Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

1ÔÔ Az országgyűlés képviselőházának Uhh. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Méltóztassa­nak nekem megengedni, hogy ehhez a szemé­lyes vitához csak egy megjegyzésem legyen, amely szól különösen Kálmán Jenő képviselő úrnak, aki tegnap itt a Házban kioktatott en­gem arról, hogy ő jogász ember és tudja azt, hogy az én álláspontom és az én figyelmezte­tésem nem helytálló. En, képviselő úr, sohasem hoznék ide ada­tokat akár mint jogász ember, akár mint be­csületes ember, ha azokat előzőleg meg nein vizsgáltam volna. (Zaj a jobboldalon.) Nem tenném ide le más képviselőtársam fényképét olyan súlyos , formában, amíg nem tudnám... Elnök: Ügy tndom, a képviselő úr a tör­vényszakaszhoz kíván szólani. Ehhez méltóz­tassék beszélni, mert a képviselő úr nem sze­mélyes kérdésben kért szót. (Helyeslés a jobb­oldalon. — Zaj. — Györki Imre közbeszól.) Képviselő úr szíveskedjék csendben maradni. Egyébiránt nem értettem, mire vonatkozik megjegyzése. (Györki Imre: Az állandó csen­getésre!) Az nem a képviselő úrra van bízva. Ne gyakoroljon a képviselő úr elnöki jogokat, tessék megmaradni saját képviselői jogainál. Hegymegi Kiss Pál: Eassay Károly képvi­selőtársamat azért tisztelem, becsülöm és azért vagyok mellette, mert Eassay Károly képvi­selőtársam soha kellő bizonyítékok nélkül eb­ben a parlamentben senkit nem támadott és el­, járása mindig korrekt volt. (Kálmán Jenő: Es most a postával szemben? — Rassay Károly: Ott van a bizonyítékom! Miért nem felel a ke­reskedelemügyi miniszter úr! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak nyugalmukat, higgadtságukat meg­őrizni; Hegymegi Kiss Pál képviselő urat pedig kérem, tessék a tárgyhoz szólani. Hegymegi Kiss Pál: Amikor itt egyes kép­viselők becsületében turkálnak bizonyítékok nélkül, nekünk voltaképpen a takarékosságról kellene tárgyalni, (Jánossy Gábor: Bizony ar­ról!) arról, hogy a nemzetnek minden vagyonát becsüljük meg, hogy miként tudjuk a mai ret­tenetes nehéz helyzetben ezt az országot valami­képpen megmenteni s hogy legalább is a gazda­sági válság ne olyan súlyosan háruljon a ma­gángazdálkodásra. (Jánossy Gábor: Azért va­gyunk itt! Igaza van!) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy én is, mint az előttem szólott igen t. Homonnay képviselőtársam elsősorban magának a tör­vényjavaslatnak címével foglalkozzam, mert hiszen ennek a nagycímű törvényjavaslatnak tényleg az a célja, hogy a kormány bizonyos takarékossági intézkedéseket kíván általa meg­valósítani. Engem ez a cím különösen két szem­pontból érdekel, mert hiszen egyfelől a kor­mánynak... (Folytonos zaj a jobboldalon. .— Halljuk! Haljuk!) Elnök: Újra figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Fog­lalják el helyeiket és hallgassák nyugodtan a szónokot. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Csen­det kérek képviselő urak! Édes Antal képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hegymegi Kiss Pál: ... mondom, egyfelől a kormánynak takarékossági intézkedéseit nem helyeslem, másfelől nem helyeslem a kormány takarékossági rendszerét sem. Az én álláspon­tom az, hogy amikor nemzeti takarékosságról beszélünk, akkor nekünk voltaképpen elsősor­ülése 19SÖ december A-én, csütörtökön. ban nem az államra, az államháztartásra, ha­nem a magángazdaságokra, a magánháztartá­sokra kell ' tekintettel lennünk, mert a magán­háztartás és az államháztartás között minálunk, ahol nincs államvagyon, a legszorosabb kap­csolat, összefüggés van. Ha a magánháztartás erős exisztenciái bírják az életet, bírják a ter­melést, akkor az állam is jobb helyzetben van és fordítva, ha a magángazdaságok halódnak, mint ahogy most is halódnak, az államnál is kétségtelenül beáll egy rossz helyzet, amely helyzet következményeit látjuk most is, (Ügy van! Ügy van! f a baloldalon.) A magánháztartásra vonatkozólag ma meg­állapíthatjuk, hogy a gazdasági válság folytán is, de a helytelen kormányzati politika folytán is nincsenek a magánháztartásnak bevételei, nincsenek jövedelmei, nem tud megfelelően ter­melni, ennek következménye azután az, hogy nem tudja az állammal szemben sem a maga kötelességeit teljesíteni és így az állami bevé­teleknél is bizonyos csökkenés áll elő. De mást is meg kell állapítani. A magánháztartás már régen abban a helyzetben van, hogy exiszten­ciális kötelezettségeinek sem tud eleget tenni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Egy magyar ember háztartásában — egy magyar kisembert értek alatta — a családfenntartói kötelezettsé­geknek sem tud eleget tenni. Ugyanakkor még meg kell állapítani azt, hogy az állam háztar­tásában a takarékosságot illetően még nem já­runk teljesen az exisztenciális szükségleteknél, még mindig vannak olyan tervezett kiadási tételek, amelyeken az én nézetem szerint vál­toztatni kell s amelyeket nézetem szerint csök­kenteni lehet. Ennélfogva egy takarékossági politikának a mai időkben, a mai súlyos válsá­gok között, a magángazdasággal szemben nem lehet más feladata, mint az, hogy a magángaz­daságnak exisztenciális, azonkívül a jövő ter­melése tekintetében szükséges szükségleteit fel­tétlenül tiszteletbentartsa, (biztosítsa, mert ha ezekbe is belenyúl, megakasztja a termelést' és ez végtére magára az államra is feltétlenül káros kihatással lesz, mert az állami bevételek csökkenésével jelentékeny súlyosbodás áll elő. Azt is meg kell állapítanom, hogyha magában az állam háztartásában takarékoskodunk, akkor ha ez a takarékosság igazán nemzeti takarékos­ság, akkor nemcsak a kiadások csökkentésében áll, hanem egyúttal következményképpen szá­molni kell a bevételek csökkenésével is; mert ma megállapíthatjuk, hogy népünk azt a sú­lyos adóterhet, amely sújtja, egyáltalán nem bírja el és a költségvetést reálissá csak úgy tehetjük, ha a kiadásokat azért is leszállítjuk, mert le kell szállítani az állam bevételeit is. Ennélfogva, mélyen t. uraim, nekem a takaré­kossági rendszer ellen nagy aggályaim vannak. Én nem helyeslem az olyan takarékoskodást, amely olyan szükségleteknek megy neki, ame­lyeknek eleget kell tenni. A (magángazdaság szempontjából biztosítani kell azt, hogy az fel­tétlenül termelhessen. En azt gondolom, hogy nem vagyunk a Szaharában, ahol tömlőben van a víz és azzal a vízzel nap-nap mellett takaré­koskodni kell, hogy életünket húzhassuk, ha­nem itt egy élni akaró országról van szó, ahol a termelés nem akadhat meg, ellenkezőleg, an­nak feltétlenül hóna alá kell nyúlni és támo­gatni kell. En tehát olyan takarékosságot gon­dolok és tartok kívánatosnak, amely ezeket a szempontokat szolgálja. Kétségtelen, és itt rá kell térnem arra is, hogy ma nemcsak .az államtól, nemcsak a közületektől, hanem a magángazdaságtól is, a magánemberektől is, az ország lakosságától

Next

/
Oldalképek
Tartalom