Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-439

4 Az országgyűlés képviselőházának .4 ház, mert szívünkhöz nőtt szent, belső ügyünkké vált a megnyomorított kis zsoldos hadsereg. (Ügy van! Ügy van!) Nem mondok vele újat, amikor megállapítom, hogy mindig azok sorában küzdöttem, akik a tisztviselői érdekeket tartották szem előtt, a tisztviselői jogos érdekeket, mert mi ezzel nemcsak a tisztviselői kívánságokat és jogos érdekeket szolgáljuk, hanem szolgáljuk a ; nagyközönség érdekét is, mert a tisztviselőktől nemcsak kérjük, hanem meg is követeljük, hogy ne csak leltári tárgyak legyenek ott a hivatalukban, ne .aktagyárosok legyenek, hanem legyenek jóakaratú b arát j ai a közönségnek, tanácsadó, érző szívű emberek legyenek és éljenek a közéleti tisztaság parancsai szerint. T. Ház! Ennek ellenére mégsem nézek féltékenységgel erre a szakaszra. Elmúlt már az az idő regen, amikor nem volt semmi lelkiközösségünk a hadsereggel, elmúlt hála Istennek, az az idő, amikor egy más gondolatkör, egy más légkör nyilvánult meg aibban a hadsereigben, nem volt közös a vágyunk, nem volt közös a törekvésünk, idegen volt a szelleme, idegen isteneket imádott (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a lelkünkbe vágott, markolt bele némely pökhendi lieutenantnak becsmérlő szava, a: «Kossuth-hund.» A mi kis hadseregünk a mienk, a mi lelkirokonunk, a mi testvérünk, közös a vágyunk, közös a törekvésünk, természetes tehát, hogy a legnagyobb örömmel, a legnagyobb készséggel hozzuk meg áldozatainkat javára. Hiszen fülünkbe cseng folytonosan a világ legnagyobb, legalattomosabb hazugsága, az úgynevezett «katonai leszerelés». A tankokkal, r EL' repülőgépekkel és a gázzal való öldöklés újabb és újabb művészete születik meg folytonosan és körülöttünk az éhes fogak csattognak. Azt hiszem, hogy ezt a leosonkított, ezt a megnyomorított létszámú, kis zsoldos hadsereget is csak azért engedélyezték az úgynevezett nagyhatalmak alattomos kétszínűséggel, mert úgy képzelték el, hogy ez nem ereje, ez nem erőssége, hanem vérszívó piocája lesz a nemzetnek és azt remélték, hogy ebbe a kis zsoldos hadseregbe nem az arra való elem, hanem a nemzetnek söpredéke fog belekerülni. Boldog örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a kaján irigység, ez a gálád alattomosság nem érte el a célját, (Ügy van! jobbfelől ) mert a mi kis zsoldos hadseregünk színvonala, hála Istennek, emelkedett, éppen ezért nekünk is boldog örömet okoz, hogy áldozatot hozhatunk ennek a hadseregnek. Ezt az áldozatot, ami ebben a szakaszban van, én az elmondottaknál fogva a a legnagyobb örömmel és a legnagyobb készséggel szavazom meg. (Élénk helyeslés jobbfelől) Elnök: Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Miután a szakaszt nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. <§>. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa a 7—21. §-őkat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 22, §~t): Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Amint méltóztatnak látni, a 22. § a szabályszerű elbánás alá vont állami alkalmazottak számára biztosított előnyt védi meg a pályázatoknál. Szük. ülése 19S0 november 25-én, kedden, ségesnek tartom, hogy ennél a szakasznál felhívjam a figyelmet arra, hogy bár az 1923. évi XXXV. tc.-nek több szakasza biztosítja azt, hogy a B-listázás útján elbocsátott állami alkalmazottak és tisztviselők előnyben részesítendők a pályázatoknál, ez eddig még egyetlen egyszer sem történt meg. Kivéve talán a kultuszminisztériumot, ahol tudtommal a nyugdíjba helyezett tanítókat vették vissza aktív állományba, egyéb tisztviselői részről hozzám panasz nem érkezett. Annál több panasz jött azonban hozzám az Államvasutaktól és állami üzemekből elbocsátott munkásoktól, akikre pedig az 1923. évi XXXV. tc.-nek rendelkezései épúgy irányadók, mint a szabályszerű elbánás alá vont állami tisztviselőkre. Amikor a vasúti munkásokat és egyéb állami üzemek munkásait elbocsátották, ismertették velük ennek a létszámcsökkentési törvénynek rendelkezéseit és biztatásait, reményt keltettek bennük atekintetben, hogy végre fogják hajtani ezt a törvényt, s^ amint szakmunkásra lesz szükség a vasúti és^ egyéb állami üzemekben, elsősorban a B-listázás útján elbocsátott szakmunkásokat fogják felvenni. Nagyon megengedem t. Ház, hogy a B-listás tisztviselők közül egyet-kettőt talán ^visszavettek, ellenben egészen határozottan állítom, hogy a B-listázás útján elbocsátott vasúti műhelymun'kások közül eddig még egyetlenegyet sem vettek vissza, noha időközben, a törvény végrehajtása óta seregestül történtek az állami üzemekben munkásfelvételek. Ezt az alkalmat arra kívánom felhasználni, — nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügvi miniszter úr nincs még itt, pedig úgy tudom, egy javaslata következik mindjárt tárgyalásra — hogy innen, erről a tribünről ajánljam a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe, hogy a létszámcsökkentési törvénynek ezt az intézkedését tartassa be az Államvasutakkal. Nem elég az, hogy ebben az ellátási törvényben is kimondjuk azt, hogy a B-listás tisztviselőknek előnyük van, illetve az ő jogaikat, a létszámcsökkentési törvény által nekik nyújtott jogokat nem lehet ezzel az ellátási törvénnyel csökkenteni. Hiába mondjuk ezt ki, ez papíron marad meg, ha maga a törvényhozás nem ellenőrzi azt, hogy ez a törvény végre is hajtassék. Ismételten felhívom tehát a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy amenynyiiben munkásfelvétel történik az Államvasutaknál vagy az állam egyéb üzemeiben, tessék végrehajtani az 1923 : XXXV. tc.-ket és elsősorban azok közül felvenni munkásokat, akiket B-listázás útján elbocsátottak annál is inkább, mert nemcsak megígérték ezt nekik, hanem ehhez tör vény adta joguk is van. Csak ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szólásra jelentkezik.) Elnök: Kérdem a miniszter urat, hogy még a vita bezárása előtt méltóztatik-e felszólalni, mert a vitát még nem zártam be. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Csak a vita bezárása után kívánok szólni!) Akkor kérdem a t. Házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Ház! Ennek a javaslatnak alapgondolata katonai altiszteknek és arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesített legénységi állományú egyéneknek ellátása. (Helyeslés.) A Ház pártkülÖnbségre való tekintet nélkül sürgette elődeimet