Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

Az országgyűlés képviselőházának 444* ülése 19S0 december 4-én. csütörtökön. 183 állapítsa a végleges számot az egyes státusokban és — hogy az előbb mondottakra alludáljak — ha már nem méltóztatik helyeselni az én álláspontomat, méltóztassék elfogadni azt, hogy a kiszolgált nyugdíjasokat helyezze a kormány státuson kívül, még mielőtt végleges státust állapít meg. Meg méltóztatik látni, hogy ez is olyan Ikorrekció, amely a közszolgálati alkalmazottakra nézve rendkívül jó hatással lesz és a mellett eredményes is lesz. A budgetet sem fogja megterhelni. (Sándor Pál: De még menynyire meg fogják terhelni a nyugdíjak!) Státuson kívül kapják a fizetésüket. (Sándor Pál: Akkor majd helyettük mást kell kinevezni!) Bocsánatot .kérek, nem kell. Hiszen van olyan álláspont is, — és én nem mondom, hogy abszurdálláspont az állam szempontjából — amely azt mondja: minek küldjem el a kiszolgált tisztviselőt, ha az nekem ingyen dolgozik. De én azért küldöm el, hogy utánpótlásra akarok lehetőséget adni á a fiatalságnak akarom megadni a lehetőséget arra, hogy az államnál és az állami üzemeknél elhelyezkedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem az igen t kormányt, méltóztassék ezeket az urakat legalább is a státusból kivenni. De hogy visszatérjek^ arra a bizonytalanságra, amely a közszolgálati alkalmazottakra nézve fennáll, rámutatok arra, hogy a pénzügyi szabályzatnak 265. §-a, valamint az államvasutaknál és egyéb közszolgálati ágaknál lévő szabályzatok eddig is megengedték az igen t. kormánynak és, a szolgálati főnökségnek azt, hogy a közszolgálati alkalmazottakat az egyik szolgálati ágból a másikba áthelyezhesse, részben az illető saját kérelmére, részben szolgálatig érdekből. Saját kérelmére történt áthelyezésnél is megtörtént, hogy kivételes esetekben az illető szolgálati főnökség az átköltözési költségeket is rendelkezésére bocsátotta ; az alkalmazottaknak, a hivatalból történt áthelyezésnél pedig mindén körülmenyek között fedezte az átköltözéssel járó kiadásokat Mármost régebbi időkben, ha sv.olgáláti érdekből történt ez az áthelyezés, e/. a gyakran büntetésnek bizonyos magasabb fokát jelentetté. • Kérem az igen t. kormányt, méltóztassék ezzel a kérdés sel^ is rendkívül csínján bánni és az esetleges áthelyezéseknél az átköltözési költségeket méltóztassék az illetőknek rendelkezésükre bocsátani. (Sándor Pal: Ak4 választásoknál nem paríroz, azt áthelyezik!) Remélem, az igen t. miniszter úr ezt akceptálni fogja. v ' Az 1923 : XXXV. te, amikor a létszámot csökkentettük és az igen t. kormányzat úgynevezett B-listát állítót fel, kivette ezekből a hadirokkantakat. Nem járult hozzá sem a kormány, sem a törvényhozás, hogy a hadirokkantak B-csoportba legyenek • helyezhetők és nyugdíjazhatok legyenek. Kérem az igen t. kormányt, méltóztassék ebben a törvényjavaslatban úgy intézkedni, olyan renedelkezést felvenni, amelynek értelmében a hadirokkantak épúgy, mint az egyetemi tanárok, vagy, mint itt látom, a kir. ítélőbírák áthelyezhetők ne legyenek. Ez olyan igazságos kérés, amelyet az iaren t. miniszter úr azt hiszem nem fog elutasítani. Rá kell, hogy térjek a törvényjavaslat 6. §-ára, amely a közszolgálatig alkalmazottak keresetiadóját bizonyos mértékben felemeli. 30 pengő minimumot állapít meg a t. kormány. Én szerettem volna ezt a 30 pengő minimumot legalább száz pengőre felemelni, hiszen a keresetiadónak 20 fillérrel való felemelése olyan csekély összeget jelent, amit azt hiszem, nélkülözni lehetett volna. Legalább is el lehetne kerülni azzal, hogy az értékhatárt ne 10.000 pengőben állapítsák meg, ezt legalább 100.000 pengőre kellen felemelni. A közszolgálati alkalmozattak munkájukkal hozzájárulnak az állam fenntartásához, az ő munkájukon kívül nagyobb keresetiadóval való megterhelésük, tehát jelenlegi keresetiadójuknak fokozottabb felemelése kétszeres megterheléssel sújtja őket. Nem teljesen igazságos és egyenlő mértékkel mér az igen t. kormány, mert hiszen a katonaság, a csendőrség, a rendőrség, a vámőrség keresetiadót nem fizet. Arra kérem tehát a kormányt, ha a Ház elfogadja ezt a törvényjavaslatot, méltóztassék olyan korrektívumokkal jönni, amelyek véleményem szerint ennek a törvényjavaslatnak keretében is elfértek volna. Az 1. §-ban lévő 45 millió pengő helyett a kormányzatnak nagyobb összeget kellett volna felvennie arra a célra, hogy ä közszolgálati alkalmazottak automatikus előléptetését, lakbérkérdését, a családi pótléknak a kormány által már nem egyszer kilátásiba helyezett rendezését legalább átmenetileg rendezze. Igen t. Ház! Helyeslem azt, hogy a törvényjavaslat 12. §-ában a 'keresetiadó felemelését 1931. január 1-ére tolta ki ezévi december 1-je helyett. Tehnikailag is lehetetlenség lett volna, hogy már december elsején vonják le a magasabb keresetiadót, mert hiszen a számfejtések a múlt hónap utolsó napjaiban már megtörténtek, az pedig egyenesen #

igazságtalan és méltánytalan lett volna, hogy éppen télviz idején, január hónapban a közszolgálati alkalmazottak felemelt keresetiadóját kétszeres mértékben levonják. Igen t. Ház! Zárom szavaimat azzal, — az időm éppen lejárt — hogy kérem a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak kérdését továbbra is fokozottabb mértékben viselje a szívén és azokat a korrektívumokat, amelyekre én rámutattam^ méltóztassék fokozatosan keresztülvinni. Méltóztassék elhinni, hogy amint van súlyos agrárkérdés, úgy van éhben az országban egy másik hasonló súlyos kérdés is, amelyet rendezni kell és rendezni lehet, ha fokozatosan Is, és ez a közszolgálati alkalmazottak kérdése. Abban a biztos reményben^ hogy ezekkel a korrekciókkal az igen t. kormány rövid időn belül élni fog és azokat keresztül is fogja vinni, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. Ház! Ras say Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes megtámadtatás visszautasítása címén szót kért. A szót a képviselő úrnak megadtam. A képviselő <urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Képviselőház! En a tegnapi ülésnek egy incidensére vagyok kénytelen visszatérni. Nehogy azonban újból személyes megtámadtatás címén kelljen szót kérnem, röviden elintézem Berki Gyula képviselő úrnak idekiáltott szavait, a megfelelő választmegadva arra a vádra is, hogy én ébredő vezér voltam. A képviselő úr jónak látta ezt kétszer is idekiáltani. (Strausz István: Sohasem volt az!) Bocsánatot kérek, en nem értem, hogy Berki képviselő úr miért jött ilyen állapotba. En egészen csendesen szóltam közbe Homonnay t. képviselőtársam beszéde^ közben. Amikor a képviselő úr arról beszélt, hogy a nagy jövedelmeket meg kell adóztatni, helye-