Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

4 Az országgyűlés képviselőházának .4 ház, mert szívünkhöz nőtt szent, belső ügyünkké vált a megnyomorított kis zsoldos hadsereg. (Ügy van! Ügy van!) Nem mondok vele újat, amikor megállapí­tom, hogy mindig azok sorában küzdöttem, akik a tisztviselői érdekeket tartották szem előtt, a tisztviselői jogos érdekeket, mert mi ezzel nem­csak a tisztviselői kívánságokat és jogos érde­keket szolgáljuk, hanem szolgáljuk a ; nagy­közönség érdekét is, mert a tisztviselőktől nem­csak kérjük, hanem meg is követeljük, hogy ne csak leltári tárgyak legyenek ott a hivataluk­ban, ne .aktagyárosok legyenek, hanem legye­nek jóakaratú b arát j ai a közönségnek, tanács­adó, érző szívű emberek legyenek és éljenek a közéleti tisztaság parancsai szerint. T. Ház! Ennek ellenére mégsem nézek fél­tékenységgel erre a szakaszra. Elmúlt már az az idő regen, amikor nem volt semmi lelki­közösségünk a hadsereggel, elmúlt hála Isten­nek, az az idő, amikor egy más gondolatkör, egy más légkör nyilvánult meg aibban a had­sereigben, nem volt közös a vágyunk, nem volt közös a törekvésünk, idegen volt a szelleme, idegen isteneket imádott (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a lelkünkbe vágott, markolt bele némely pökhendi lieutenantnak becsmérlő szava, a: «Kossuth-hund.» A mi kis hadseregünk a mienk, a mi lelki­rokonunk, a mi testvérünk, közös a vágyunk, közös a törekvésünk, természetes tehát, hogy a legnagyobb örömmel, a legnagyobb készséggel hozzuk meg áldozatainkat javára. Hiszen fü­lünkbe cseng folytonosan a világ legnagyobb, legalattomosabb hazugsága, az úgynevezett «katonai leszerelés». A tankokkal, r EL' repülő­gépekkel és a gázzal való öldöklés újabb és újabb művészete születik meg folytonosan és körülöttünk az éhes fogak csattognak. Azt hi­szem, hogy ezt a leosonkított, ezt a megnyomo­rított létszámú, kis zsoldos hadsereget is csak azért engedélyezték az úgynevezett nagyhatal­mak alattomos kétszínűséggel, mert úgy kép­zelték el, hogy ez nem ereje, ez nem erőssége, hanem vérszívó piocája lesz a nemzetnek és azt remélték, hogy ebbe a kis zsoldos had­seregbe nem az arra való elem, hanem a nem­zetnek söpredéke fog belekerülni. Boldog örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a kaján irigység, ez a gálád alattomosság nem érte el a célját, (Ügy van! jobbfelől ) mert a mi kis zsoldos hadseregünk színvonala, hála Istennek, emelkedett, éppen ezért nekünk is boldog örö­met okoz, hogy áldozatot hozhatunk ennek a hadseregnek. Ezt az áldozatot, ami ebben a szakaszban van, én az elmondottaknál fogva a a legnagyobb örömmel és a legnagyobb kész­séggel szavazom meg. (Élénk helyeslés jobb­felől) Elnök: Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. Miután a szakaszt nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. <§>. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa a 7—21. §-őkat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül el­fogad. Olvassa a 22, §~t): Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Amint méltóztatnak látni, a 22. § a szabályszerű elbá­nás alá vont állami alkalmazottak számára biz­tosított előnyt védi meg a pályázatoknál. Szük­. ülése 19S0 november 25-én, kedden, ségesnek tartom, hogy ennél a szakasznál fel­hívjam a figyelmet arra, hogy bár az 1923. évi XXXV. tc.-nek több szakasza biztosítja azt, hogy a B-listázás útján elbocsátott állami alkalma­zottak és tisztviselők előnyben részesítendők a pályázatoknál, ez eddig még egyetlen egyszer sem történt meg. Kivéve talán a kultuszminisz­tériumot, ahol tudtommal a nyugdíjba helye­zett tanítókat vették vissza aktív állományba, egyéb tisztviselői részről hozzám panasz nem érkezett. Annál több panasz jött azonban hoz­zám az Államvasutaktól és állami üzemekből elbocsátott munkásoktól, akikre pedig az 1923. évi XXXV. tc.-nek rendelkezései épúgy irány­adók, mint a szabályszerű elbánás alá vont ál­lami tisztviselőkre. Amikor a vasúti munkásokat és egyéb ál­lami üzemek munkásait elbocsátották, ismer­tették velük ennek a létszámcsökkentési tör­vénynek rendelkezéseit és biztatásait, reményt keltettek bennük atekintetben, hogy végre fog­ják hajtani ezt a törvényt, s^ amint szakmun­kásra lesz szükség a vasúti és^ egyéb állami üzemekben, elsősorban a B-listázás útján elbo­csátott szakmunkásokat fogják felvenni. Na­gyon megengedem t. Ház, hogy a B-listás tiszt­viselők közül egyet-kettőt talán ^visszavettek, ellenben egészen határozottan állítom, hogy a B-listázás útján elbocsátott vasúti műhely­mun'kások közül eddig még egyetlenegyet sem vettek vissza, noha időközben, a törvény végre­hajtása óta seregestül történtek az állami üze­mekben munkásfelvételek. Ezt az alkalmat arra kívánom felhasználni, — nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügvi miniszter úr nincs még itt, pedig úgy tudom, egy javaslata következik mindjárt tárgyalásra — hogy innen, erről a tribünről ajánljam a ke­reskedelemügyi miniszter úr figyelmébe, hogy a létszámcsökkentési törvénynek ezt az intéz­kedését tartassa be az Államvasutakkal. Nem elég az, hogy ebben az ellátási törvényben is kimondjuk azt, hogy a B-listás tisztviselőknek előnyük van, illetve az ő jogaikat, a létszám­csökkentési törvény által nekik nyújtott jogo­kat nem lehet ezzel az ellátási törvénnyel csök­kenteni. Hiába mondjuk ezt ki, ez papíron ma­rad meg, ha maga a törvényhozás nem ellen­őrzi azt, hogy ez a törvény végre is hajtassék. Ismételten felhívom tehát a kereskedelem­ügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ameny­nyiiben munkásfelvétel történik az Állam­vasutaknál vagy az állam egyéb üzemeiben, tessék végrehajtani az 1923 : XXXV. tc.-ket és elsősorban azok közül felvenni munkásokat, akiket B-listázás útján elbocsátottak annál is inkább, mert nemcsak megígérték ezt nekik, hanem ehhez tör vény adta joguk is van. Csak ezeket kívántam elmondani. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon. — Gömbös Gyula honvé­delmi miniszter szólásra jelentkezik.) Elnök: Kérdem a miniszter urat, hogy még a vita bezárása előtt méltóztatik-e fel­szólalni, mert a vitát még nem zártam be. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Csak a vita bezárása után kívánok szólni!) Akkor kérdem a t. Házat, kíván-e még va­laki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kí­ván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Ház! Ennek a javaslatnak alapgondolata ka­tonai altiszteknek és arcvonalbeli katonai szol­gálatot teljesített legénységi állományú egyé­neknek ellátása. (Helyeslés.) A Ház pártkülÖnb­ségre való tekintet nélkül sürgette elődeimet

Next

/
Oldalképek
Tartalom