állva erősen és bizton, — szerintem nem jogalapon, mert n^m titkos váln^tás űtián k^ota a hatalmát. (Mo? pás jobb felől ) hanem állva a hatalomnak elszigetelt és abszolutisztikus álláspontján — mégis azt mondia. hogy ő menti rnpg az or«'áo>ot és ő tartja kezében az ország jobb jövendőiét? Az egvségespártban tegnap azt mondotta Jánossy Gábor t. képviselőtársam... (Gr. Hunyady Ferenc: Nem verset szavalt?) Prózát mon'dott, de siralmasat, úgyhogy versben sem lehietett volna keserűbben megénekelni, hogy a kormányzati rendszernek törődnie kellene azzal, hoecy voltaképpen a kisemberekért van, azokért él, we feledkezzék meg* a kisemberek' ről a kormányzati rendszer. Ez volt Nagyatádi Szabó Istvánnak is ré<?ii programmja, ez volt az alangondolata, amellyel évtizedekkel ezelőtt elindult ebhől a Házból, szerezvén a Tiszántúl és a Dunántúl az agrár népességet. Hol vami a kisemberek védelme tíz évre, visszamenőleg a mai kormányzati politikában? Hiszen azoknak a konkrét panaszoknak Özöne, amelyeket tegnan az egységespárti kiscazdaértek^zleten méltóztattak hangoztatni, azt bizonyítía, hogy éppen a kisemberek érdekében nem tette meg a kormány tíz esztendő alatt a legközelebbről véve sem azt. amit meg kellett volna tennie. Hiszen kisgazda-értekezlet, amely tegn^ao összeült és határozott, voltaképpen mellékkormány gyanánt iparkodik szerepelni a hatalom mellett. Azt mondották ott,