Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-443

148 Az országgyűlés képviselőházának Uk3. ülése 1930 december 3-án, szerdán. szemben fennálló szolgálati vagy munkabérviszonyból eredő jövedelme». Az indokolás többi része a csorbítatlan illetményű köztisztviselők helyzetére építi fel a kereseti adóemelés megindokolását, tehát nagyon élesen ki kell emelnünk azt, hogy az alkalmazotti kereseti adó nem a köztisztviselőik adója, illetőleg a köztisztviselőnek az egyetlen adója csupán, ezenkívül és ezentúl a magánvállalkozás alkalmazottainak adója s ebben benne vannak a csökkentkeresetű, romlottszínvonalú összes bérrabszolgák... (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ezeknek zsebében vájkál a nagy pénzügyi zseni, szedi ki az utolsó garasokat!) Elnök: Propper képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben! Kéthly Anna: ... tehát a textilgyári, a vegyészeti gyári munkás, a. vasmunkás, a famunkás, az összes iparágak munkásai, sőt nemcsak a munkások, akik munkában vannak, hanem még a nyugdíjasok is, akik bárhonnan, bármiféle címen azt a néhány fillérnyi nyugdíjat húzzák. Mint magánalkalmazottnak és mint a munkások pártja képviselőjének tehát minden okom megvolna arra, hogy ezt a kérdést az exiszteneiájukban megtámadottak keserűségével, a konszolidációs lakodalom kárvallottainak lobogó indulatával^ tárgyaljam, de ha korlátozom magamat és mégis érveket viszek bele ebbe a vitába, akkor ezt ne méltóztassék guvernementalizmusnak magyarázni, mert ebben a parlamentben, ilyen parlamenti összetétel mellett ennek nincs értelme, de nincs is helye; ezt méltóztassék egyedül annak betudni, hogy a pénzügyminiszter úr javaslata, indokolása, a bizottságban elmondott megjegyzései, az előadó úr kísérő szavai egyenesen arra születtek, hogy egy kicsit ideteregessük ezeket, nem a parlament, hanem az ország nyilvánossága elé, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy bebizonyítsuk azt a tételt, hogy a javaslatnak a kereseti adóra vonatkozó fejezete a kormányzatnak esy kíméletlen önkényaktusa, amelynek számára utólag nem is keresnek mentegetésszerű magyarázatokat, vagy ami magyarázatot találnak, az sérelmes és provokáló a munkásság és az alkalmazottak felé. (Propper Sándor: Éhező János adózik herceg Eszterházynak !) Elnök: Propper képviselő urat már figyelmeztettem, hogy maradjon csendben. Üjra figyelmeztetem! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az általános indokolás nem moud kevesebbet, mint azt, hogy azoknak gazdasági helyzete, akiknek illetményei az utóbbi években nem csökkentek, a többi foglalkozási ágakhoz tartozók helyzetéhez képest kedvezőbben alakult, mert úgy az élelmiszerek, mint bizonyos iparcikkek ára az utóbbi esztendőkben tagadhatatlanul csökkent. Ezért — mondja tovább az indokolás — nem méltánytalan, hogy az állam a jelenlegi viszonyok között ennek a javulásnak egy részét átmenetileg igénybe akarja venni. Azt mondja: legegyszerűbb volna a közalkalmazottak fizetésének csökkentése, méltányolva azonban ezek helyzetét, a kormányzat inkább a kereseti adó nótlékolásához nyúlt. Ennek a megoldásnak a kormány szerint az az előnye vani, hogy nemcsak a köztisztviselőket, hanem a 'magánvállalkozás alkalmazottait is bevonja ebbe az adóztatásba. Már most meg kell kérdeznünk, melyek aízok a többi foglalkozási ágak. amelyekre itt súlyt helyeznek, mint amelyekéhez képest ezeknek a rétegeknek helyzete, amelyek a keresti adót fizetik, rosszabbodott volna. Ebbe a kategóriába tartozik minden bérért dolgozó, a többi kategóriába tartoznak: a háztulajdonos, a földbirtokos, a szabadfoglalkozásúak. Nem állítom azt, hogy a szabadfoglalkozásúak helyzete javult volna az utóbbi esztendőkben, de hogy a bérért dolgozók helyzetéhez viszonyítva akár a szabadfoglalkozásúak, akár a földbirtokos, akár a háztulajdonos helyzete rosszabbodott volna, azt kereken kétségbievonom és tagadom. A generális indokoláson kívül, amelyet a bizottsági indokolás híven követ, amidőn ismét a fixkeresetűekről beszél, a miniszter úr megpróbálta a maga álláspontját a bizottságban is védelmezni. De a miniszteri kijelentések az utolsó időben nem nagyon exaktak. Például Gömbös miniszter úr úgy oldja meg a rokkantkérdést, hogy elfordítja a fejét. Wekerle miniszter úr a javaslat bizottsági tárgyalásán kijelentette: nehéz ugyan a szíve, hogy átmenetileg ezzel a javaslattal kell jönnie, de a mai helyzetben ezt tartja igazságosnak; az előadó úr pedig azt mondja: fájdalmas szívvel kellett ehhez a megoldásihoz nyúlni. El kell ismernem, hogy ő az a bizonyos legerősebb ember, aki önmagát győzte le, amikor ezt a fájdalmas szívet legyőzve, a javaslatot mégis ideterjesztette. A miniszter úr tehát igazságosnak tartja ezt a megadóztatást. Hogy mi ebben az igazság, arról részletesebben kell beszélni. Itt csak arról a szentimentalizmusról kell beszélni elöljáróban, amely a miniszter úrnak általában a jó szívét vezeti. Elismerem azt, hogy államférfinál a jó szív nagy érték, de sokkal többre becsülöm a reklámszíveknél azt, ha az államférfit áthatja a szociális igazság érzése. Az az elv, hogy dobják ki, mert meghasad a szívem... (Jánossy Gábor: Az régi Rothschildvicc és nem elv! — Propper Sándor: Önöknél elv! — Malasits Géza: önök alkalmazzák gyakorlatilag! — Peidl Gyula: Jánossy sokkal rosszabb vicceket csinál állandóan! — Zaj.) Elnök: Kérem képviselő urak, a személyeskedésektől és közbeszólásoktól szíveskedjenek tartózkodni. (Várnai Dániel: Jánossy őméltósága kezdte! — Malasits Géza: Minden jogcíme megvan, mert süket is! — Zaj.) Kéthly Anna: Ez a kijelentés politikai saroktételnek egy kicsit szegényes és egy kicsit cinikus. De ne tévesszen meg senkit az ideiglenesség blöffje sem, mert mindenki tudja azt, hogy adót és vámot csak .statuálni lehet, eltörölni sohasem. A pénzügyminiszter úr, mint volt tanár, igen jól tudhatja az egyes államok adórendszeréből azi hogy egy-egy adórendszernek megszüntetése mindig csak forradalom nyomán vált lehetségessé. Azért biztatnak tehát bennünket ideiglenességgel, azért építenek fel egy indokolást a köztisztviselők változatlan életstandardjára, mert legalább ezzel akarnak a javaslat osztály jellegére valami féleképpen fügefalevelet felrakni, de eredménytelenül és céltalanul, mert a javaslat osztály-jellegét ezzel a kicsinyes mesterkedéssel elleplezni bizony, nem lehet. En mereven tagadom azt, amit a javaslat indokolása más helyütt mond, hogy ármegtakarítások nem elegendők az államháztartás egyensúlyának helyreállítására. Igen, nem elegendőek azok a megtakarítások, amelyeket a miniszter úr előterjeszt. Az új adónemre éppen azért van szükség, mert az állam nem akar elhatározóan takarékoskodni. Szilárdan állanak tehát az új adóztatás alapján és fel-