Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

Az országgyűlés képviselőházának £38. ülése 1930 november 21-én, pénteken. 415 vánnunk, követelnünk kell, hogy a hadsereget, a katonaságot is a polgári szellem hassa át és ez az ok az, hogy ez a hadsereg,' ez a kato­naság a mi ifjaink nevelője, a katonaság a legcsodálatosabb, a legnagyszerűbb nevelő és fegyelmező intézet. En magam is nagy lelki megelégedéssel, hálával gondolok vissza arra az időre, amikor az én polgári kinevélésem mintegy a betetőzését kapta a katonai szolgá­latom alatt, mert a katonaságnál tanulja meg az a polgárgyerek a rendet, tanulja meg a fegyelmet, (Úgy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) ott tanul meg szembenézni^ ott tanul meg parancsolva engedelmeskedni és ott -tanulja' meg azt, hogy tartózkodnia kell a dicsekvéstől és a panaszkodástól is. Ha tehát mi azt akarjuk, hogy az a katona­ság a mi fiainknak nevelőintézete legyen, akkor meg kell követelnünk azt, hogy a katonaság és a polgári társadalom egy egybeolvadott valami legyen, amely között lelki különbséget sem sza­bad támasztani, és még egyért kell ezt megkö­vetelnünk, meg kell követelnünk azért is, mert hiszen a mi hadseregünk egy keret és ezt a ke­retet komoly pillanatokban az egész népnek, az egész nemzetnek kell megtöltenie. Nem lehet­séges, hogy a nép és a jelenlegi keret között va­lami ellentét legyen. (Elénk helyeslés.) A nép jelenti a nemzetet, A politikai defenzívának állapotában vagyunk szomszédainkkal, az egész Európával, az egész világgal szemben, kell te­hát, hogy a népben keressük, ha elkövetkezik annak szüksége, a politikai defenzívával a stra­tégiai offenzívának lehetőségét -és erejét. (Szi­lágyi Lajos: Igazi népfelkelés kell!) Népsereg­nek kell lenni és a mai zsoldos hadsereg egy keret csupán, amely mögött én ott látom az egész népet, tehát ennek a hadseregnek, a had­sereg szellemének demokratikusnak kell lennie, demokratikusnak nemcsak abban az értelemben, hogy a halál demokráciájának szent jegyében elhullhat mindenki, aki a hadsereg kötelékében az ellenséggel szemben áll, de magában az^ élet­ben is meg kell már teremteni a demokráciát, megteremteni a demokráciát a kötelesiségtelje­sítésben, de meg kell teremteni az elérhető el­ismerés megszerzésében is. Nem vagyunk olyan sokan, hogy lemondhassunk arról, hogyha van* egy pogány tehetség közöttünk, az a hadsereg kötelékében a maga nagy tehetségének, a maga nagy kötelességtudásának érvényt ne tudjon szerezni. Es még egyet. Ha mi azt mondjuk, hogy demokratikus (szellemben élő, demokratikus szellemmel átitatott, áthatott hadseregre van szükségünk, ez azt jelenti, hogy a hadsereg nem helyezkedhetik ellentétbe a polgári társadalom­mal, az egész országra irányadó törvényekkel, nem mondhatjuk azt, hogy válogatás szerint ezt vagy azt a törvényt nem alkalmazom, az én katonai keretemmel szemben ez vagy az a tör­vény megszűnt létezni, nem respektálom, vagy az, aki törvényes jogosultságával él, előttem kisebb becsületű ember. Lehetetlenségnek tar­tom, hogy az a hadsereg, amelytől várom a kö­telesség non plus ultrájának és minden remé­nyünknek teljesítését, ne legyen demokratikus, ne legyen demokraiikus abban az érttelemiben, amelyet kifejtettem. Lehetetlenségnek tartom, hogy egy ilyen hadsereg a jogegyenlőségnek és bizonyos állami törvényeknek az érvényét jégre tegye ott, ahol neki tetszik. En magam is vallá­sos ember vagyok és helyeslem azt, hogyha va­laki frigyet köt egy életre, akkor "erre az Isten áldását kérje, de ha ezt kívánatosnak" is tartóm, azért az állam törvénye szempontjából nem le­het kifogásolni azt, hogy valaki csak az állam KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXI. törvényei szerint köti meg házasságát, hiszen a legvallásosabb, a legjámborabb ember is, aki Istenéhez mindennap fohászkodik, minden cse­lekedetét az Isten szerint igazítja, kerülhet abba a kényszerhelyzetbe, hogy nem akar lemondani életének boldogságáról, nem akar lemondani bi­zonyos^ erkölcsi kötelességének teljesítéséről maga és a másik iránt és kénytelen beérni az­zal, hogy az állam törvényei szerint kössön há­zasságot. Azt mondani, hogy ez aktíve nem szolgálhat, ez nem lehet aktív tiszt: (Szűcs István: Felekezeti tanító sem lehet!) azt hi­szem, ez annyira elavult szellemnek túlzása, hogy ennek közöttünk semmi helye nincsen. Legalább is furcsálom azt, hogy nem respek­tálják ezeket a szempontokat, amikor az arany vitézségi érmes tiszteknek és zászlósoknak akti­válásáról van szó és nem respektálják ezt ak­kor, almikor arról van szó, hogy egy különben minden lelki, megbízhatósági és vitézségi kvali­fikációval bíró tiszt a Vitézi Kendbe felvétes­sék. En nem tudom, hogy az illető magas úr a katonatiszti karnak még «tagja-e és nem tu­dom, hogy a Vitézi Rendnek tagja-e. Mindany­nyian tudjuk, hogy van olyan kitűnő tiszt, van olyan előkelő származású tiszt, aki a külföldön az állam törvényei szerint kötött házasságot és akinek házasságát nem áldhatta meg a pap, ­mert dogmatikai akadályai vannak. Lehet, hogy egyesek erre is rá merészelik mondani, hogy. konkubinátus, 'mint hallottam. . Minden becsületes polgárembernek tiszte­letét bírja az, aki a maga lelkiismereti köte­lességét teljesíti még áldozatok árán is, de nem hallottam, hogv ennek ellenkezője okot adott volna arra, hogy az illető a tisztikar-, ban viselt rendfokozatáról lemondjon, vagy a tisztikarból kilépni lett volna kénytelen. (Göm­bös Gyula honvédelmi miniszter: Nem tagja a tisztikarnak!) Akkor méltóztassék a , konzek­venciákat egyéb vonatkozásokban is levonni. Méltóztassék érthetőnek találni, hogy az eset­tel nem foglalkozom, csak azért említettem meg, mert nem lehet az. a körülmény, hogy valakinek egyházilag. meg nem áldották há­zasságát, mivel ennek akadályai vannak, egy­magában ok arra, ho^v az illető polgári res-... pektabilitásából csak a legcsekélyebbet is ve­szítse. Még nagyobb furcsaságnak tartom # .azt, ha valaki nem lehet a Vitézi Rendnek tagja, mert a felesége, vagy annak valamely őse zsidó. El­mondok egy eléggé ismeretes történelmi ado­mát. (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! — Sándor Pál: Ez érdekel, úgy-eí — Jánossy Gábor: Minden érdekel, ami itt történik.) I. József portugál királynak, aki igen papos király volt, volt egy minisztere, Pombál. A király kiadott egy parancsot a XVIII. szá­zad második felében, hogy Portugáliában ezen­túl hegyes zöld süveget kell hordania nem­csak az «aktív» zsidóknak, hanem a maran­nok utódainak is, akiknek esetleg harminc nemzedékkel ezelőtt zsidó volt valamelyik ősük. Pombal kancellár tudomásul vette a ren­deletet, de amikor legközelebb jelentkezett audienciára, két hegyes zöld süveget tett le az asztalra. A király kérdésére kijelentette : «Egyet hoztam Felségednek, egyet magamnak! Ki tudja, hogy melyikünk ereiben folyik va- • lami marannus vér. (Jánossy Gábor: Igaza is volt! — Derültség.) Ezt nem lehet kikutatni.» : Nem akarok arra hivatkozni, hogy milyen furcsaság van abban, hogy van a vitézségnek harmatpontját mutatott tábornok,- aki még a kormányzótól is megkapta az érdemkeresztet a csillaggal, aki. Mária Terézi ás és aki nem 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom