Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

64 Az országgyűlés képviselőházának Mert ez. inem komoly akció, ez a komoly érdekeltség káraira szolgáló és olyan koncepció, amely kifelé rontja ennek az államnak igazi hitelét. En jobban szeretném, ha nem így kellene beszélnem. Én jobban szeretném, ha az állam pénzügyi műveleteiben odaállhatnék és odaállhatnánk valamennyien s azt mondhatnók: segítjük kiépíteni azt a módszert amellyel kifelé tekintélyt és pénzt, befelé pedig nyugalmat tudunk szerezni. így, ezzel a módszerrel és rendszerrel befelé ia nyugtalanság fokozódik, kifelé pediig az államnak az a maradék pénzügyi tekintélye is, amely megvolt íazokon a régi alapokon, amelyeket nagyon közelről, a legközelebbről tanulmányozhat a mélyen t. miniszter úr, el fog tűnni. Ebben a szörnyűséges európai gazdasági helyzetben inkább semmit, r mint ilyet, mert az ilyen favorizálás jó egy-két embernek, de reánk, az állani kormányzataira és a pénzügyi (egyensúlyra esalk veszedelmet jelent. Más kölcsönt bocsásson ki a miniszter úr, ha tud, ha pedig nem tud, akkor engedje meg, hogy más bocsássa azt ki. Azt tartom ugyanis, hogy jobb olyankor átadni valakinek a helyét, amikor (még van rá olyan vállalkozó, aki a maga presztízsével helytáll nemcsak a takarékosság elvi kijelentésével, hane,m annak koncepciózus megvalósításával is. Ha a miniszter úr azt vallja, hogy ebben a szörnyűséges gazda sági helyzetben nincsen más vigasztalása, mint az ilyen javaslat, akkor ne haragudjék rám, ha azt mondom, hogy ez egyúttal (azt is jelenti, (Pakots József: Hagyjatok fel minden reménynyel!) hogy ön nem képes kivezetni ezt az országot ebből a bajból. Itt olyan ia helyzet, mint amilyent egy híres kép tár elénk. Higyjék el ezt, t. uraim; ezt minden oldal felé mondom, az aggodalomnak mély érzületével. Ismerek egy képet, amely avatott művész ecsetére méltóan a nagy világ elé tár egy a maihoz hasonló helyzetet. Egy kastélyban együtt van egy nagyon fényes társaság; kitűnően ímulatnak, menüettet táncolnak. A színes ablakokon, amelyeken az üvegfestészet remekei vannak, (árnyékok kezdenek feltünedezni és mialatt az a réteg gondtalanul, mint valami nyugodt atmoszférában eli magára erőltetett békességes életét, egyszerre csak a gyönyörű ablakok (közül az egyiken rés támad és látja a,z ember, miint esik be egy kő, amelyre egy papírostekercs van ráerősítve és azután a sarokban egy (szerény, kis jelentéktelen emberke odamegy és felveszi. Ezt olvashatják rajta: «Kenyeret adjatok mert nekünk nincsen.» Megmutatja, eldobják, és a menüett tovább folyik. A többit tudják, mélyen t. uraim. így kezdődött el aza mozgalom, amelyet azután egy egész világ bánata kísért. Nem lehet, tovább gazdasági kérdéseket fagyos nyugalommal tárgyalni, nem lehet fagyos nyugalommal, bontonnal és parlamenti tárgyaIá« etikettszerű megjelenítésével magunkraerőltetett nyugalommal hirdetni azt. mintha a dolgok rendben folynának tovább. ( Jánossy Gábor: Senki sem mondja!) Ha nem mondja, akkor cselekedjenek is máskép, mert ha valaki csak mondja és a fejét csóválna, mint ahogy kint a folyosón, a kaszinókban és mindenütt az emberek egymásnak mondogatják, hogy mi lesz itt a télen, ez nem sokat segít. Inkább vegyék kezükbe ezt a javaslatot és lássák meg, hogy benne a t. kormány menüettet táncol, mialatt' odakünn dübörög a szörnyűséges gond szekere. Nem lehet így tovább! Ilyen javaslatokkal csak elmérgesíthetjük az amúgy is szörnyűséges viszonyokat. A komolyaibb munkához így lehet 6. ülése 1930 október 28-án, kedden. hozzáfogni: félre minden protekcionizmussal, félre az ilyen csoportokkal kötött szerződésekkel, félre a kartellekkel és szindikátusokkal, félre mindennel, ami megmérgezi a gazdasági élet egészséges fejlődését. Nem ott tartunk, ahol tíz esztendővel ezelőtt; egyik ponton mélyebben állunk, de másutt viszont egy konszolidációra való elhatározásnak azzal a mélységével és az alkotmánynak azzal a tiszteletével állunk itt, amely nyiltan mondja: akarjuk, hogy a kormány menjen el innen, mert ezzel a gazdasági koncepcióval, amelyet hirdet és. amelyet megvalósít, azt teszi, amit az a doktor, aki a kelevényt csak angol flastrommal képes meggyógyítani. Itt mélyreható operáló késre van szükség, avatott kézre, amely nem reszket, amely nem hibáz, olyan orvosra, akinek helyén van a szíve és az a,gya, s aki azt mondja, hogy kérlelhetetlenül le kell építeni mindent, ami sallang, nem takarékossági bizottsági kihirdetésekikel, hanem a számok dönthetetlen erejével. Ezekre kellett rámutatnom, t. Képviselőház, ennek a nem nagyon jelentékeny javaslatnak tárgyalásánál. Mert az állami élet jelensége mindig olyan, mint a tengervíz: egy csöppben is benne van minden tulajdonsága. Az ilyen javaslatban az egész pénzügyi koncepció minden ártalmas tulajdonsága benne rejtőzködik. Meg kell látni ezt is. Emeljük fel tehát segítő kezünket, emeljük fel tekintetünket is és keressük -meg a valódi nélkülözést és segítsünk rajta. Ebben az országban minden réteg gazdasági ereje pusztulásnak indult. Amikor hallják önök, hogy hogyan sanyargatják a gazdát, hallják önök, hogy az iparosnak, kereskedőnek nincsen kenyere, akkor önök egy ilyen szurrogátumra gondolnak és azt hiszik, hogyha nyilvánosságra hoznak egy bankcsoport támogatásával egy ilyen törvényjavaslatot, akkor majd tapsolni fognak önöknek. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem várjuk!) Nagy tévedés, mert ilyesmi nem fogja tapsra ragadtatni az embereket, hanem a léptek dübörgőbbekké, r a tekintetek elszántabbakká lesznek s a barázdák is mélyebbek lesznek a homlokokon. Tehát valahogy vonja vissza, mélyen t. miniszter úr, ezt a javaslatot, ne akarja, hogy ilyen jelenségekkel zavarják ezt a közvéleményt, ^amelynek háborgó ereje most már túlmegy azon a határon, jamelyet egy nyugodt állami szerkezet is megengedhet magának. Tegye meg a miniszter úr, jót tesz vele, ha ezt a javaslatot nem erőszakolja keresztül. En nagyon jól tudom, a mai pártfegyelem mellett azt mondják, hogy: ez nem olyan nagy dolog, ezt eresszük csak keresztül, miért okozzunk kellemetlenséget? Azokat pedig, akik így gondolkoznak, figyelmeztetem arra a régi mondásra, hogy narancshéjakon szoktak elbukni azok, akik a nagy drótsövényeket és akadályokat átugornék. Ilyen narancshéjat már sokat hint el a mélyen t. kormány. A parkett nagyon sima és csuszamlós, el lehet bukni rajta. T. Ház! Itt az ország közvéleményének parkettjén nem lehet tovább folytatni ezt a táncot En kérve-kérem a mélyen t. Házat, szívleljék meg e komoly elgondolás sugalta szavakat és utasítsák vissza a pénzügyi koncepciót veszélyeztető e törvényjavaslatot,^ amelyet általánosságban sem fogadok el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélsőbaloldaion.) Elnök: Szólásra következik'? TTrbanics Kálmán jegyző: Perlaki György! Perlaki György: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Gál Jenő t. képviselőtársam beszédében rámutatott arra, hogy Örül annak, ha gazdasági törvényjavaslatokkal jövünk és gazda-