Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

Az országgyűlés képviselőházának U2 függés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik i Petrovics György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy elszomorító az a tényállás, hogy amidőn az ország ilyen súlyos gazdasági helyzetben van, akkor több, mint négyhónapos szünet után a parlamentnek nincs egyéb dolga, mint állandóan Népszava-perekkel, a Népszavával, a Népszava felelős szerkesztőjével foglalkozni. Mondóm, ez egészen elszomorító, mert a kétségbeejtő gazdasági helyzet a kormányt arra kellene hogy szorítsa, hogy más természetű, gazdasági természetű törvényjavaslatokkal álljon elő. De, úgy látszik, a kormány ezen változtatni neon szándékozik és így kénytelenek vagyunk foglalkozni a mentelmi bizottság előterjesztésével. A mentelmi bizottság 956. számú előterjesztésével ismételten Farkas István képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztését kéri a jelentésben foglaltak alapján, arra való tekintettel, (Zaj a .jobboldalon. — Rothenstein Mór: Az urak egész jól mulatnak!) hogy izgatás tényét követte el képviselőtársunk. Ezzel azt látom beigazoltnak, hogy a kormány odaáll a kapitalizmus mellé és a kapitalizmust is védelmébe veszii, amidőn egy újságban egy képviselő foglalkozik a kapitalizmus ténykedésével, amely ténykedés letagadhatatlanul mélyen nyúl bele a munkások megélhetésébe. Mert miről van szó ebben a cikkben"? Az inkriminált rész ezt világoson nem domborítja ki, mert habár a mentelmi bizottság előadója felolvasta az inkriminált részt, azonban azt elolvasva egyetlenegy kén vis elő úr sincs abban a helyzetben, hogy tiszta és helyes véleményt tudjon magának alkotni. Mint ahogy élőbben! felszólalásomban szintén utaltam erre, a mentelmi bizottság előterjesztésében nem tudom megtalálni a cikknek vo„u átkozó részét, kénytelen vagyok tehát itt képviselőtársaim meggyőzése szempontjából ismertetni ezt a cikket, mert egy résznek kiragadásával ne*™ lehet senki abban a helyzetben, hogy kellő ítélőképessége legyen, ellenben a cikknek egész terjedelemben való megismerése bárkit abba a helyzetbe juttathat, hogy világosan lássa, hogy valóban miről is van szó. íme a következeket foglalja magában ez az inkriminált cikk. (Olvassa): «A zseb rák-kapitalizmus megint megmutatta igazi lényegét, a tipikusan sóvár pénzéhségét, a r mindeneken keresztülgázoló embertelen önzését, minden szociális gondolatból való - teljes ikivetkőződöttsegét, falánk profitéhségét, amely jellemvonások különösen a korai kapitalizmus embervérrel beszennyezett ábrázatán ütköztek ki. Nyugaton ez a anarchisztikus és tébolyultan embertelen kapitalizmus lassan-lassan, - a szakszervezeti mozgalom folytonos és kemény nyomása alatt előrelátóbbá és legalább külső megnyilatkozásaiban mérsékeltebbé és valamivel emberségesebbé vált. Felismerte, hogy a munkaerők túlságos kiszipolyozása és idő előtt való elpusztítása a saját maga elpusztításával volna egyenlő és nagy harcok árán, de legalább szociálpolitikai téren bizonyos fokig belátóbbá lett. Magyarországon azonban a "kapitalizmus még min. ülése 19

SO október 27-én, hétfőn. 33 dig száz esztendő előtti mentalitásban él, zabolátlanul és fékevesztetten használja ki azokat a politikai előnyöket, amelyeket az agrár-feudális ellenforradalmi reakciónak köszönthet és azt a szörnyűséges gazdasági válságot, amely a dolgozó tömegeket teljesen kiszolgáltatott páriákká nyomorította. A magyar kapitalizmus él az alkalommal és korlátlanul követi bestiális ösztöneit, szabadon tombolja ki embertelen önzését és végsőkig zsákmányolja ki az ipar proletárjait, a kétkezi munkásokat csak úgy, mint a tisztviselőket, alkalmazottakat, értelmiségig proletárokat. Mélyen a létminimum alá szorította a béreket és a fizetéseket és minden csöppnyi^ lehetőséget kihasznál arra, hogy a maga számára előnyöket, mégpedig jogosulatlan és igazságtalan előnyöket szerezzen a dolgozó és a fogyasztó tömegek rovására. A privilegizált kapitalizmus és a nagyagrár reakció bámulatos egyetértésben használja ki az adott helyzetet és vállvetett erőivel zsákmányolja ki a munkástömegeket. Azt a vérszegény szociálpolitikát pedig, amelyet a kurzus élni még meghagyott, igyekszik mindjobban megnyomorítani. À nagykapitalizmus mindig is a legelkeseredettebb ellensége volt a szociálpolitikai előrehaladásnak és ha ezen a téren a munkásság küzdelme némi eredményeket elért, leste a pillanatot, amikor ezeket az eredményeket leszoríthatja vagy megsemmisítheti. Szociálpolitikai érzéketlenségének és a tömegek rovására eső romboló ösztöneinek tipikus uéldáiát szolgáltatta a zsebrák-kapitalizmus a MABI vasárnapi közgyűlésén, amelyről lapunk más helyén részletesen beszámolunk s ahol Kende Tódorék a törvényadta lehetőségeket kihasználva, a beteg alkalmazottak ellen döntöttek, 15%-ot letörtek a betegségük alatt jobb ellátásra, bősége«ebb táplálékra szoruló alkalmazottak kenyeréből. Ennél infernálisabb gonoszságot el sem lehet képzelni. Ezt a gazságot alig is lehet felülmúlni. A törvény szerint a táppénz a munkabér 60%-a. De ezt az összeget az autonómiáknak módjukban áll 75%-ra felemelni. Minthogy az autonómia szünetelt, a népjóléti miniszter rendelettel szabályozta a táppénz összegét, mégpedig akként, hogy a táppénz 28 napig a napibér 60%-a, azontúl 75%-a. Ez a rendelet azonban a közgyűlések összehívásának napián hatályát r veszti és most a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének közgyűlése máris abba a helyzetbe került, hogy döntsön, vájjon a 60%os vagy^ 75%-os lesz-e a táppénz. A döntés érvényességéhez azonban a nyiltszavazásos törvényhozásból kikerült törvény szerint a munkáltatók és munkavállalók szavazatainak kétharmad-kétharmadrésze szükséges. A törvényt is a nagykapitalisták és a : nagyagráriusok, meg ezeknek a kreatúrái csinálták, nem csoda, ha így csinálták meg. Nos, a közgyűlés döntött, mégpedig a beteg alkalmazottak ellen döntött. A munkavállalók, tehát az alkalmazottak közgyűlésig küldötteinek valamennyi szavazata a 75%-os tálppénz mellett esett urnába, a munkáltatók közül hatan megszöktek, heten az alkalmazottakkal szavaztak, 32-en pedig Kende Tódorék vezetésével a 60%-os táppénz mellett döntöttek. Az alkalmazottak táppénzét tehát a nehézipari kapitalizmus kerek 15%-kal megkurtította. A beteg alkalmazottaknak és a beteg alkalmazott családjának ezentúl tehát 15%kal kevesebb élelem jut, 15%-kal csökkentették a gyógyulás lehetőségét, 15%-kal csökkentették a gyógyulás gyorsaságát. 15%-kal még keserűbbé tették az alkalmazottak életét. Ez ellen a kapitalizmus ellen élet-halálharcot kell. folytatniuk a dolgozó tömegeknek, alkalmazottak-