Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-451

;î72 Az országgyűlés képviselőházának 451. ülése 1930 december 17-én, szerdán. • a nyomorpénzekből. Szeretném látni, hogy a budapesti nyomort a népjóléti minisztérium ezzel a havi 4800 pengővel mennyire csökkentette. (Malasits Géza: Tudjuk, kik kaptak_ belőle. Perzsabundában járó hölgyek- - - Zaj. — Halljak! Halljuk!) Mondom tehát, két dologra kell vigyázni egy köztisztviselőnek. Elsősorban, hogy az ügyeket szakértelemmel intézze. Nézzük, milyen szákértelemmel intézik az ügyeket a népjóléti minisztériumban. A szakértelem hiányának klasszikus példája a mátrai szanatórium ügye, ahol négymillió pengő volt a szanatóriumra előirányozva, jelenleg nyolcmillió pengőnél tartanak, (Bródy Ernő: Kész már? — Malasits Géza: Dehogy!) • ami annál inkább érdekes, mert hiszen a^ mátravidéki szanatóriumot Jendrassik Alfréd úr volt népjóléti minisztériumi helyettes államtitkár építik akinek tudnia kellett volna, hogyan k^ll túllépés nélkül építeni, mert hiszen, amíg nyugdíjba nem ment, addig ő revideálta a minisztérium építkezéseit és akkor ment nyugdíjba a helyettes államtitkár úr, amikor választania kellett a között, hogy egy hatalmas, nagy építkezést ő fog-e személyesen vállalni és vezetni, vagy pedig továbbra is a minisztériumban marad, mint helyett î$ államtitkár. (Erdélyi Aladár: Ez mutatja, hogy okos ember volt! — Bródy Ernő: Mi van a nyilvános árlejtésekkel? — Gál Jenő: Még azt mondják, hogy nincs itt protekció!) Es most rátérek beszédemnek arra a szomorúbb részére, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ami a népjóléti minisztériumban történt. Nem a tudatlanságon és a hozzáértés hiányán, hanem visszaélésen alapuló bajokat vagyok kénytelen a Ház elé tárni. A népjóléti minisztérium egyes üzemeinek igazgatóságában — sajnálom,hogy nriesiit Oaal Gaston képviselőtársam — ugyanazok a tisztviselők ülnek, illetőleg az ellenőrzést azok gyakorolják, akik az ügy intézésében részt vesznek

v Tehát a. Kórházélelmezési tizem Részvénytársaság ajánlattevő cég ajánlatait ugyanaz a kórházi osztály bírálja felül, amelynek államtitkára, osztályfőnöke és előadója az igazgatóságnak tagja, a felügyelőbizottság elnöke pedig az' ellenőrzésre hivatott számvevőségi főigazgató. (Szűcs István: Ki az?) Kérem, nevekkel fogok szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak meghallgatni. (Zaj.) A Kórházélelmezési Üzem Részvénytársaságnak, amely jog nélkül még most is «A magyar királyi népjóléti és munkaügyi minisztérium kórházélelmezési üzeme» felírású levélpapírt használ, elnöke Fáy Aladár nyugalmazott államtitkár, alelnöke Scholtz Kornél népjóléti miniszteri államtitkár, igazgatósági tagok: Barabás József miniszteri tanácsos, a népjóléti minisz+érium kór'öázügyi osztályának főnöke, Katona miniszteri tanácsos, Mauthner István kormányfőtanácsos és most jön a korona mind ennek a tetejére: a felü.o-yelöbizottság eköke Pálházy József, a népjóléti minisztérium számvevőségi főigazgatóia, aki ott a minisztériumban az ellenőrzést végzi. Hogy ne álljunk meg egv vállalatnál, itt van. a Rico Kötszerüzem Részvénytársaság^ Az igazgatóság -elnöke Scholtz Kornél nérjióléti miniszteri államtitkár, a felügyelőbizottság elnöke Pálhézy József né,njól<Hi minisztériumi számvevőségi főigazgató. Mindk vállalat ajánlattevő cég, mert ők a minisztériummal szemben, mint szállítók lépnek fel. Mimdien kórházi szállításnál külön az Összes kórházak fia-yelmébe vannak ajánlva az által az államtitkár úr által, aki egyik oldalról igazgatósági alelnök, másik oldalról pedig a minisztériumban az ellenőrzés vezetője. (Farkasfalvi Farkas Géza: Halaszthatatlan a tisztviselői összeférhetetlenségi törvény megalkotása!) Mindaz azonban, amit eddig elmondottam, egészen jelentéktelen, bagatell dolog azokhoz képest, amiket most a rokkantügyi pénzek felhasználásával kapcsolatosan bátor leszek elmondani. Ne tessék izgulni, számokat, aktaszámokat fogok olvasni. Állandó gyakorlattá vált a népjóléti minisztériumban, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) hogy a rokkantak filléreiből egyes összegeket rendeltetési céljuktól elvontak és dugsegélyként használták fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Azt a pénz tehát, amelyet a rokkantaknak kellett volna adni, maguknak dugsegélyként kiutalták. (Jánossy Gábor: Adatokat, adatokat! — Malasits Géza: Mind a keresztény erkölcs nevében! — Zaj ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr általánosságban... Fábián Béla: Hiszem neveket mondok, olvasom. Elnök: Engedje meg képviselő úr, hogy a mondatot befejezzem. A képviselő úr általánosságban tett egy súlyos kijelentést, tessék az adatokat előterjeszteni. Fábián Béla: Több izben történtek több ezor pengős jutalmazások és ilyen nagy összegeket, nagy jutalmakat, aláhúzom, a rokkantpénzekből kaptak. Aki dugsegélyt kapott, az ismét a rokkantpénzből kapott dugsegélyt. (Kun Bjla: A rokkantak árvái egy és két pengőket kapnak!) Nagy jutalmakban részesültek Hankó Elemér az elnöki osztály most áthelyezett főnöke, Angyal Kálmán miniszteri tanácsos, a rokkantellátási osztály mostani főnöke, Pálházy számvevőségi főigazgató (Pakots József: Borzalmas dolgok! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és még néhány olyan kegyelt tisztviselő, akik velük baráti viszonyban vannak. A kistisztviselők nevét, akik csak 500 pengőket kaptak, ha méltóztatnak megengedni, nem fogom felolvasni. Itt van ellenben egy dolog*, amely engem az egész ügyben mélységesen felháborít. Egyszer nem volt pénz, hogy maguknak dugsegélyeket adjanak. Erre azt tették, hogy a hadirokkant kézműipar ősök szerszámsegélyére előirányzott összegeket szétosztották és ebben az évben a hadirokkant kisiparosok nem részesültek szerszámsegélyben. (Zaj a Ház minden oldalán. —Kun Béla: Ha ez így van, akkor ez a legsúlyosabb panama! Igaz, vagy nem igaz? Karácsony előtt, a szeretet hetében! — Farkasfalvi Farkas Géza: A legerősebb megtorlást kívánjuk! — Lázár Miklós: Egyetértünk ebben a kérdésben, borzalmas! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: Azért hozom ide ezeket az adatokat, mert a múltkor Ernszt miniszter úrral szemben a Házban Gál Jenő képviselőtársam beszédével kapcsolatosan azt kiáltottam közbe, hogy a népjóléti minisztérium utasítást adott arra, hogy a hadirokkantak rokkantsági százalékát 25%-kal le kell szállítani. Most idehozom a bizonyítékokat és azt is idehozom, hogy <a 25%-kal való leszállításon kik kerestek, kik kerestek tehát azon. hogy leszállították a rokkantsági százalékát annak a szegény magyar katonának, aki a Kárpátokban elveszítette a lábát, két szemét vagy félszemét; kik azok a tisztviselők, akik még ezt az alkalmat is felhasználták arra, hogy pénzt keressenek. (Felkiáltások half elől: Borzalmas! — Barabás