Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-444
1ÔÔ Az országgyűlés képviselőházának Uhh. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ehhez a személyes vitához csak egy megjegyzésem legyen, amely szól különösen Kálmán Jenő képviselő úrnak, aki tegnap itt a Házban kioktatott engem arról, hogy ő jogász ember és tudja azt, hogy az én álláspontom és az én figyelmeztetésem nem helytálló. En, képviselő úr, sohasem hoznék ide adatokat akár mint jogász ember, akár mint becsületes ember, ha azokat előzőleg meg nein vizsgáltam volna. (Zaj a jobboldalon.) Nem tenném ide le más képviselőtársam fényképét olyan súlyos , formában, amíg nem tudnám... Elnök: Ügy tndom, a képviselő úr a törvényszakaszhoz kíván szólani. Ehhez méltóztassék beszélni, mert a képviselő úr nem személyes kérdésben kért szót. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj. — Györki Imre közbeszól.) Képviselő úr szíveskedjék csendben maradni. Egyébiránt nem értettem, mire vonatkozik megjegyzése. (Györki Imre: Az állandó csengetésre!) Az nem a képviselő úrra van bízva. Ne gyakoroljon a képviselő úr elnöki jogokat, tessék megmaradni saját képviselői jogainál. Hegymegi Kiss Pál: Eassay Károly képviselőtársamat azért tisztelem, becsülöm és azért vagyok mellette, mert Eassay Károly képviselőtársam soha kellő bizonyítékok nélkül ebben a parlamentben senkit nem támadott és el, járása mindig korrekt volt. (Kálmán Jenő: Es most a postával szemben? — Rassay Károly: Ott van a bizonyítékom! Miért nem felel a kereskedelemügyi miniszter úr! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat, higgadtságukat megőrizni; Hegymegi Kiss Pál képviselő urat pedig kérem, tessék a tárgyhoz szólani. Hegymegi Kiss Pál: Amikor itt egyes képviselők becsületében turkálnak bizonyítékok nélkül, nekünk voltaképpen a takarékosságról kellene tárgyalni, (Jánossy Gábor: Bizony arról!) arról, hogy a nemzetnek minden vagyonát becsüljük meg, hogy miként tudjuk a mai rettenetes nehéz helyzetben ezt az országot valamiképpen megmenteni s hogy legalább is a gazdasági válság ne olyan súlyosan háruljon a magángazdálkodásra. (Jánossy Gábor: Azért vagyunk itt! Igaza van!) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy én is, mint az előttem szólott igen t. Homonnay képviselőtársam elsősorban magának a törvényjavaslatnak címével foglalkozzam, mert hiszen ennek a nagycímű törvényjavaslatnak tényleg az a célja, hogy a kormány bizonyos takarékossági intézkedéseket kíván általa megvalósítani. Engem ez a cím különösen két szempontból érdekel, mert hiszen egyfelől a kormánynak... (Folytonos zaj a jobboldalon. .— Halljuk! Haljuk!) Elnök: Újra figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Foglalják el helyeiket és hallgassák nyugodtan a szónokot. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Csendet kérek képviselő urak! Édes Antal képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hegymegi Kiss Pál: ... mondom, egyfelől a kormánynak takarékossági intézkedéseit nem helyeslem, másfelől nem helyeslem a kormány takarékossági rendszerét sem. Az én álláspontom az, hogy amikor nemzeti takarékosságról beszélünk, akkor nekünk voltaképpen elsősorülése 19SÖ december A-én, csütörtökön. ban nem az államra, az államháztartásra, hanem a magángazdaságokra, a magánháztartásokra kell ' tekintettel lennünk, mert a magánháztartás és az államháztartás között minálunk, ahol nincs államvagyon, a legszorosabb kapcsolat, összefüggés van. Ha a magánháztartás erős exisztenciái bírják az életet, bírják a termelést, akkor az állam is jobb helyzetben van és fordítva, ha a magángazdaságok halódnak, mint ahogy most is halódnak, az államnál is kétségtelenül beáll egy rossz helyzet, amely helyzet következményeit látjuk most is, (Ügy van! Ügy van! f a baloldalon.) A magánháztartásra vonatkozólag ma megállapíthatjuk, hogy a gazdasági válság folytán is, de a helytelen kormányzati politika folytán is nincsenek a magánháztartásnak bevételei, nincsenek jövedelmei, nem tud megfelelően termelni, ennek következménye azután az, hogy nem tudja az állammal szemben sem a maga kötelességeit teljesíteni és így az állami bevételeknél is bizonyos csökkenés áll elő. De mást is meg kell állapítani. A magánháztartás már régen abban a helyzetben van, hogy exisztenciális kötelezettségeinek sem tud eleget tenni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Egy magyar ember háztartásában — egy magyar kisembert értek alatta — a családfenntartói kötelezettségeknek sem tud eleget tenni. Ugyanakkor még meg kell állapítani azt, hogy az állam háztartásában a takarékosságot illetően még nem járunk teljesen az exisztenciális szükségleteknél, még mindig vannak olyan tervezett kiadási tételek, amelyeken az én nézetem szerint változtatni kell s amelyeket nézetem szerint csökkenteni lehet. Ennélfogva egy takarékossági politikának a mai időkben, a mai súlyos válságok között, a magángazdasággal szemben nem lehet más feladata, mint az, hogy a magángazdaságnak exisztenciális, azonkívül a jövő termelése tekintetében szükséges szükségleteit feltétlenül tiszteletbentartsa, (biztosítsa, mert ha ezekbe is belenyúl, megakasztja a termelést' és ez végtére magára az államra is feltétlenül káros kihatással lesz, mert az állami bevételek csökkenésével jelentékeny súlyosbodás áll elő. Azt is meg kell állapítanom, hogyha magában az állam háztartásában takarékoskodunk, akkor ha ez a takarékosság igazán nemzeti takarékosság, akkor nemcsak a kiadások csökkentésében áll, hanem egyúttal következményképpen számolni kell a bevételek csökkenésével is; mert ma megállapíthatjuk, hogy népünk azt a súlyos adóterhet, amely sújtja, egyáltalán nem bírja el és a költségvetést reálissá csak úgy tehetjük, ha a kiadásokat azért is leszállítjuk, mert le kell szállítani az állam bevételeit is. Ennélfogva, mélyen t. uraim, nekem a takarékossági rendszer ellen nagy aggályaim vannak. Én nem helyeslem az olyan takarékoskodást, amely olyan szükségleteknek megy neki, amelyeknek eleget kell tenni. A (magángazdaság szempontjából biztosítani kell azt, hogy az feltétlenül termelhessen. En azt gondolom, hogy nem vagyunk a Szaharában, ahol tömlőben van a víz és azzal a vízzel nap-nap mellett takarékoskodni kell, hogy életünket húzhassuk, hanem itt egy élni akaró országról van szó, ahol a termelés nem akadhat meg, ellenkezőleg, annak feltétlenül hóna alá kell nyúlni és támogatni kell. En tehát olyan takarékosságot gondolok és tartok kívánatosnak, amely ezeket a szempontokat szolgálja. Kétségtelen, és itt rá kell térnem arra is, hogy ma nemcsak .az államtól, nemcsak a közületektől, hanem a magángazdaságtól is, a magánemberektől is, az ország lakosságától
