Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-444
202 Az országgyűlés képviselőházának l^hU hányásképpen mondom, okosan tették, hogy a régi, ósdi kaszárnyaszerű épületet kissé megcsinosították. (Propper Sándor: A miniszterelnököt 'kellene kicserélni, nem a palotátl) Nézzük most a belügyminisztériumot. Megszavaztak a belügyminisztérium számára 115,818.780 pengőt; a belügyminisztérium elköltött ezenfelül még majdnem 9 millió pengőt. Minden felhatalmazás nélkül! A sajtóalapra, a külföldi hírszolgálatra költött összegeket nem is említem. (Propper Sándor: A B. H. mennyit kapott ebből! Meg a 8 Órai!) A komphajó tervére 71.900 pengőt fordítottak, a közutak építésének és fejlesztésének tanulmányozására pedig 90.000 pengőt költöttek. Nem akarom folytatni, mert nem jut rá elég idő; kétségtelenül igaz, hogy minden minisztérium többet költött az előirányzatnál. A kultuszminisztérium is sokkal többet költött, mint amennyit a Ház megszavazott; az igazságügyminisztérium js 1 és K millióval lépte túl az előirányzatot, a honvédelmi minisztérium, pedig 22'5 millió pengővel lépte túl. Es így tovább. Találunk a belügyminisztériumnál egy rendkívül érdekes tételt, amely az országnak 65.582 pengőjébe került; azt mondja: «hat országgyűlési képviselő, választott tényleges vármegyei tisztviselő illetményeinek, valamint a természetbeni lakással nem bírók lakáspénzének a vármegyei háztartási alap javára való megtérítése.» Tehát a megválasztott országgyűlési képviselők vidáman felveszik fizetésüket, de a belügyminisztérium ezt a vármegyének megtéríti. Ez belekerült az országnak 65.582 pengőjébe. (Propper Sándor: Benyújtják majd a számlát a prolinak! Ez a módszer!) Ugyanezt látjuk az 1930/31. évi költségvetésben is, ahol az egyházak támogatása hét és háromnegyed millió pengőbe kerül, testnevelésre majdnem kétmillió pengőt költenek el, minden faluban tartanak levente-otthont. (Fráter Jenő: Nag von helyes!) A falusi lakosság a háztetőről a szalmát leszedi és azzal eteti a jószágot, ellenben a levente-otthonnak éternités tetejű ház kell. (Propper Sándor: Mind jó szocialista! Legyen nyugodt Fráter úr! — Elnök csenget.) Nem kell tehát egyéb hozzá, (Farkas István: Visszaadják a pofonokat,^ ha megnőnek a gyerekek!) mint az, hogy a pénzügyminiszter úr ugyanazt az erélyt tanúsítsa az alárendelt közegekkel szemben, ugyanazt az erélyt .tanúsítsa minisztertársaival szemben, amely erélyt a miniszter urak a mi mozgalmunkkal szemben tanúsítanak és akkor nem lesz szükség adóemelésre, nem lesz szükség a munkások és fixfizetésű alkalmazottak életstandardjának megrontására. Eggyel leszünk tisztában, igen t. Képviselőház és ez azután az a pont, amelv körül a kérdés ugrik. A megnyomorított Csonka-Magyarország nem bír el 870 millió pengős költségvetést, nem bír el olyan hallatlan fényűzést, olyan hallatlan pazarlást, mint aminőt az állami életben tapasztalunk, néni bírja el azt a hallatlanul fényűző ' udvartartást, és nem bírja el az udvarnagyi bíróságot, amelyre például szerintem semmi szükség nincs, nem bírja el Lillafüredet, a belügyi Vigadót és nem bírja el azt a hallatlan fénvűzéssel és hallatlan Összegekkel fenntartott külügyi képviseletet, amelynek sem a magyar kereskedelem, sem a magyar ipar semmiféle vonatkozásban semmi hasznát nem látja. Engedelmet kérek, súlyos milliókat elköl. ülése 1930 december 4-én, csütörtökön. teni külügyi képviseletekre, amelynek munkája eredményekép sem az ipar, sem a kereskedelem nem profitál semmit, erre a mal viszonyok közt szükség nincs. (Zaj a szélsőbaloldaton.) Amikor az egyes posztokon a magyar követek nagyobb fizetést kapnak, mint amennyit a hatalmas, gazdag amerikai Egyesült-Államok adnak követeiknek, akkor mégis csak azt kell mondanom, hogyha szükség van a mezőgazdaság felsegítésére, ha szükség van az agrár társadalom megsegítésére, akkor ne a legszegényebbeket, azokat, akik ki vannak .téve a kapitalista nyomásnak, akiken a kapitalizmus végiggázol, róják meg új adókkal, ne azokon az elesetteken vasalják be ezt a költséget, hanem nézzék meg a költségvetést, erélyes és bátor kézzel nyúljanak bele ezekbe a túlzott kiadásokba. Nagyon könnyen, minden különösebb fáradság nélkül és a nélkül, hogy az ország bármi hátrányát látná, nem negyven, hanem hatvanmillió pengőt lehet egy esztendőben megtakarítani. % A köznyomor, a pauperizmus ijesztő mérvekben terjed. Tegnap az elnök úrtól Kéthly képviselőtársam megrovást kapott, mert azt »mondotta: szociális elnyomorodás. Kénytelen vagyok a t. Háznak megmondani, hogy átnéztem egy közgazdasági lexikont és megállapítottam, hoPT ez a kifejezés helyes, mert a német gesellschaftliehe Verelendigung-nak megfelelő helyes magyar kifejezés: szociális elnyomorodás. Ez jelenti a társadalom leszegényedését, jelenti a társadalomnak gazdasági értelemben való elnyomorodását. Semmiféle nemzeti kegyeletet tehát nem sértek, nem is akarok sérteni azzal, ha azt mondom, hogy a magyar dolgozó társadalom a szociális elnyomorodás stádiumába jutott (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a gazdasági fehérvérűség olyan arányokat öltött, amelyek már veszélyeztetik azt az állítólagos konszolidációt is, amelyre éppen az urak olyan büszkén hivatkoznak és amelyet az urak vezérüknek és halványuknak, Bethlen István miniszterelnöknek tudnak be. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Nekem nincs kifogásom ellene, (Farkas István: Csak így tovább! Majd még mást is mondanak rá az urak!) de engedjék meg az urak, hogy kijelentsem: sokáig ezt a Bethlenfeudumot fenntartani nem lehet. Sokáig így gazdálkodni nem lehet, mint ahogy most az utóibibi időben az urak gazdálkodnak. Súlyos válságban van a mezőgazdaság. Behozzuk a bolettát, minden métermázsa után kap a gazda »még három pengő ajándékot. Kendben van. Megmondottuk előre, hogy a búza ára csökkenni fog, hogy a mezőgazdaságon nem segítünk a bolettával. (Br. Podmaniczky Endre: Az nem ajándék!) Ez bekövetkezett. Most újra baj van a mezőgazdasággal, újból két pengő f adóelengedést kapnak katasztrális holdanként. Miután az államháztartást nem lehet csökkenteni, miután a kiadásokat az urak nem merik redukálni, vagy ha mernék is, nem akarják redukálni, ennélfogva megint ugyanazoknak a rétegeknek a zsebeiben kotorásznak, amely rétegek zsebeiben a boletta emelésénél kotorásztak. Itt vannak a munkások, itt vannak a fixfizetéses alkalmazottak, hajrá, ezek még bírnak valamit, ezek bírják az adót. Azért hogy a nagybirtokos úr, aki az idén, sajnos, nem mehetett ki Trouvillenba, mert a búza ára alacsony volt, de itthon pompásan vadászott, katasztrális holdanként két pengővel kevesebb adót fizessen, azért fog adózni a szegény proletár, azért fog adózni a szegény kopott zsakeítű tisztviselő,
