Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-444
Az országgyűlés képviselőházának UUU. ülése 1980 december h-én, csütörtökön. 181 Gyula: Ugyan, hagyjon nekem békét, ébredővezér ur!^ Nekem ne tartson előadást! Kassay Karoly: Hogyan mer ilyet mondani!? Majd telelek a képviselő úrnak. — Berki (jryula közbeszól.) ,»* ? ln .Ç k: Csendet kérek, Berki képviselő úr! (Malasits Géza: Közeleg a választás, ilyenkor alibit kell bizonyítani minden jó kormánypártinak!) Homonnay Tivadar: Ha az összeférhetlensegi törvényt revizió alá vesszük, akkor én mar most is kijelentem, hogy országgyűlési képviselő ne lehessen semmi néven nevezendő igazgatóságnak, részvénytársaságnak tagja... (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon — Gal Mihály: Aláírjuk mind! — Jánossy Gabor: Meg kell csinálni! — Elénk helyeslés. — Malasits Géza: Fele az egységespártnak lemondhat mandátumáról! — Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, maradjanak csendben és a közbeszólásokat méltóztassanak kerülni. (Jánossy Gábor: Huszonnégy óra alatt meg lehet csinálni! — Gál Mihály: Meg is kell csinálni!) Homonnay Tivadar: Mert az, aki képviselőségre pályázik és azt ambicionálja, azt tartom, hogy leghelyesebb, ha csakis közügyekkel foglalkozik (Helyeslés jobbfelől.) és nem helyeslem azt, hogy akár állam által támogatott, akár állam által nem támogatott részvénytársaságokban, állami üzemekben, akár mint minisxtérium által kiküldött is helyet foglaljon, mert ezzel elejét vesszük minden gyanúsításnak. (Elénk helyeslés és to/os a jobb- ék a baloldalon. — Kassay Károly: Hát miért vagyunk terroristák? Azt akarjuk, amit önök! — Propper Sándor: Tessék megkezdeni a kivonulást az igazgatóságokból! — Zaj.) Ha ezt a kérdést fel méltóztatnak vetni, százszázalékig egyetértek ezzel. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) De ennek a törvényjavaslatnak keretébe tartozik, bár nem akartam szóvátenni, ha nem méltóztattak volna ezt felvetni, de én elítélem és helytelenítem azt, hogy városnál, államnál, állami és városi üzemeknél (Kassay Károly: Nagyon helyes!) magasrangú tisztviselők helyezkedjenek el, akiknek a törvényben biztosított, jól kiérdemelt tisztességes megélhetése megvan. Tessék törvénnyel kimondani azt, hogy ezek állami üzemekhez nyugdíj után sem mehetnek. (Helyeslés és tavs a jobb- és a baloldalon.) Amikor ezt megállapítom... (Malasits Géza: Tapsolnak, de bentmaradnak! — Jánossy Gábor: Ezt meg is csináljuk! — Propper Sándor: Tessék megkezdeni a kivonulást! — Zaj.) Elnök: Kérem Malasits képviselő urat, tartózkodjék a személyes természetű kijelentésektől. (Gaal Gaston (Homonnay Tivadar felé); Tehát együtt vagyunk!) Homonnay Tivadar: Igen t. képviselőtársam, ha fel méltóztatik lapozni 11 esztendővel ezelőtti beszédeimet, látni méltóztatik, hosry ebben a kérdésben Gaal Gastonnal mindig együtt voltam, (Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: Mi is mindannyian!) de mint korábban elorebocsatottam, más kérdésekben nem vagyunk együtt Most már visszatérek beszédem folyamára. (Zaj.) Természetes dolog, hogv amikor száraz anyaggal jövök, amikor adatokkal jövök, azok emóciót nem válthatnak ki. de kénytelen^ vagyok az objektivitás kedvéért ezeket a kérdéseket, ha talán s/áraz is az anyaar. a Ház elé hozni. (Halljuk! Hallmk! a jobboldalon.) Mint mondottam, az első megoldási módozat, amely 1788 tisztviselő automatikus előlépését biztosítaná, 941.711 pengőjébe kerülne az államvasutaknak. Ha a kormány ezt a javaslatomat nem méltóztatik elfogadni, méltóztassék átmenetileg magáévá tenni második javaslatomat. amely azt mondja, hogy a főiskolát végzett alkalmazottak felmehetnének^ az államvasúti V. fizetési osztály 1. fokozatáig, a középiskolát végzettek, az érettségizettek a VI. fizetési osztály 1. fokozatáig, a négy középiskolások pedig a VII. fizetési osztály 1. fokozatáig. Ennek összköltsége az Államvasutaknál 630.000 pengő. Megint alludálok arra, hogyha a törvényjavaslatban a 10.000 pengős értékhatáron felül fel méltóztatnék emelni a keresetiadót, az így nyert összegből bőségesen ki lehetne ezt hozni. De itt van a harmadik eset, ha visszatérnénk az 1907 : L. tcikk rendelkezéseire, a vasúti pragmatikára, (Jánossy Gábor: Ezt kell végrehajtani!) amely a ? VI. fizetési osztály első fokozatáig a főiskolát, a VII. fizetési osztály első fokozatáig a középiskolát^ végzettek mint segédtisztek automatikus előlépését biztosítja, akkor azt mondom, hogy már csak morális szempontból sem érdemes a mai^ helyzetet fenntartani, mert méltóztassék tudomásulvenni, hogy az egész az Állaim vasutaknál 161.624 pengőt tesz ki. Kérdezem az igen t. Házat, érdemes-e ilyen minimális összegért fenntartani a mai rendszert, és nem volna-e helyes azt mondani a kormányzatnak, hogy: Államvasutak, ezt pedig rád bízom, oldd meg ezt a kérdést ilyen irányban. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaza van!) Méltóztassék elhinni, a legrövidebb időn belül maga a személyzet, maga a tisztviselői kar ambicionálná, hogy ezt az összeget megtakarítsa. (Ügy van! a jobboldalon.) De át kell térnem most egy másik kérdésre, a törvényjavaslat 2. §-ára, amely a létszámot állapítja meg. Mint méltóztatnak tudni, a létszámot az igen t. kormány már négy-öt esztendővel ezelőtt is évről-évre leszállította. Magam is azt mondom, hogy a létszám annakidején, különösen Csonka-Magyarországhoz mérten, bizony igen nagy volt és kérem az igen t t. kormányt, hogy már csak kifelé, az utódállamokkal szemben is méltóztassék. a költségvetést terhelő rendes kiadásokat szétbontani olyan formában, hogy a nyugdíjterheknek azt a részét, amely a megszállások folytán keletkezett, úgy méltóztassék a költségvetésbe felvenni, mint utólag felmerült költségeket. Külön legyenek ezek kitüntetve azért, hogy kifelé is lássák, hogy ennek az országnak feldarabolásából kifolyólag micsoda szédületes nyugdíjterhek sujtiák ezt a szegény államot, amelyek költségvetésünket egyébként nem terhelték volna meg olyan nagy mértékben, mint az által, hogy az utódállamok hozzánk — hogy szépen fejezzem ki magamat — áttolták azokat az állami és üzemi alkalmazottakat,^ akiknek nyugdíját nasryon természetesen kell és igazságos is fizetnünk. A törvényjavaslat 2. §-a azt kontemplálja, hogy az új státust az év végéig meg kell állapítani és 10%-kal óhajtja továbbra is ezt ä létszámot 6 esztendő alatt csökkenteni, őszintén és nyíltan megmondom, a közszolgálati alkalmazottaknál bizonyos mértékben megnyugvást keltett, hogy hat esztendőre osztotta szét az igen t. kormány az új létszám végleges megállapítását, illetve rendezését. Ez megnyugtatta őket bizonyos mértékben a felől, hogy nem lesz újabb B-lista és nem lesznek újabb elbocsátások. Szerencsésnek találom a törvényjavaslatnak ast a rendelkezését,
