Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

134 Az országgyűlés képviselőházának J, ténykedéseire vonatkozólag nem adja meg a hi­vatali titoktartás alól való felmentést, (Fried­rich István: Gyenge dolog! — Peyer Károly: Jellemző!) amikor az ellenzék választási vissza­éléseket panaszol.. Meg kell döbbennünk azon is, hogy a ma­gyar államnak egy olyan intézményét, amely nem közigazgatási intézmény, hanem olyan intézmény, amely minden egyes ténykedésében oda van fűzve a magyar állam becsületéhez és amelynek nemzetközi relációi vannak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) bevonják az ilyen bűnös manipulációba. (Zaj és ellenmondásak a jobboldalon.) Itt meg kell állnunk és azt ikell kérdez­nünk, hogy hová jutottunk, hová jutott itt az erkölcsi felfogás. Mi hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy vidéken ellenzéki választókat úgy ütöttek el a szavazástói, hogy • megbilincselték azokat, akiknél az ajánlóivek voltak és elvet­ték tőlük az ajánlóíveket. Budapesten azonban, az ország fővárosában, ahová idefigyel az egész nemzetközi közvélemény a választásokkal kapcsolatban, miként képzelik el az urak, hogy nem mételyezi meg a választópolgárok erkölcsi felfogását, ha látják azt, hogy hivatalos állami hatóságok csak azért, hogy a választás kimene­telét befolyásolják, a legrettenetesebb vissza­élésekre nemcsak hajlandók, hanem ezek el­követésére egyenest utasítást adnak. (Rassay Károly: Es azután meg palástolnak! — Jánossy Gábor: Azt nem lehet mondani, hogy utasítva vannak, hiszen ott a büntetőtörvény!) A magam részéről csak azt akarom hozzá­tenni: minden ember azt kérdezi, hogy ha a vasárnapi munkaszünetet felfüggesztették azért, hogy a bolettákat, ezeket a szelvényeket kikézbesítsék, (Baracs Marcell: Pont azt nem kézbesítették!) miért történt mégis az, hogy vasárnap éppen szelvényeket nem kézbesítet­tek, de reklamcédulákat és efféléket kézbesítet­tek. (Zaj.) Egy erősen polgári alapon álló párt­nak nevében, a polgári társadalom nevében szólalok fel és kérve kérem az állami hatóságo­kat, hogy bűncselekmények elkövetésére ne adjanak rossz példát az állampolgároknak (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Ne lopják el a bolettákat! — Elnök csenget. — Br. Podmaniczky Endre: Nem lopták el) és gondoljanak arra, hogy micsoda szörnyű ha­tása van annak, ha a miniszter, úr feláll a Házban és kijelenti, hogy 220.000 szavazószel­vény van kikézbesítve és ebben a városban mindenki tudja azt, hogy nem igaz az, amit a miniszter úrnak jelentettek, hogy 220.000 sza­vazószelvény volna kikézbesítve. (Zaj a jobb­oldalon. — Gál Jenő: Erre a miniszter úr elsiet!) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Homonnay Tiva­dar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Előttem szó­lott igen t. képviselőtársam két vádat emelt itt a Házban. Az egyiket a miniszter úr ellen, amikor azt mondotta, hogy a posta nem kéz­besített ki 220.000 népnyelven mondott, úgy­nevezett bolettát. Errevonatkozóan én csak annyi megjegyzést teszek, hogy a miniszter úr felelős azért a nyilatkozatért, amelyet tett. (Ügy van! Ügy van!) De viszont nem vagyok hajlandó kétségbevonni az ő szavát, mert ő kijelentését azoknak az adatoknak alapján tette meg, amelyeket neki a postaigazgatóság rendelkezésére bocsátott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.^ — Friedrich István: No de most!) En tehát a miniszter úr szavaiban nem 2. ülése 1930 december 2-án, kedden. kételkedem. (Helyeslés a jobboldalon. — Friedrich István: Azonban! — Pakots József: Miért nincs itt egy miniszter úr sem? Hol vannak a miniszterek?) Meg kell állapítanom azonban azt, hogy Angyalföldön a XIII. választókerületben, r a boletták, ezek a fehér szelvények olyan ritkák, mint a fehér holló. Ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy a bolettákat a postások nem kézbesítették ki annyi idő alatt, amennyi ren­delkezésükre állott, mert ez fizikailag lehetet­len volt. Ez az egyik lehetőség. A másik pe­dig az, hogy a választóközönséggel szemben olyan kvalifikálhatatlan terrort fejtenek ki és pedig a szociáldemokraták részéről, (Nagy zaj és taps' a jobboldalon. — Peyer Károly: Azért, mert ott nem kapnak maguk bolettát?) hogy a választók ezért nem merik átadni a szavazócédulákat. Konkrét adatokat fogok hozni. (Farkas István: A terror azon az oldalon van, ahol minden templom kortestanya! — Állandó zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Konkrét neveket mondok a jegyzőkönyvek tucatjaiból. (Fel­kiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Halljuk csak!) Ami pedig a pártommal szemben emelt vádat illeti, azt a leghatározottabban vissza­utasítom, mert nekem erről tudtom nincs • és ha így volna, a legmesszebbmenőén elítélném, hogy akár egy párt, akár egy bizottsági tag vagy akárki más a hatósággal vagy a postá­val egyetértőleg járjon el, amit el sem tudok képzelni, mert azok esküt tett tisztviselők és a postásság hivatásának magaslatán áll. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az intéz­mény feltétlenül megtett mindent hogy a szelvények kellő időben kikézbeslttessenek. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hol vannak akkor a boletták!? — Gál Jenő: Ügy látom, valami varázslat történt!) Magam is nem egy esetben telefonon a^ posta illetékes főtisztviselőjéhez fordultam és megállapítot­tam azt, hogy az Angyalföldön, a XIII. kerü­letben a bolettákat nem osztották t szét. (Hall­juk! Halljuk!) Odáier azonban már nem me­gyek, hogy egy állami funkcionáriust vagy postást, vagy a posta vezérigazgatóját meg­gyanúsítsam. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Hol vannak a boletták?!) Erre is mindjárt rátérek. Egy jelentékeny részük a terrorizmus miatt vissza van tartva. (Ellent­mondások és zaj a bal- és a szélsőbaloldaloh. — Felkiáltások: Miféle terrorizmus? — Gál Jenő: Kortesbeszéd!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Hall­juk! Halljuk!) Homonnay Tivadar: Kortesbeszedet nem mondok, de konkrétumokat hozok ide. A Viseg­rádi-utca 117. szám alatt hat szociáldemokrata megtámadta a mi egyik hölgyünket és urunkat, akik nem pénzért, nem öt-tíz-tizenöt-húsz pen­gőért, húsz liter borért szedik össze a bolettá­kat (Folytonos zaj a, bal- és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Annyi legyen magának! — Peyer Károly: Sohasem legyen több pénze magának, mint amennyit mond.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, (Fá­bián Béla: Tessék megmondani, Ihogy ki ad húsz pengőt bolettáért? — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Homonnay Tivadar: A t. baloldali pártok­nak tessék nyilatkozni az iránt, hogy tényleg önöknek, szociáldemokratáknak és liberálisok­nak a megbízásából vagy meghatalmazásából vesznek-e pénzért bolettákat. igen vagy nem? (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom