Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-446
242 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Csendet kérek. Reischl Richárd: E megállapításból kifolyólag a következő II. számú határozati javaslatomat terjesztem a t. Ház elé {olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a nálunk elfajult és egy országban sem tapasztalható nagymérvű vasúti kedvezményeket revízió alá vegye és a tett intézkedésekről a Háznak még ezen naptári év folyamán jelentést adjon.» (Kabók Lajos: Ezzel nagyon kell sietni.) T. Képviselőház! Elérkeztem felszólalásomnak egy olyan pontjához, amelynél tudom, hogy nemcsak a t. túloldalról, de talán még erről az oldalról is nagy ellenszenvvel fogok találkozni. (Halljuk! Halljuk!) Már két évvel ezelőtt felvetettem a kérdést, hogy, ha takarékosságról beszélünk, miért nem kezdjük meg elsősorban magunkon. (Szilágyi Lajos: Menjünk át a régi képviselőházba!) Szívesen megteszem azt, hogy áthurcolkodom, de azt, hogy ma, a háború után ilyen gazdasági viszonyok között a képviselőnek 31%-kal több legyen az illetménye, mint a békében volt, nem helyeslem. (Urbanics Kálmán: Ne vegye fel!) Bocsánatot kérek, bolond ember, aki azt, ami az államtól neki jár, fel nem veszi. (Elénk derültség.) T. képviselőtársam, ha nem fizetek adót, az állam engem végrehajt, jogom' van tehát az engem jogosan megillető tiszteletdíjat felvenni. Tudom, hogy a képviselőség nem töltöttkáposztaevés, nem erőszak, csak az lép fel képviselőnek, aki akar. (Felkiáltások: Nem biztos! — Elénk derültség.) T. Ház! Ha csakugyan végre akarjuk hajtani azokat a takarékossági intézkedéseket, amelyeket e törvényjavaslat tárgyalása kapcsán megvalósítani akarunk, akkor elsősorban magunkon kell kezdeni a takarékosságot, mert addig nem nyúlhatunk hozzá senkinek a meg-, állapított jövedelméhez. Pedig erre a takarékosságra szükség van az országban, mert csökkentenünk kell legalább 200 millió pengővel a költségvetést, különben elpusztulunk. Azt kérdezem t. képviselőtársaimtól, nem látják-e, hogy milyen súlyos helyzetben van az államháztartás? Ha tehát meg akarjuk kezdeni a takarékosságot, elsősorban magunkon kell kezdenünk, hogy azok a választópolgárok, akik minket beküldöttek, ne mondják azt, hogy másokra .volt gondjuk, de magukra nem. Azt kérdezem, mikor kezdődött ez a képviselői fizetés, illetve tiszteletdíj felemelés. Akkor, amikor a tisztviselők fizetését 10%-kai emelte az állam. Ha tehát le akarjuk szállítani a tisztviselők fizetését, ami más országokban már megtörtént s aminek itt is meg keU történnie, akkor elsősorban magunkon kezdjük. Addig ne beszéljünk a drágaság letöréséről, amíg ilyen adókat kell fizetnünk. Igenis meg kell kezdeni a költségvetés csökkentését, s apasztani kell a költségvetést, kevesebb adót kell kivetni, mert csak így lehet számítani az olcsóbbodás beállására. (Sándor Pál: Teljesen igaza van! — Br. Podmaniczky Endre: Nincsen mindenkinek fürdője!) T. képviselőtársam, ez az én szerencsém, de az öregapám, az apám, meg én megdolgoztunk érte. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) En a pénzügyminiszter úr védelme alatt állok a báró úr megjegyzéseivel sízemben, mert az ilyen adóalanyoknak csak örülhet a pénzügyi kormányzat s ha minket, ilyen adóalanyokat elpusztítanak, nem tudom hová jutunk. (Ügy van! Ügy van! u balközépen. — Br. Podmaniczky Endre: Szegény ember!) Bocsánatot kérek, ehhez nekem éppen annyi jogom van, mint bárkinek. En nem azt indítványozom, amit évekkel ezelőtt egyik t. képviselőtársam 6. ülése 1930 december 9-én, kedden. indítványozott, hogy legyen a képviselői tisztség díjtalan, tiszteletbeli állás, mert iákkor ebben az országban a szegény ember nem lehetne képviselő, de kérdezem, hogyha valaki szerényen akar élni, ehhez nem elég kevesebb összeg is, mint 720 pengő? Budapesten is meg lehet élni napi 24 pengőből, 4 ülésnapot számítva hetenként. Nem kell feltétlen autón járni és a színházban páholyban ülni. (Zaj.) Egy héten négy ülést tartunk, tehát négy napig kell itt lennünk és utóvégre minden képviselőnek van mellékfoglalkozása is. (Elénk ellenmondások.) Bocsánatot kérek, mindenki volt valaki, amikor ide bejött. (Egy hang: Vagy lesz valaki!) Éppen azért a következő határozati javaslatot nyújtom he (olvassa): «Utasítja a Ház a Képviselőház gazdasági bizottságát, hogy még a most folyó tör vény javaslat tárgyalása alkalmával olyan javaslatokat terjesszen a Ház elé, amelyekben a képviselői illetményeket 15%-kai csökkenti.» (Helyesles a balközépen. — Szilágyi Lajos: Ezt a kérdést pártközi konferencián elintéztük! Urbanics Kálmán: Nem ezt indokolta a képviselő úr, hanem a felemelést!) T. Ház! Elérkeztem egy olyan ponthoz, amely szintén nagy ellenszenvet fog a Ház tagjainak esry részénél kiváltaná. Szólok a t. Ház jegyzőiről. Kicsiny az az összeg, amelyről itt szó van. (Gaal Gaston: Leerjobb lesz valamenynyiünket kinevezni!) Békében elég volt a t. Háznak 6 jegyző és azoknak havonta 140 korona volt a fizetésük. Ma Kis-Magyarországon 10 jegyzői állás van és a jegyzők havi illetménye 320 pengő. (Meskó Zoltán: A képviselők létszámát kell leszállítani 100-ra. — Zaj.) T. Ház! Az állandó összeférhetlensés:i bizottságnak olyan szigorú, a mellett díjtalan a működése, hogyha az illető képviselő nincs jelen a kisorsolásnál, K évi illetményét veszíti el. En azt hiszem tehát, hogy legalább 100an jelentkeznének képviselők, akik közül sorsolás útján állapítanák meg mindig, hogy a jövő héten kik kerülnek sorra mint jegyzők és így ezt a tisztséget díjtalanul lehetne betölteni. Nagyon jól tudjuk, hogy a Képviselőház tisztviselői végzik el a munkát és a képviselők, akik a jegyzői tisztet betöltik, felolvassák . a szónokok neveit, vagy ha szavazás van, a jelenlévők névsorát. Nem végeznek tehát olyan munkát, amelyért külön 320 pengő fizetés járhatna. Kicsiny ez az összeg 1 , de méltóztassék elgondolni, hogy ebből 36 most egyetemet végzett fiút tudnánk elhelyezni akármilyen állásba, akik szívesen elfogadnák 'ezt künn az országban. Éppen az előbb mutattam rá, hogy ezer és ezer ilyen ifjú vár elhelyezkedésre. (Ügy van! Ügy van!) Kicsiny ez az Összeg, de ez megmutatja a jószándékot. Benyújtom IV. számú határozati javaslatomat, amely így szól. (Olvassa. — Br. Podmaniczky Endre közbeszól.) «Utasítja, a t. Ház a kormányt, hogy a javaslat során olyan pótindítványt terjesszen a Ház elé, miszerint a képviselői jegyzői állással járó tiszteletdíjakat megszünteti és a jegyzői tisztet^ a képviselők közül a jegyzői tisztségre önként jelentkezők közül éppúgy, mint az összeférhetlenségi bizottság tagságát, sorsolás útján tölti be. Ügy tudom, hogv az összeférhetlenségi törvény revízióját a t. túloldalon is egy nagy csoport sürgeti állandóan. A t. kormány azonban, úgylátszik, nem akar, vagy nem tud ebben a dologban intézkedni, hiszen annyira preszanssá vált a dolog és a közhangulatba annyira átment az Összeférhetlenségi törvény revíziója, hogy ennek a t. Ház nem tud tovább
