Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.
Ülésnapok - 1927-443
Az országgyűlés képviselőházának 443, ülése 1930 december 3-án, szerdán. 165 tézményével szemben, amelyről én magam is elismerem, hogy eddigi érintetlensége, presztízse, fénye hozzá- tartozott a magyar nemzet erkölcsi birtokállományához. Az a kérdés, mi ez a kötelesség. Kötelességem őszintén megmondani, hogy a postavezérigazgatóság e rendelet kiadásánál, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr visszavont, nem objektív szempontok szerint járt el, hanem igenis tudatosan részese volt egy választási korteshad járatnak. (Ellenmondások jobb felől. — Eri Márton: Ez lehetetlen. A miniszter a felelős, nem az a tisztviselő! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Akármennyire felelős a miniszter, (Viczián István: Ö vállalja is a felelősséget!) felelős a tisztviselő is és .a miniszter úr még nem állította, — és kétségbe vonom, hogy állítani fogja — hogy a posta vezérigazgatóságának ezért a rendeletéért a felelősséget elvállalja, mert ha elvállalta volna, akkor az éjszaka folyamán nem intézkedett volna annak hatálytalanítása iránt. (Ügy van! balfelől.) Azt állítom, nem áll az, amit a postavezérigazgatóiság a kommüniké szerint állít, hogy panaszok érkeztek, hogy az igazolványokat illetéktelenek vehetik át és azért volt szükség erre^ a rendeletre, hanem állítom, hogy a postavezérigazgatóság ezt .a rendeletet előzetes haditerv alapján adta ki. (Zaj és ellenmondások jobbfelól. — Éri Márton: Lehetetlen! Ez kizárt dolog! Aki ismeri a postavezérigazgatót, kizártnak tartja. — Peyer Károly: Csak ne mérgelődjön! Várjon! — Farkas István: Miért lármázik, amikor semmit sem tud.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Nagyon igaza van a képviselő úrnak. Köteles vagyok előadni azokat a körülményeket is, amelyek alapján én ezt a vádat a postavezérigazgatósággal szemben emelem. Nagyon kérem, minthogy nem hosszabbíthatom 'meg felszólalási időm, ne akadályozzanak meg az urak abban, hogy ezt előadjam. Ennek igazolására két közjegyzői okiratot fogok felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik közjegyzői okirat egy letéti elismervény, amelyet kiállítottak 1930. november 28-ik napján este kilenc óra 15 perckor, tehát — méltóztassék^ a dátumot megjegyezni — a múlt hét pén-. tekén, a következőképpen szól (olvassa): «Letéti elismervény. En dr. Pálmai Lajos budapesti királyi közjegyző tanúsítom, hogy dr. Kasisay Károly országgyűlési képviselő, budapesti lakos, akit személyesen ismerek, alulírott napon este (9) kilenc óra (15) tizenöt perckor átadott nekem egy okiratot tartalmazó zárt borítékot azzal a megkereséssel, hogy azt hivatalos őrizetem alá vegyem és további rendelkezéséig hivatalos őrizetemben tartsam.» Ez az egyik közjegyzői okirat. Méltóztassanak tehát tudomásulvenni, hogy a zárt borítékba tett pro memoria letétetett a múlt hét péntekén, november hó 28-án, este 9 óra 15 perckor. A másik közjegyzői okirat szól ma délelőttről, amikor is megjelentem a királyi közjegyző előtt, felbontottam a zárt boritékot, s tanúsítványt kértem á borítékban letett okirat tartalmáról. A tanúsítvány következőképpen szól (olvassa): «Előttem, dr. Pálmai Lajos budapesti királyi közjegyző előtt alulirott helyen és napon megjelent mint ügyfél dr. Kassay Károly országgyűlési képviselő, budapesti lakos^ akit személyesen ismerek, s megkeres az iránt, hogy a nekem (1930) ezerkilencszázharminc évi november hó (28) huszonnyolcadik napján este (9) kilenc óra (15) tizenöt perckor 843/1930. ügyszám és 9/1930. letétszám alatt hivatalos őrizetembe adott zárt boritékot bontsam fel, annak tartalmát^ állapítsam meg és erről részére korlátlan számban tanúsítványt állítsak ki. E megkeresés folytán a fentebb hivatkozott zárt boritékot felbontottam s megállapítom, hogy abban a következő, szó szerint idézett okiratot találtam. «1930 november hó 28 este 9 ó 15 perc. Pro memoria! Négy-öt nappal ezelőtt megjelent nálam valaki, akinek személyét felfedni nem óhajtom, mert az állampolgári és a tisztességes embereket kötelező indiszkréciója számára súlyos veszedelmet jelentene és a következőket adta elő: Biztos tudomásom van, hogy Gaár Vilmos úr, azt hiszem, vasárnap éjjel kora reggelig dolgozott az igazolóválasztmány helyiségében és ott rendezték a szavazószelvényeket a postai kézbesítés céljaira. Közölte velem, hogy & rendezés úgy történt, hogy az első kézbesítések a kormánypárt megbízható vagy^ olyannak vélt támogatói részére fognak történni. Előadta ugyanakkor, hogy pontosan megállapított és az illetékes körök által is előzetesen jóváhagyott terv szerint az első napokban a kézbesítés a fennálló postai szabályok szerint fog nagyjában történni és pedig úgy, hogy a szavazószelvényeket, mint közönséges ajánlott leveleket a hozzátartozók is átvehetik. Esetleg tesznek egypár kivételt, hogy erre később hivatkozhassanak. Hétfőn délután azonban — amikor a kormánypártok ezen rendszer szerint a vélt szavazó jegy mennyiséget már híveiknek kikézbesítettnek feltételezik — támadás fog megjelenni jobboldali lapokban — valószínűleg a hétfőn délután megjelenő Uj Nemzedékben — és követelni fosna, hogy a szavazójegyeket tartalmazó ajánlott leveleket, mint hivatalos leveleket csakis a címzett kezéhez^ lehessen kikézbesíteni.» (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aljassáp! — Hallmk! Halljuk! a jobboldalon.) «Ennek az a célja, hogy így a hátralevő mennyiségek kikézbesítése legyőzhetetlen akadályokba ütközzék.» (Pakots József: Hallatlan!) «Előadta továbbá informátorom, hogy az előzetes megbeszélések szerint a támadás után a kormány rendeletet fog kiadni a fenti értelemben. Ez a rendelet valószínűleg már a rákövetkező reggelen (kedd reggel) meg fog jelenni a hivatalos lapban. En az egész előadást olyan borzalmas gondolatnak tartottam, hogy annak valódiságát képtelen voltam mégesak feltételezni. Ma azonban, — ez a ma a múlt hét péntekje — amikor a kézbesítés első napján a reggeltől késő estig befutó hírekből kénytelen voltam megállapítani, hogy informátoromnak legalább is a szelektálásra vonatkozó előadását az utólagos tények valószínűsítették: kötelességemnek tartottam az egész előzetes információt lerögzíteni és minden kétség kizárása céljából zárt borítékban későbbi felhasználás céljából közjegyzői letétbe helyezni.» T. Ház! Eddig tart. Bebizonyítottam, hogy igenis, ez a kedden kiadott' rendelet egy előzetes terv szerint kortes célokra lett kiadva. .Peyer Károly: Piszkosság! A posta odaadta magát! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pfuj! Pfuj! — Malasits Géza: Csak így tudnak győzni! Csalással! Hamisítással! Most jön az urnalopás! — Györki Imre: Urnalopás! Ez a Bethlen-féle rendszer! — Bródy Ernő: Szégyen! Gyalázat! — Malasits Géza: Szép kereszténység, mondhatom! — Fáy István: Ügy látszik, nagyon rosszul állnak a választásoknál! — Folytonos zaj.) 22*
