Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Az országgyűlés képviselőházának -4-4-4. ismerem, valószínűnek tartom, hogy ilyen, vagy olyan formában találkozni fogunk a Házban egy törvényjavaslattal, amely ki fogja mondani az agglegényadó bevezetését. Nem gondolják az urak, hogy a legnagyobb hipokrizis, amelyet valaha is csináltak, ha agglegényadót vezetnek bel Hiszen a mai kormányzati rendszer ezer és ezer becsületes munkásembetr számára lehetetlenné teszi a családalapítást, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ezer és ezer szegény tisztviselő számára lehetetlenné teszi, hogy magának meleg családi fészket teremtsen. OnÖk lelkészeikkel hirdetik szószékről, hogy: «Emberek, sokasodjatok, a magyar nemzet érdeke, hogy az anyák még 40 éves korban is szüljenek.» Igen szép, kenetes mondásokat hallunk, magam is gyakran hallgatom a rádióban kényszerűségből, (Zaj a jobboldalon.) de amikor a gyakorlatról van szó, akkor azt látjuk, hogy az állam adózási rendszerével, antiszociális és antidemokratikus berendezésével, a kapitalizmus egyoldalú dédelgetésével lehetetlenné teszi ezer és ezer fiatalember számára a családalapítást, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) előidézi a legborzalmasabb szexuális nyomort, előidézi a coelibatusnak olyan méretét, amelyet sehol Európában nem találunk. Akkor azután előjön a hipokrizis és azt mondják: sehol annyi nőtlen ember nincs, mint nálunk; miért ne adózzanak ezek azért, hogy nem alapítottak családot? Hogy nem tudnak családot alapítani, hogy drágák a lakbérek, drága a berendezés, drága a bútor és mindezek elviselhetetlen terhet rónak egy fiatalember számára, ha nősülni akar, azzal az urak nem számolnak, csak — mintha gramofónlemezt hallanék beszélni — magyarázzák a tömegeknek, hogy: sokasodjatok és szaporodjatok; a lehetőséget azonban erre nem adják meg, sőt azt, akit megfosztottak a családalapítás lehetőségétől, adóval sújtják. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Propper Sándor: Azt hiszem jön még a levegőadó is. Minden szippantásért külön kell fizetni, ha Wekerle sokáig itt marad!) Malasits Géza: Adó kell, pénz kell, az államháztartás féltett egyensúlyát nem szabad veszélyeztetni és minthogy a mezőgazdasági válságra való tekintettel az igen t. agráriusokat mentesíteni akarják az alól, hogy földadót fizessenek, vap-^ legalább a földadó egy része alól mentesíteni akarják őket, újabb adóbevételekre van szükség. Egyetlen intakt tétel van még itt a kormány szerint: a munkások és alkalmazottak keresete és jövedelme, ezt kell tehát megadóztatni. Ebben teljesen konform gondolkozik a pénzügyminiszter úr a kapitalista munkaadói szövetség elnökével, aki ugyanezt mondja: «Megnehezedett felettünk a világ, nekünk olcsóbban kell produkálnunk, olcsóbban kell adnunk az árut, mert különben a világversenyben nem tudunk érvényesülni, Egyetlen aktív tételünk még a munkabérek és a tisztviselők fizetése, ezeket kell leszállítani. (Graefl Jenő: Természetes!) Annak a tiszteletreméltó embernek eszeágába sem jut, hogy 240.000 vagy 300.000 pengő fizetéséből, amelyhez mép- sallangként háromszor annyi járul, valamit is engedjen. Ö, nem, ezek az urak nem akarják engedni az életstandardjuk lesüllyesztését, ezek az urak tíz körmükkel védik az életstandard jókat, de nagyon rossz néven veszik a munkástól és tisztviselőtől, ha Összeáll, szervezkedik és meg akarja védeni azt az életstandardot, amely a nemzet fenntartó gerincét jelenti. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXII. 1930 december 4-én, csütörtökön. 201 Azt gondolom, jó volna, ha a pénzügyminiszter úrnak az a régi mese jutna eszébe, hogy a borkereskedő halálos ágyán odahivatta a fiait és azt mondotta nekik: «Kedves gyermekeim, mielőtt meghalnék, egy titkot akarok rátok bízni: szőlőből is lehet bort csinálni.» (Derültség a szélsőbaloldalon.) En is lazt akarom a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, hogy ezeket a megtakarításokat újabb adók bevezetése nélkül is meg lehet csinálni, csak olyan kemény kézzel keli belenyúlni az állami költségvetésbe, mint amilyen kemény, brutális kézzel az ön hivatali kollégája, a belügyminiszter úr a munkások egyesülési és gyülekezési szabadságába belenyúlt. (Ellentmondások jobbfelől.) Ha annak az erélynek egytizedét pazarolná a pénzügyminiszter úr erre a munkára, amelyet miniszter kollégája és közegei a munkások mozgalmának letörésére, elnyomására fordít, akkor igen szép pénzügyi eredményeket lehetne ezzel elérni. Nehogy azt higyje a pénzügyminiszter úr, hogy levegőből beszélek, leszek bátor pár dolgot felhozni arra nézve, hogyan lehetne összegeket megtakarítani. (Halljuk! Halljuk! — Egy hang jobbfelől: Finánc-zseni!) Méltóztatnak tudni, hogy Magyary Zoltán egyetemi tanár úr nem szocialista, sőt nagyon ellensége a szocialistáknak, amiről már nem egyszer tanúbizonyságot tett, mégis Magyary Zoltán egyetemi tanár úr írt egy könyvet s ebben bebizonyítja, hogy a pénzügyi bürokrácia 40%-át meg lehetne takarítani a közigazgatás racionalizálásával. Egyenesen szenzációs adatokat mond el ez a könyv, amelyeket azonban az idő rövidsége miatt felemlíteni nem kívánok, csak figyelmébe ajánlom a pénzügyminiszter úrnak, hogy ha lesz egy kevés szabadideje, — sok nincs, arról meg vagyok győződve, hogy éppen eleget nyaggatják különböző kérésekkel — méltóztassék elolvasni ezt a könyvet: igen hasznos és tanulságos dolog. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: En állíttattam össze ezeket az adatokat! — Derültség jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a baj! — Kabók Lajos: Tudja, mi van benne és mást csinál! — Propper Sándor: Ez az igazi hipokrizis!) Ha így van, ahogy a pénzügyminiszter úr mondja, — és nincs okom kételkedni ebben — akkor meg kifogásolnom kell, hogy a pénzügyminiszter úr bort prédikál, az országgal pedig vizet itat. Tessék az országgal is bort itatni, tessék kemény kézzel belenyúlni a pénzügyi (adminisztrációba, a magas bürokrácia berkeiben tessék rendet teremteni és amit csak lehet, tessék ezekből a kiadásokból lefaragni. De van itt még néhány tétel, amelyekből leszek bátor egy kis csokoirra valót a t. Háznak bemutatni. Az 1928/29. évi zárószámadás szerint 120,183.856 pengővel több volt a. bevétel, miut amennyit a minisztérium előirányzott. Az előirányzott összegnél többet költöttek el 518 esetben: 80,742.000 pengővel többet az előirányzatnál. Ebből az összegből 41 és háromnegyed millió pengőt minden törvényes felhatalmazás nélkül költött el a minisztérium. Ha csak ez a 41 millió pengő maradt volna meg, akkor nem volna szükség erre az adóemelésre, amelyről javaslatot készítettek és amelyet most tárgyalunk. A miniszterelnökség például majdnem egymillió pengővel többet költött az előirányzatnál. (Sándor Pál: Annak szabad!) Kerek számokban másfélmilliót irányoztak elő a rendelkezési alapra és elfogyott két és negyedmillió pengő. A miniszterelnöki palota helyreállítása 400.000 pengőbe került. Ezt nem szemre28