Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-445

2áÓ Àz országgyűlés képviselőházának Ubírja el ezt a 10 milliót, ő tehát nem csinál adófelemelést. Mi történt azóta? Bár mi, ellenzékiek, mindig takarékosságra intettük a kormányt s a közgazdászok serege is követelte a takarékosságot, a kormány nemhogy megfogadta volna szavainkat, hanem felemelte az adókat. Mit emeltek fel azóta? (Halljuk!^ Halljuk!) Felemelték a dohány, a tea, a kávé, a fűszeráruk vámját. Ezek tisztán pénzügyi vámok. A rokkantellátási törvény alapján öt évre ismét meghosszabbították a rokkantadót. Felemelték a hús forgalmi adóját 4*3%-ra. Megjegyzem, hogy egy barátom kiszámította, hogy a húsra 19-féle adó és vám esik. Megcsinálták a gyufaadót; annak legalább volt áldásos foganatja. Megcsinálták a bolettát, a liszforgalmi adót, az országos betegsegélyezési pótadót. Megengedték a községi pótadónak 50%-ról 300%-ra való emelését. A kereseti adót felemelték 5%-ról 8%-ra. Itt van azután a tűzrendészeti pótadó, a rendőrségi pótadó, a posta-, telefon- és távirati díjak felemelese. (Strausz István: Közmunkaváltság!) Most pedig jönnek és fel akarják emelni a hivatalnokok adóját 100%-kai, mert az emelés annyit tesz ki; 20 millió helyett ezentúl 40—42 millió fog befolyni. Hol vannak a miniszteri ígéretek 1 Hiszen a másik oldalon ugyanaz a párt ül és ugyanazok a miniszterek ülnek! Hol vannak az Ígéretek, hogy nem lehet az adókat felemelni? Ha a nemzeti becsület követeli, akkor nem lehet 10 milliót megfizetni, ami pedig emelte volna az állam hitelét. Hallatszanak kijelentések, hogy az adókat nem lehet felemelni és mégis mindezt megtették azóta. A t. miniszter úr hivatkozott arra, hogy ő adóengedményeket is adott. Igen, adott engedményeket, de az előbb olvastam fel, hogy az adóengedmények ellenére is az egyenesadók 12 "8 millióval emelkedtek. Az előbb olvastam fel a Kamara jelentéséből, hogy Ígéreteiből mit tartott be a miniszter úr: 1928-ban a tőzsdei határidő ügyletekre vonatkozólag megállapított forgalmi adót felére szállította le. Itt úgy sem kapott volna semmit, mert a tőzsdén nincs forgalom. 1929-ben leszállította a házadót, leszállította & földadót és csekély enyhítéseket vezetett keresztül a jövedelem- és vagyonadónál, azonban az 1929. évben a forgalmi adó révén végeredményben sokkal többet vettek be, mint a megelőző esztendőben. 1929-ben lényegtelenül leszállítottak egyes okirati illetékeket, megszüntették az állatforgalmi adót, rendkívüli ideiglenes házadómentességet adtak. Ezek azok az ellenértékek, amelyeket a népesség kapott azokért a rettenetes nagy emelésekért, amelyek itt történtek. Csodálkoznak /akkor azon, -hogyha az ország belepusztul ezekbe a nagy adókba? Általában: van-e ember ebben az országban, aki kiismeri magát ebben az adó-dzsungelben? Vájjon van-e valaki ebben a Házban, aki azt merné mondani, hogy ő ismeri ezeknek az adóknak a esinyját-binját? Senki sem tudja, mennyi adót kell fizetni, fizetnek annyit," amennyit kivetnek; tudósnak kell lenni már ebben az adódzsungelben. (Strausz István: A minisztériumban sem tudják!) Lehetséges állapotok ezek? A legszomorúbb azonban, hogy most a hivatalnokok adóját emelik fel. Már az előbb említettem, hogy a hivatalnokok, különösen az államhivatalnokok el vannak adósodva. Honnan vegyék ők a pénzt, hogy ezt az adósságukat kifizessék? Hogy éljenek meg ezek az emberek, ha most egyszerre két oldalról vonják el az ő jövedelmüket, ismétlem, egyszerre két oldalról. '••'. ülése 19$Ö december 5-én, pénteken. Én nem mondom azt, hogy általában nem kell radikális megoldás alapján lenyirbálni a fizetéseket. En ezt nem állítom, sohasem állítottam, megcsinálják másutt is és meg kell csinálni, de azt állítom, hogy lehetetlen ezeknek a hivatalnokokniak, akik ma igen rossz helyzetben vannak, a jövedelméből egyszerre két oldalról venni el, elvenni egyrészt az úti számláknál és ezenkívül elvenni a remunerációkat, végül kereseti adóval is megadóztatni őket, vagyis tulajdonképpen három ilyen adóztatást alkalmazni velük szemben. Ez lehetetlenség. Nagyon érdekes, tagadták a pénzügyi bizottságban, amikor azt mondottam, hogy az államhivatalnokok egy részének most egyharmaddal kevesebb fizetése lesz. Ez pedig tagadhatatlan. Azóta megszereztem magamnak 'd

r bizonyítékokat, amelyek szerint a X. fizetési osztályú pénzügyi fogalmazónak átlagban a ^ következők voltak a remuneráeiói: félévenként kétszer, ősszel és tavasszal 280 pengő külön munkadíj, tehát évenként 560 pengő, karácsonykor és nyár elején átlag 60—60 pengő, tehát 120 pengő, összesen 680 pengő. A kezdő fizetésű pénzügyi fogalmazó fizetése 2040 pengő, ennek tehát átlagban egyharmad részét tették ki a külön munkadíjak és jutalmak. A VIII. fizetési osztályú pénzügyi titkár kapott eddig fél vénként kétszer 350—350 pengő külön munkadíjat, egy esztendőben tehát 700 pengőt, karácsonykor és nyár elején átlag 150—150 pengőit, tehát 300 pengőt, ez összesen 1000 pengő, vagyis a 3000 pengős fizetésének szintén kereken egyharmad részét tették ki ezek a jutalmak és munkadíjak. Most ehhez hozájött, hogy újra szabályozták az utazási díjakat és amint méltóztatnak tudni, 4, sőt 6 órai munkáért abszolúte nem kapnak semmit, az étkezést azonban megkapják, de az előző időben sokai többet kaptak, mint ma. Természetes, hogy most az államhivatalnok egyszerre ott fog állani először az adósságával, másodszor a kereseti adóval csökkentett fizetésével, a külön remunerációk megvonásával, ?zi nkívül a kiküldetési napidíjak csökkentésével. Most itt áll egy ilyen titkár, akinek van talán havi 260—280 pengős fizetése, és ezt a fizetését most csökkentik a kereseti adóval. Ez a titkár milliós ügyeket intéz el (Ügy van! bal felől.) s kérdem, hogyha ez a titkár látja azt, hogy a felesége és gyerekei nyomorognak, — mindenki vessen magára! — ha látja, hogy ő képtelen megszerezni a megélhetéshez szükségeseket s látja, hogy neki el kell pusztulnia, kérdem, mégis nem lesznek-e többen olyanok, akik a kísértésnek ki lesznek téve? Helyes eljárás ez azokkal szemben, akik fontos állami érdekek felett határoznak? Nem ez az állam érdeke. Kevesebb hivatalnokot és jobban megfizetni őket, ez az állam érdeke! Németalföldön az összes minisztériumok egyetlen egy épületben vannak s egy-egy minisztériumnak csak két-három szobája van. Nálunk pedig az egyes minisztériumok részére a paloták egész seregét kell fenntartani, nálunk minden egyes titkár egy szolgát s minden egyes miniszteri tanácsos egy titkárt követel. Ezt az állapotot nekünk fenn kell tartanunk? A helyett, hogy ezt eliminálnák, megnyomorítják a legkisebb egyedeket az egész vonalon? Ez tisztességes és becsületes eljárás? Nem hiszem, t. Képviselőház, hogy ezt önök aláírnák. De ugyanígy vagyunk a magánhivatalnokokkal is. A magánhivatalnokok még soha nem voltak olyan rettenetes helyzetben, mint amilyenben most vannak. (Hódossy Gedeon: Az igazgatóságok lelkiismeretén szárad!) Nemcsak