Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

Az országgyűlés képviselőházának U39. ülése 1930 november 25-én, kedden. leszek egyébként ezekre a fővárosi adatokra előadásom későbbi .során úgyis rátérni. A tényleges termelés adatai alapján, vagyis a jóhatásfokú telepek és a rosszhatásfokú telepek termelését összegezve, hivatalosan megállapíttatott, hogy a budapesti telepek is 1*4—2*8-szerte annyi szenet fogyasztanak, mint amennyi racionális üzem esetén szükséges lenne egy tökéletes hatásfokkal dolgozó elektromos centráléban. Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy a szénfogyasztás 50—55%-át lehetne racionális gazdálkodással még megtakarítani. Tekintve pedig, hogy 1929-ben villanytelepeink összesen 1,500.000 tonna szenet fogyasztottak, megtakarítható lett volna kereken 800.000 tonna, amelynek értéke 16 millió pengő. Egyszerűen megdöbbentők ezek a számok, mert ez azt jelenti, hogy ez a szénben szegény ország jelenleg olyan irreálisan gazdálkodik szénkincsével, hogy évente 16 millió pengőt éget el anélkül, hogy ebből az országnak bármilyen haszna is lenne. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Igen t. Képviselőház! Nem célom és feladatom, hogy itta Dunántúli Villamosművek gazdaságos voltát fejtsem ki, (Propper Sándor: Halljuk, ott mennyi szenet fogyasztanak?!) Amennyiben azonban képviselőtársamat érdekli ez a kérdés, elmondhatom, mert rendelkezésemre állnak az erre vonatkozó adatok. A Budapest Székesfővárosi Elektromosművek igazgatóságának a Székesfőváros tanácsa^ elé terjesztett jelentése szerint ugyanis a szén a kelenföldi erőműben, tehát a leggazdaságosabban dolgozó budapesti erőműben 1929-ben kilogrammonként 2.4 fillérbe került. Minthogy tatai szenet kevés porosz szénnel keverve használtak, a szén átlagos fűtőértéke—inert helyes számokat csak úgy kapunk, ha a különböző kalóriával bíró szeneket egységes fűtőértékre számítjuk át — 5400 kalóriára becsülhető és így ezer kalória ára 0.445 fillér, vagyis kevesebb, mint egy fél fillér. Ezzel szemben Bánhidán az égőpala lekötött ára zúzva és egyenletesen keverve, forgalmiadóval együtt kilogrammonként 1.14 fillér, mivel pedig ennek szavatoltan 4150 kalória az átlagos fűtőértéke, ezer kalória ára Bánhidán 0 275 fillér. Egy kilowattóra szénköltsége tehát Kelenföldön jelenleg 2.68 fillér, Bánhidáról hozva pedig 1.37 fillér, tehát félannyi, mint Kelenföldön, a leggazdaságosabban dolgozó budapesti üzemben. f (Propper Sándor: Miért akarják akkor drágábban adni az áramot?) Azt igen t. képviselő úr is igen jól tudja, hogy ezek csak a szénköltségek és a szénköltségen felül vannak egy elektromostelepnek több komponensből összetevődő egyéb üzemköltségei is. Ezeket a költségeket én most figyelmen kívül hagyom, mert nekem ma csak az a feladatom, hogy a széngazdálkodás racionális voltával foglalkozzam. A szénszükséglet szempontjából tehát éppen kétszer annyi a kelenföldi telep szénszükséglete, mint a bánhidai telepé. Hogy az elektromos áram ára végeredményben hogyan alakul, — miután képviselőtársam erre is kíváncsi — kitérhetek erre a kérdésre is, mert az összes adatokkal rendelkezem. Méltóztatnak tudni, hogy a bánhidai áram, a főváros által átvéve, Budapesten előreláthatólag átlag 5 fillérbe fog kerülni kilowattóránként. Ezzel szemben a budapesti elektromosműveik telepein a szénköltség a váciúti műnél — tehát egy kedvezőtlenül dolgozó régi telepnél a szénköltség — 4-95 fillér; tehát egyedül a szénköltség annyi iá telepen, az előállítási helyen, mint amennyibe a fővárosnak az, áram már Budapestre szállítva fog kerülni, hálózati veszteséggel, amortizációval és minden egyéb költséggel együtt. Miután pedig az általános tapasztalatok szerint a szénköltség az áram előállítási költségének mintegy 50%-át teszi ki, ez tényleg teljesen fedi is a kezeim között lévő számokat, amennyiben a váciúti műben előállított áram (önköltségi ára 1929-ben 10*52 fillér volt. A kelenföldi műben a szénköltség a hivatalos adatok szerint 2"68 fillér, eszerint tehát még valamivel magasabban van megadva a szénköltség, mint az általam előbb teoretikus, kalorikus alapon számított szénköltség kitesz. A kelenföldi telepen előállított áram önköltsége 617 fillér, a Berzenczey-uteaiban pedig a szénköltség 5*34 fillér, az áramár pedig 10*71 fillér Miután pedig Budapest áramszükséglete kereken 276 millió kilowattórára tehető, méltóztassék t. képviselőtársam elővenni a ceruzát és kiszámítani, hogy Budapest azáltal, hogy — ezt (hangoztatom — akarata ellenére majdnem kényszeríteni kellett arra, hogy a bánhidai teleptől vegye az áramot, kereken 4-5—5 millió pengő nemzeti ajándékhoz jut az állam részéről, mert ennyivel olcsóbban kapja az áramot, mintha azt saját telepein maga termeli. (Simon András: Kik akadályozták meg?) Ezek számok, amelyekkel vitatkozni nem lehet. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy e rövid kis kitérés után visszatérjek előadásom további fonalára. Mint méltóztatik látni, az energiatermelés az "utóbbi években az egész világon óriási mérvű fejlődést mutat. Még itt is kénytelen vagyok a t. Ház türelmét igénybe venni és egy pár számot felolvasni, miután csak e számok alapján tudjuk mérlegelni a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat kihatásait. Az 1927. évben lezárt hivatalos statisztika szerint Magyarországon • 1927-ben közhasználatú és részben közhasználatú villamos erőmű 219 volt üzemben, összesen 376.411 kilowatt teljesítő képességgel. A tízezer kilowattnál nagyobb teljesítő képességű erőművek száma azonban csak 13 volt. Ez azt jelenti, hogy minálunk a meglévő energiatelepek legnagyobb része igen régi, nagyon rossz hatásfokkal dolgozó apró kis telep, amelyeket előbb-utóbb meg kell szüntetni és hanem is tudunk olyan radikálisan eljárni, mint Angliában eljárnak, mégis reméljük, hogy a törvényben biztosított csatlakozási, kisegítési és együttműködési előírásokkal, vagyis a kooperációs rendelkezésekkel sikerülni fog elérni azt, hogy ezeket a kis, rossz hatásfokkal dolgozó telepeket idővel leállítjuk és kényszeríteni fogjuk őket, hogy ezek a telepek kedvezőbb hatásfokkal dolgozó nagyobb telepekről szerezzék be áramszükségletüket. A közhasználatú és részben közhasználatú villamos erőművek 1927. évi termelése 606*5 kilowattóra volt, amelyhez a saját használatú telepek termelését hozzászámítva, amely 152 millió kilowattóra r volt 1927-ben, az összes fejlesztett elektromos áram 758*5 millió kilowattórára becsülhető. Minthogy az ország lakosságának száma ezidőben kereken 8*5 millió voltba fejenkénti fogyasztás a hözhasználatú művek alapján 71-4 kilowattórát, az összes erőművek alapján 89*4 kilowatt órát tüntet fel. Ha összehasonlítjuk ezt az áramfogyasztást a külföldi államok fejenkénti áramfogyasztásával, arra az eredményre jutunk, hogy Magyarország még csak a kezdet