Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-444

180 Àz országgyűlés képviselőházának Ukh pen megoldani nem lehet. Csak arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy válaszában és nyilatkozatában a «lehetőséghez képest» szót méltóztassék valahogyan oly módon imperatívusz alakjában megfogalmazni, hogy a kormánynak igenis elhatározott szándéka, hogy a «B.» csoportot fokozatosan, rövid időn belül meg fogja szüntetni. Nem hiszem, hogy a kormány ebben a kérdésben nem osztaná álláspontomat. Nem hiszem azt sem, hogy a kormány a közeljövőben elhatározó lépést ne tenne például az Államvasutaknál >az általam kért automatikus előléptetés tekintetében, mert hiszen ezt ímeg lehet és meg is kell oldani. Felemlítettem itt a «B.» csoportot. Méltóztassék megengedni, hogy ennek a kapcsán mindjárt egy részletkérdésre terjedjek ki és az állam vasúti alkalmazottak «B.» csoportjának a megszüntetése mellett, az automatikus előléptetés kérdésére is felhívjam az igen t miniszter úr figyelmét. Az automatikus előléptetést behozta már a kultuszminiszter úr igen helyesen a tanároknál, tanítóknál és óvónőknél, az igazságügy terén bizonyos mértékben végrehajtotta ezt már az igazságügyminiszter úr is, kérem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat és a pénzügyminiszter urat, különösen pedig a kereskedelemügyi miniszter urat, akinek államtitkárja az én tudtommal errenézve bizonyos kötelező ígéreteket is volt szíves tenni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy belátható rövid időn belül foganatosítsa az errevonatkozó intézkedést. (Helyeslés.) T. Ház! Az automatikus előléptetés, amelyet például az Államvasutaknál az 1907 : L. te. biztosít a pragmatikában, nem is tesz ki olyan horribilis összeget, hogy azt végre ne lehetne hajtani. Azt mondhatná valaki, hogy hogyan jutok én ahhoz, hogy egy takarékossági javaslat keretén, belül jövök egy többkiadási kívánsággal. Erre én az mondom az igen t. miniszter úrnak, hogy az esetben, ha egy nagy gyárüzemet rendezek be, — az energia javaslat tárgyalásáról, sajnos, lemaradtam — az első befektetések igen súlyosak, de meghozzák a maguk gyümölcsét, s ezek hasznos befektetések lesznek. Tessék felhatalmazni az iránt a Máy.-ot, hogy a mai költségvetés keretén belül találja meg a módot arra, hogy a tisztviselők és a személyzet automatikus előléptetéséhez szükséges fedezetet a^ takarékosság legszigorúbb keresztülvitelével előteremthesse. (Jánossy Gábor: A jutalékokból!) Bizonyára csodálkozzál fogja valaki ezt a kérdést nézni, de én állítom, hogy ezt keresztül is lehet vinni. En háromféle javaslattal jövök ebben a kérdésben az igen t. kormány elé. Az egyik az, hogy az államvasuti tisztviselők automatikus előléptetésének^ rendszeresítésével kövesse a kormány a tanárok, a tanítók részére megadott rendszert, amelyet a kultuszminiszter úr statuált. 1788 tisztviselőről, illetőleg alkalmazottról van itt szó; ha az automatikus előléptetést biztosítja az államvasuti IV. fizetési osztály első fokozatáig a főiskolai^ végzettségű tisztviselők részére, viszont biztosítja az V. fizetési osztály első fizetési fokozatáig — az államvasuti státust értem alatta — a középiskolások részére, akkor az összes költség az Államvasutaknál erre ia célra 941.211 pengőt tesz ki. Talán nem is hat kifelé olyan jól, ha ezt mondom, de ha én f eveszek ebbe a takarékossági javaslatba 45 millió pengőt, miért nem tudtam belevenni ebbe a javaslatba 50 millió pengőt? Olyan hatalmas rétegekre terjed ki ennek az összegnek felosztása. Kereseti értékhatár ebben ülése 1930 .december b-en, csütörtökön. a törvényjavaslatban 10.000 pengő. En ezt ezenfelül sokkal magasabb százalékban állapítottam volna meg, mert ott, ahol 10.000 pengő jövedelem van egy esztendőben a mai nehéz gazdasági viszonyok között, sőt nem is 10.000, hanem 100.000, 500.000 pengő, ott magasabb kulcsot kellene megszabni. Ne méltóztassék csodálkozni azon, ha azt mondom, ha a nyomorult gazdasági viszonyok mellett is van ennek az országnak, ha nem is nagyon sok, de jó egypár polgára, akinek évi jövedelme megközelíti az egymillió pengőt. En ott nem 10%-ot, hanem 30—40%-ot állapítanék meg. (Jánossy Gábor; Ötven százalék!) Az így megtakarított összegből fedezni lehetne az Államvasutaknál vagy másutt a B. csoportok megszüntetését és az automatikus előléptetéshez szükséges összeget. (Kas say Károly: Helyes, csak akkor el kell kezdeni a képviselői napidíjaknál is! — Zaj.) Kérem, nekem nincs ellene kifogásom. Ami Kassay t. képviselőtársam közbeszó lását illeti, kérem, hogy ne méltóztassék a képviselőket a tisztviselőkkel egy állami fizetésű kategóriába sorozná. (Kassay Károly: De miért sorozták őket együvé a napidíj megállapításánál? Ezzel indokolták!) !Soha sem volt a kérdés az elmúlt időkben így beállítva (Kassay Károly: Mindig ezzel indokolták!) és ma is nagyon helytelen az, hogy a közszolgálati alkalmazottakat, akiket én egyébként rendkívül tisztelek, a képviselőkkel egy kategóriába méltóztatnak sorolni. A képviselők kiadásai tudtommal, a Ház budgetjébe tartoznak, a Ház budge tjét terhelik, (Kassay Károly: Az mindegy!) a Ház gazdasági bizottsága van hivatva dönteni abban, hogy a képviselők kapjanak-e vagy ne kapjanak valamit s ha kapnak, milyen mértékű tiszteletdíjat kapjanak. Ez nem a költségvetés idevonatkozó tételei alá, hanem a Képviselőház gazdasági bizottsága hatáskörébe tartozik. (Kassay Károly: Ez csak formaság, a lényeg nem ez! — Folytonos zaj. — Jánossy Gábor: Jelenléti díjat kellene megállapítani! — Barthos Andor: Azt kellene behozni, az volna az igazságos! — Rassay Károly: Szóval ami van, az nem igazságos és mégsem akarjuk korrigálni, pedig tőlünk függ! — Berki Gyula: Dehogynem! Nagyon szívesen megszavazzuk! Minden korrekciónak híve vagyok, de az összeférhetlenségi törvényt is meg kell csinálni, az ügyvédekre vonatkozó összeférhetlenséget is! — Rassay Károly: Nem érint, képviselő úr! Tudja, hogy engem nem érint! — Berki Gyula: Attól függetlenül, hogy kit érint, kit nem! — Rassay Károly: Es elsősorban a kaszárnyaépítéseket kell eltiltani! — Berki Gyula: Nem engedjük itt magunkat folyton terrorizálni! Majd fogunk beszélni egyszer mi is! A szívünk és a kezünk tiszta! Minket nem lehet állandóan gyanúsítani! — Zaj. — Elnök csenget. — Reíscbl Richárd: Mikor itt volt, éppen az ellenkezőjét mondta! — Berki Gyula: Éppen úgy beszéltem akkor is, mint ma! — Rassay Károly: Majd a nagykanizsaiak megmondják! — Reischl Richárd: Most éppen az ellenkezőjét beszéli! — Berki Gyula: Nem beszélem! Ugyanazt mondom, mint akkor! — Zaj.) Elnök: Most azonban a képviselő urak ne méltóztassanak beszélni, csak a szónok beszéljen! (Zaj.) Homonnay Tivadar: Mint mondottam, az, hogy a képviselők illetménye milyen mértékben van megállapítva, tudtommal a gazdasági bizottságtól függ. (Berki Gyula: Terroristák! — Rassay Károly: ön volt a legnagyobb terrorista Nagykanizsán! — Berki