Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-445
Àz országgyűlés képviselőházának UU5. nagy diplomáciai testületre, mint amilyen nekünk van? Mi szükségünk van azokra a nagy palotákra, amelyeket kint építtettünk? Most például Ankarában építünk egy palotát. Nekem tudomásom van arról, hogy az amerikai követség, amely Pesten van, 6 év óta szorgalmazza Amerika kormányánál, hogy egy olcsó épületet vásárolhasson, s 6 év óta nem kap erre engedélyt, mi pedig !kis apró, nyomorult Magyarország építünk palotákat Ankarában meg különböző nagyvárosokban, (Egy hang jobbfelől: Nem kapnak lakást!) s fenntartjuk a drága kollégiumokat a világ nagyvárosaiban ilyen szegényen, mint amilyenek vagyunk. Mi miniszteri palotákat építettünk azóta Pesten, (Felkiáltások jobbfelől: Hol?) mi miniszteri palotákat renováltattunk. (Felkiáltások jobbfelől: Hol?) A miniszterelnökséget renoválták (Meskó Zoltán: Összedőlt volna már!) és a népjóléti minisztériumot. (Br. PodmaniczkvEndre: Az nem nagy renoválás! — Felkiáltások: Munkaalkalom!) Ne méltóztassanak félreérteni, én nagyon örülök annak, ha munkaalkalmat adnak, de csak akkor, ha pénzünk van rá, de amikor az adófizetők alig tudják megfizetni a?t, amit nekik meg kell fizetniök, akkor nekünk nem szabad építenünk. Kölcsönpénzeket fényűzésekre nem vehetünk fel, mert abból i kamatokat nem tudjuk kihozni. Bocsánatot kérek, kellett népjóléti minisztériumpt építenünk azzal a luxussal, amellyel építettük? Megnagyobbítottuk a földmívelésügyi minisztériumot és egész halom ilyen építkezést csináltunk. Miből 1 ? Honnan vettük a pénzt? Kölcsönpénzből vettük. (Strausz István: Nem kapunk! Ausztria-Magyarország külpolitikájára nem kellett ennyi!) Továbbmegyek. Kellett nekünk ez a freskókép itt a Képviselőházban az elnöki fogadóban, meg a háznagyi hivatalban^ hogy a mostani minisztériumot megöiokítsék? (Meskó Zoltán: Ha sokat beszél, megfestik a képviselő urat is!) Kellett nekünk tényleg Lillafüred, amelyről a Ház nem is tad ja, hogy az utakkal együtt 27 millióba kerüli? Mikor hozza meg ez a kamatját? (Strausz István: 27 millióba? Biztos ez?) Az ottani emberek szerint 27 millióba került; magam vcltam lenn. (Meskó Zoltán: Es az itteniek szeiint!) Azt nem tudom, nem mondták; Továbbmegyek: egy egész csomó rothadt intézményt támogattunk, amelyek azóta mind tönkrementek. Erre volt nekünk kölcsönpénzünk. Ez az alapja annak, amit az egész vonalon látunk, ez az alapja annak, hogy Magyarország ilyen helyzetbe került. Mi nem tudtunk a pénzzel gazdálkodni, nem t'idtuk megszűkíteni a kereteket az egész vonalon. Amikor 300 millió volt a Nemzeti Banknál, gazdagok voltunk. Miből voltunk gazdagok? Á nép nyomorúságából. 300 millió volt ott; verték a mellüket: tehetünk, amit akarunk, s nem számítottak arra, hogy ezek a nagy bevételek valamikor el fognak szikkadni, mert a nép nem tudja megfizetni azokat az árakat, szűkölködnie kell, kenyéren és vízen kell élnie. Méltóztassanak nekem elhinni, hiszen tudják önök jobban, mint én: rettenetes érzés az, ha egy apa vagy . anya nem tud a gyermekének kenyeret adni; rettenetes érzés az, ha egyik ember a másikhoz megy, hogy a legkisebb munkaalkalmat adja meg neki, bármilyen kis r fizetéssel és a másik képtelen azt megadni. Hát La ilyen időket élünk, kérdeni, szabad-e Magyarországon két kézzel fecsérelni és szórni a pénrt, hogy olyan helyzetet idézzenek elő itt, am: lyénben ma vagyunk? Es akkor csodálkozik a miniszülése 1930 december 5-én, pénteken. £if telelnök úr, hogy egy képviselő tényleg elragadtatja magát? Egyszer, bevallom, nagyon goromba voltam a pénzügyminiszter úrral szemben; nem akarom ismételni a szavakat, amelyeket akkor mondtam, de igazak voltak s aláírom százszor is, hogy igazak voltak, hogy nem szabad azt a politikát folytatni, és talán volt is valami kis eredménye annak a felszólalásomnak. Ismét 'kérdezem tehát a miniszter urat, vájjon ez a javaslat megoldja-e a mi gazdasági kérdésünket, igen vagy nem? Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék erre feleletet adni, mert a pénzügyi bizottságban nem kaptunk feleletet ezekre a kérdésekre. Az ország megkövetelheti a pénzügyminiszter úrtól, hogy erre a feleletet megadja. Megoldásnak tekinti a miniszter úr ezt? Vagy a pénzügyminiszter úrnak Vannak más godolatai arra vonatkozólag, hogyan és miként fogja a mostani helyzetet szanálni, véglegesen szanálni? Vannak a pézügyminiszter úrnak vagy a kormánynak általában gondolatai, hogyan és miként akarják az országot ebből a rettenetes helyzetből kivezetni s lehetséges-e, hogy az a fekély, amely ma az ország testén van, leoperáltassék? Kérem, t. pénzügyminiszter úr, kölcsönözze ide nekünk a ideáit, amennyire tudja és lehetséges s mondja meg, hogyan és miként gondolja, hogy az ország ismét helyreálljon? Valamiféle programmot, ha akármilyen homályosat is, mégis csak kell adni, hogy a lakosság valami reménnyel belekapaszkodhassék ebbe a programmba, ha nem is valósul meg teljesen; kell, hogy a miniszter úr nekünk programmot adjon. Második kérdésem miniszter úr az, (HalljukJ Halljuk!) nincs-e kilátás arra, hogy hat hónap múlva ismét ide fog jönni a pénzügyminiszter úr egy újabb adójavaslattalJ Ki van-e zárva az, hogy hat hónap múlva a kormány ismét abba a helyzetbe kerül, hogy részére ismét más adókat kell itt megszavaznunk? (Reischl Richárd: Biztos!) Az én nézetem szerint igen. Az én nézetem szerint ezek az intézkedések, amelyek ebben a törvényjavaslatban le vannak fektetve, (Strausz István: Alkotmányellenes minden betűje!) abszolúte nem elégségesek, amint erre ki fogok térni, ha időm lesz rá, mint ahogy tavasszal megmondtam, hogy 50 millió lesz a deficit, megmondtam, hogy Wolff Károly 22 milliót állít be arra, amivel az állam a kórházaknak tartozik, megmondtam, hogy a kölcsön kamatait és az amortizációt be kell számítani. Ezek után kérdeztem, mondja meg nekem a t. miniszter úr, kell-e deficittel számolnunk vagy nem? Erre nem kaptam választ. Biztosan megvolt az oka a miniszter úrnak arra, hogy nem adta meg a választ. Igenis, én tudom, hogy miért; azért, mert nem tud erre nekem választ adni, mert a t. miniszter úr maga sem látja azt az utat, amelyen keresztül a kibontakozás megtörténhetik. De az ország elvárhatja pénzügyminiszterétől, hogy felvilágosítást adjon; ha tavasszal nem, ősszel, és ha most, ősszel nem fogja megadni a felvilágosítást, éppúgy meg fogom ezt kérdezni a t. miniszter úrtól tavasszal. Voltam bátor azt is kérni, hogy méMóztazsék nekünk megmondani, honnan várja a t. miniszter úr a javulást; honnan várja, hogy a jelenlegi helyzetben változás álljon be. Mert ahogy a jelenlegi helyzet van, t. miniszter úr, — én abszolúte kimondom áz igazságot — (Halljuk! Halljuk!) ez csak az állam csődjéhez vezethet. Ez a foltozás, amelyet most esi-
