Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

Az országgyűlés képviselőházának 438 lőtt képviselőtársamat, hogy én hivatalomba mindenesetre elvittem a szívemet és szívvel akarok hozzányúlni minden kérdéshez, amely az én hivatalomra tartozik. Természetes azonban, hogyha csak szívein lenne, ez nem lenne elég Magyarország kormányzására. Bármilyen jószívű lennék, ez magában véve nem lenne elég az ügyek elintézésére, hanem feltétlenül kell, hogy ésszel tekintsek minden egyes körülményt, minden egyes problémát, és olyan alapokra fektessem a kérdések megoldását, amelyek azután tartósak lesznek. Ebben a tekintetben nem kétlem, hogy t. képviselőtársam is azon lesz, hogy együtt oldjuk meg ezeket a kérdéseket. Abban az egyben méltóztatik tévedni, hogy semmiféle törvényes intézkedés nem védi a lakót, mert védi még a kötöttbérü. lakásokat, amint azt felszólalásának későbbi folyamán méltóztatott is elismerni. Nagyon természetes, hogy én ezt a védelmet semmiesetre sem fogom megszüntetni, és nagyon természetes, hogy a nehéz körülmények között, amely körülmények ma nehezebbek, mint a tavalyi esztendőben voltak, abszolúte neim tartom lehetségesnek, hogy bármiképpen is megmásítsam az állapotokat ezen a téren, mert a szigorú védelemre feltétlenül szükség van a szegényebb kategóriák, és különösen a munkanélküli ek s zempontj áb ól. A központi járásbíróságnál és az I.—VI. kerületi járásbíróságnál előfordult a legutóbbi hónapban 353 ilyen eset, és a budai oldalon 39 eset. Az előbbi hónapban a pesti oldalon 239, és az előtte való hónapban 285 ilyen eset volt. Mint méltóztatik látni, némileg emelkedett, de nem túlságosan emelkedett azoknak az eseteknek száma, amelyekben kilakoltatásról volt szó. Ha én azután szorosabban megvizsgálom ezt a számot, mondhatom, hogy október hónapban 222 esetben jártak el, kiköltözés volt tényleg 146, — ez azonban nem azt jelenti, hogy kényszerkiköltözés — és foganatosíttatott ítélet összesen 46. De amikor ítélet foganatosíttatott is, a miniszteri biztos mindig úgy járt el, hog^y feltétlenül gondoskodott valamiképpen lakásról. A lakások kétfélék, jobbak és kevésbbé jók. Elismerem, hogy sok lakás kevésbbé jó. Azokba — amint ők nevezik — a tűrhető lakásokba helyezik el különösen azokat, akik mégis valamiképpen tehetősebbek és nem végső Ínségben és^ szükségben vannak. Azután vannak szükséglakások. Ezek persze gyengébbek. De előfordulnak esetek, amikor mi magunk is kénytelenek vagyunk hozzájárulni a kilakoltatáshoz. Körülbelül 5—8 esetben van naponta ilyen kilakoltatás. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy vannak visszaélések ezen a téren is, és vannak esetek, amikor egészen biztosan tudjuk, hogy az illető abszolúte nem akar eleget tenni kötelezettségének, nem akar fizetni. Mint minden téren, a karitatív téren is úgy van, hogyha akciókat hajtunk végre,• tapasztalunk bizonyos visszaéléseket. Ezekből a visszaélésekből azonban mi abszolúte semmiféle konzekvenciát nem akarunk levonni, mert magától értetődő, hogy amíg emberek vannak és nehéz viszonyok vannak, mindig lesznek ilyenek, akik vagy renitensek, vagy nejm góakaratúak. Ebből természetesen reánk nézve nem következik semmi más, csak annyi, hogy kötelesek vagyunk mindent elkövetni, amit emberileg el lehet követni, hogy gondoskodjunk az emb erekről. Ami igen t. képviselőtársam felszólalását és a miniszteri biztos működését illeti, úgy mélRÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1930 november 21-én, pénteken. 427 tóztatott felállítani a dolgot, mintha én valóban szívtelenebb lennék, mint elődöm volt. Lehet, hogy én nem tudok -minden tekintetben olyan lenni, hogy azt mutassam, hogy tulajdonképpen mi minden van az én szívemben és nem tudok semmiképpen tüntetni azzal, ami szívemben van a szegény emberekkel és az ő viszonyaikkal szemben, biztosíthatom azonban, hogy egy mákszemnyivel sem vagyok szívtelenebb és semmivel sem járok el szívtelenebbül. En a miniszteri biztost eddig is hetenként hallgattam meg ezekben a lákásdolgokban. A minszteri biztost utasítottam és ismételve utasítani fogom, hogy most, mivel annyira nehezek a viszonyok, de különösen december hónapban, az abszolút lehetőség szerint mindent kövessen el, hogy senki lakásából ki ne tétessék, hacsak nem renitenskedő az illető; ahol egészen világosan látja, hogy rosszakarattal áll szemben, vagy pedig, ha kitétetik, a miniszteri biztos az ő hatáskörén belül intézkedjék arról, hogy valamiképpen hajlék alá kerüljön. Jelenleg is körülbelül 36.000 ember lakik állami intézményekben és állami telepeken. Természetes, hogy ezek a lakások szűkösek és nem jók és nekem a szívem fáj, amikor látom az egyes lakásokat, mégis azt kell mondanom, hogy nagy szó az, hogy mi 18 telepen körülbelül 36.000 ember számára mégis a szükséges lakást fenntartjuk. En átírtam a pénzügyminiszter úrhoz, hogy ezeket a lakásokat gyengéknek tartom és minél előbb, sürgősen kijavíttatni kívánom. Ami a többi eljárást illeti, mielőtt képviselőtársam hozzám kérdést intézett volna, már napokkal ezelőtt átírtam a fővároshoz és erről módjában lesz meggyőződni, mert az én átiratom kell, hogy ott legyen a főváros intézősége előtt; átírtam és kívántam a fővárostól újabb és újabb lakások építését. Jelenleg az egyik kategóriában 1500, a^másik kategóriában 1600 üres lakás van a fővárosban. Nagyon jól tudom, hogy a mostani építési körülmények között nagyon nehéz lakásokat termelni, hiszen méltóztassék csak a német birodalmi hasonló viszonyokkal foglalkozni, méltóztatik látni, hogy a német birodalmiak is azt mondják, hogy olyan roppant drágán építettek az utóbbi időben, hogy abszolúte nem volt rentábilis az egész lakás termelés. De ez nem old fel bennünket a kötelezettség alól. Hasonlóképpen iratot intéztem a pénzintézetekihez, a pénzemberekhez, akiknek szintén módjukban áll és leginkább áll módjukban több lakást produkálni. De, t. képviselőtársam, egyformán érdekünkben áll, hogy mi a dolgokat mindig a lehető legjobban a realitás alapjára helyezzük; ez egyformán érdekünkben áll, mert hogyha rendetlenség van valahol a produkcióban, ez előbb vagy utóbb feltétlenül megbosszulja magát. Mármost, ha azt kívánom, hogy a tőke építkezésekbe menjen bele, akkor feltétlenül arra kell vigyáznom, hogy ez az építkezés legalább valamiképpen rentábilis legyen, mert ha mi ezt a másik dolgot elrontjuk, az első dolog nem fog megtörténni és nekünk feltétlenül érdekünkben áll az, hogy a gazdasági életben rendetlenség ne legyen. Mert ha (rendetlenség van, egészen biztosan nem fognak építeni. Az utóbbi esztendőkben, különösen tavaly és az azelőtt való esztendőkben, sokkal több lakást építettek Budapesten, mint a béke idején a régi időkben. Természetesen érdekünkben áll, hogy ezt az építési kedvet, ezt az építési ipart az ő útjában ne akasszuk meg. Részint feltétlenül szükséges az, hogy mindent elkövessünk, hogy a lehetőség szerint olcsóbban legyenek képesek termelni, részint szükségünk van arra, hogy minél nagyobb mértékben termeljenek, mert a lakáster64