Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-444
Az országgyűlés képviselőházának UU. ülése 1930 december U-én, csütörtökön. 18Ô Elnök: Kérem képviselő urak, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni. Kálmán Jenő képviselő úr a házszabályok 143. Va első bekezdésének a) pontja alapján személyes megtámadtatás visszautasítása címén szót kért. A szót a képviselő úrnak megadtam. Kálmán Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azt hiszem,, helyesen cselekszem, ha azokra az izgatott szavakra, amelyeket Rassay Károly t. képviselő úr itt elmondott, a lehető legteljesebb nyugalommal felelek. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt tartom, két dolog van a világon, ahol mindig az a jó, ha a másik oldalon haragszanak, az egyik a kártya, a másik a politika. En nem haragszom. (Kassay Károly: A kettő lehet, hogy önöknél összeesik!) A képviselő úr úgy volt szíves beállítani, ugy akarta megrajzolni az ő beszéde folyamán, mintha az én felszólalásom tegnap teátrális beállítású lett volna. Megnyugtathatom, hogy ebből a világon semmi sincs. (Kassay Karoly: Miből?) Mintha én teátrális rendezés folyományaként szólaltam volna fel. Nem titok, t. képviselő úr, a parlamentben mindenki tudja, hogy a többségi pártban az a szokás, hogy ha a pártvezetőség az ülés folyamán értesül arról, hogy napirendi vita lesz, akkor a párttagok közül valakit felkér: légy szíves szólalj fel. Tegnap éppen engem kért fel erre a pártelnök úr. Nekem eszem ágában sem volt, hogy tegnap felszólaljak a választás ügyében vagy bármilyen más ügyben. Amikor Rassay Károly t. képviselő úr beszédét elmondotta, amelyet én élénk figyelemmel hallgattam, megjegyeztem abból néhány élesebb, kirívó kifejezést. Az mondotta (olvassa): «Jogosan következtethetünk arra, hogy a posta vezetőségében szerepet játsszó egyének eszközül adták oda magukat és a postát bizonyos pártoknak, bizonyos politikai klikkeknek.» Majd így folytatta (olvassa): «A postavezérigazgatóság tudatosan részese volt egy választási korteshad járatnak. A postavezérigazgatóság ezt a rendeletet» — arról méltóztatott beszélni, hogy csak a személyesen a címzetteknek vagy megbízottaiknak történő kézbesítést rendelte el a postaigazgatóság — «előzetes haditerv alapján adta ki. Lehetetlen, hogy egy intézménynél olyan egyén legyen, aki cinkosa ezeknek.» (Rassay Károly: Vagy cinkosa! Akkor megakadályoztak az urak, hogy befejezzem!) Én ezt a Naplóból vettem ki. Amikor én ezeket hallottam, és gondolkoztam azon, hogy erre fogok felelni a t. képviselő úrnak, idejött hozzám Tabódy Tibor t. képviselőtársam és elmondotta nekem, hogy bizonyos vizsgálatok alapján megállapítottak egy olyan tényállást, amelyet én előbb mondottam és ő maga kért engem arra: légy oly kedves és ezt is hozd fel. Ha én Tabódy Tibor képviselőtársamnak vagy bármelyik képviselőtársamnak információját elfogadom egy felszólalás alapjául, azt hiszem, helyesebben járok el, mint Eassay Károly t. képviselő úr, aki idejött egy, az ismeretlenség jótékony ködébe burkolt ember olyan nyilatkozataival, amelyek köré ez a jótékony köd olyan sátrat vont, amelyből kifelé talán le^ het látni, amely keresztüllátni azonban befelé nem lehet ós semmiféle kérésre és felhívásra a képviselő úr nem volt szíves megnevezni, hogy ki ez az előkelő idegen. (Zaj jobbfelöl. — Kassay Károly: Éri képviselő úr úgylátszik, elfelejtette Sándor Pál ajánlóleveleit! — Éri Márton: Kérem, én nem szóltam egy szót seml) Én az igen t. képviselő úr első felhívására azonnal bejelentettem, hogy nekem az információkat Tabódy Tibor képviselőtársam adta s az adatok naia vannak az Ö eiÖadasa szerint. Most lehát ne méltóztassék engem úgy ideállítani, mint aki ki akarnók bújni a lelelősseg aiól, mint aki az adatokat nem szolgáltatom at és a felelősseget áthárítom valaki másra. (Kassay Károly: Az történtl) Ez nem történt! (Kassay Károly: Az történt, hogy áthárítja Tabódy Képviselő úrra. — l\agy zaj és euenmonaasoK 3000felől. — Simon András: Ez csak a forrás megjelölése! — Huszár Dezső: Tabódy maga beismerte, hogy tőle kaptál) A képviselő úr ebben az ülésteremben számos esetben adta tanújelét annak, hogy fényes, ragyogó judiciuma van. Meg vagyok arról győződve, hogy judiciuma most sem fogja cserbenhagyni és különbséget fog tudni tenni a között, bogy mi az, amikor én egy tényt elmondok, és micsoda az, ha én ki aicarok bújni a felelősség aloi. Amikor én elmondtam ezeket a dolgokat, és amikor az itt is felmutatott szavazó jegyeket átadtam Tabódy képviselő urnák s mondtam, hogy a továbbiakért méltóztassék hozzám fordulni: akkor azt hiszem, t. képviselő úr, én a leghelyesebben jártam el. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőt. — Kassay Károly: Áthárította a felelősseget Tabódyra! — Simon András: A forrást jelölje meg! — Szuhányi Ferenc: Amit Tabódy mondott, azért ő nem lehet felelős! — Kassay Károly: De ő adta tovább itt a Házban! — Szuhányi Ferenc: Mert Tabódy felkérte rá!) Hogy miért tettem ezt én. aki mindenféle fővárosi választástól tökéletesen távol állok, akit mindez abszolúte nem érdekel? Azért, mert úgy gondoltam, hogy így meglehetősen frappáns érvet kapóik ebben annak motiválására, hogy a postaigazgatóság eljárása nagyon helyes és korrekt volt, amikor kiadta azt a rendeletet, mert hiszen a kézbesítések körül viszszásságok történtek. Történtek is ilyen viszszássiágok. Hogy az a tényállás százszázalékig megfelel-e a valóságnak vagy nem felel meg, azt sem ellenőrizni nem tudom, sem nem is kívánom; nekem tökéletesen elég, ha egy képviselőtársam ilyen tényállást elmond. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A képviselő úr nagyon sokszor hivatkozik lojalitásra, morális alapra. Ebben a tekintetben azt hiszem, mi kitanításra nem szorulunk, a képviselő unat kitanítani nem kívánjuk, de ha már annyira lojális a képviselő úr és igvekszik ezt nagyon gyakran reklamálni, miért nem méltóztatott az én beszédemből még három sort felolvasni, (Jánossy Gábor: Nem ; tételezi fel! — Rassay Károly: Csak az arcképemet ilyen súlyos váddal bedobni a Ház asztalára!) ez pedig az lett volna — szó szerint itt van a gyorsírói jegyzetekben — (olvasna): «meg vagyok győződve arról, hogy Rassay Károly r képviselő úr saját személyében épp olyan távol áll ettől a mahinációtól, mint amilyen távol all akár a kereskedelemügyi miniszter úr, akár a postavezetőség azoktól a dolgoktól, amelyeket méltóztattak állítani.» (Rassay Károly: Mert ennek a kijelentésnek nem volt értéke a beállítás mellett! — Derültség a jobboldalon.) Nagyon sok kérdésben nyiltan kifejeztem, hogy igen nagy súlyt helyezek a képviselő úr felfogására és nézeteire, sokszor gyönyörködtem ragyogó felszólalásaiban, sokszor mosolyogtam cézári fölényén, de hogy ezt hogyan méltóztatik megítélni, méltóztassék megengedni, nem vagyok nagyon boldogtalan, hogy felfogásaink e tekintetben eltérnek. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.)
