Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

410 Az országgyűlés képviselőházának 438. ülése 1930 november 21-én, pénteken. meg azt a nehézséget, amely az 1873 : II. te. al­kalmazásánál mindig jelentkezett, hogy amikor ezek a szerencsétlen igazol ványo s altisztek be­kerültek egy más hivatalba, akkor kellő felké­szültség hiányában voltaképpen nem tudtak, pedig akartak kötelezettségeiknek eleget tenni és ezért egyfelől súlyos nehézséget okoztak piz illető igazgatási ágnak, ahová kerültek, más­felől pedig saját maguknak is szánalmas volt a helyzetük. Amikor tehát biztosítjuk számukra az igény jogosultságot, amit a magam részéről teljes mértékben helyeslek, akkor biztosítanunk kell számukra azt is, hogy még a katonai szol­gálat alatt megfelelő képesítést nyerhessenek necsak elméletileg, hanem bizonyos fokig gya­korlatilag is, hogy azokat a tennivalókat, ame­lyek majd a oolgári alkalmaztatásban rájuk hárulnak, elláthassák. Itt csak hivatkozom arra, ha már a honvé­delmi miniszter úr jelen van, hogy én en­nek, a törvényjavaslatnak 4. §-át zűrzavaros szófűzései miatt egyáltalában nem tudtam meg­érteni. Hivatkozom a törvény 12. §-ának 1. bekez­désére, amelyből azt kell megállapítanom, hogy az igazolványos altiszteknek és legénységnek a katonaságnál eltöltött szolgálati idejét esak abban az esetben számítják be, ha a szolgálat­ból való megválás és az újabb alkalmaztatás között Öt esztendő még nem telt el. A magam részéről ezt igazságtalannak tartom, mert a mai helyzetben tudvalevő^ dolog, hogy milyen nehéz az igazolvánnyal ellátott, a katonai szolgálat­ból elbocsátott altiszteknek és legénységi állo­mánybeli egyéneknek megfelelő alkalmazást ke­resni. Ezért a nehézségért őket büntetni néze­tem szerint igazságtalanság. T. Ház! De amikor elmondom a törvény­javaslat eme hibáit, el kell, hogy mondj am a törvényjavaslat jó oldalait is. Helyeslem elő­ször is azt, hogy ezt a kérdést végre-valahára idehozta a t. honvédelmi miniszter úr s helyes­nek és demokratikusnak tartom azt az állás­pontot is, hogy ezt a kedvezményt nem úgy, mint a múltban, csak az altisztekre, hanem a legénységi állományú egyénekre is kiterjesz­tette. Helyesnek tartom azt is, hogy mai szo­morú katonai viszonyaink miatt — mert hiszen nekünk voltaképpen toborzott hadseregünk van — a szolgálati évek számát éppen erre való te­kintettel leszállította, s hogy ezt az intézkedést a csendőrségre, a vámőrségre és egyéb alakula­tokra is kiterjesztette. Különösen nagyon he­lyesnek tartom, hogy az államtól hasznot húzó vállalatokat szintén bevonta e kötelezettségbe. A törvényjavaslat legjobb része kétségkívül az, hogy megoldotta a t. honvédelmi miniszter úr ebben a törvényjavaslatban azt, hogy az iga­zolványos altisztek és legénységi állományú egyének, valamint az egyes közhivataloknál ki­sebb pozíciókban szolgáló polgári várományo­sok igényei is kielégítést nyernék, mert válta­kozva^ történik alkalmazásuk, így tehát az egyes hatóságoknál is megvan a szukreszceneia bizto­sításának lehetősége. Helyének tartom az általam elmondott ki­vételektől eltekintve a nyugdíj viszonosság kér­désének rendezését is ebben a törvényjavaslat­ban. S mégis, jólehet helyesleni a törvényjavas­latot, kijelentem, hogy azt nem fogadom el, mert ebben a törvényjavaslatban a hadirokkan­taknak egy olyan deklasszifikálását látom, amelyről az előttem szóló t. képviselőtársam is szólott r s amely deklasszifikálás én előttem ezt a törvényjavaslatot teljesen értéktelenné teszi. A törvényjavaslat 20. §-ában, mikor az igényjogosultságot megállapítja, a hadirokkan­tak csak utolsó sorban vannak felemlítve. Első­sorban fel van említve ia Vitézi Rend, azután az aircvonalbeli katonai szolgálatot teljesítőik és utólagosan vannak felemlítve a hadirokkantak, akiket csak egyenlő feltételek mellet illet meg az elsőség. Nem értem a t. miniszter úr állácí­pontját. A törvényjavaslat szövegezése nem teljesen világos és szeretném, ha a t. minisz­ter úr közbevetőleg választ adna, mert a ja­vaslat úgy van szövegezve, hogy egyenlő fel­tótelek mellet elsőbbség illeti meg a viselt ka­tonai rendfokozatra való tekintet nélkül, amint már mondottam, a vitézi rend tagjait, azután a világháború alatt arcvonalbeli katonai szol­gálatot teljesítőket, vagy azokat, akik ebből a szolgálatukból kifolyólag rokkantakká váltak. Ez azt jelenti, hogy csak azt a rokkantat mél­tóztatik figyelembevenni és ezen igénnyel fel­ruházni, aki arcvonalbeli szolgálatának telje­sítése közben lett rokkanttá, vagy pedig a /ok­kantákra általában ez az osztályozás, illetőleg klasszifikáció nem vonatkozik? (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Minden arcvonalbeli szolgálatban vannak rokkantak is. Ezeknek elsőbbségük van olyanokkal szemben, akik nem arcvonalbeli szolgálat közben lettek rok­kantakká.) Ebben a tekintetben a t. honvédelmi minisz­ter úr álláspontja szerintem megnyugtató, ámbár itt felhozhatnám indokképpen a rok­kantság súlyosságát is, hogy tudniillik ez »is figyelembe kellene, hogy jöjjön. (Strausz Ist­ván: Egész biztosan mérlegelik!) Hiba az, t miniszter úr, hogy ezen törvényhely értelmé­ben — a javaslatban így olvasom — a mostani nemzeti hadseregbeli igazolványt nyert altisz­teket és legénységieket előnybe h élvezik a rokkantakkal szemben, mert a 20. §-ban azt mondja a miniszter úr, hogy a törvény 5. §-a szerint fenntartott, de az igazolványosok által meg nem pályázott állásokra pályázók közül egyenlő feltételek mellett elsőbbség illeti meg a vitézi rend tagjait, azután az arcvonalbeii katonai szolgálatot teljesítőket vagy azokat, akik ebből a szolgálatukból kifolyólag rokkan­takká váltak. Ez tehát azt jelenti, hogy a nem­zeti hadseregnek jelenlegi altiszti és legény­ségi állománybeli tagjai, ha pályáznak, akkor velük szemben egy rokkantnak az igénye nem nvílik meg. (Gömbös Gyula honvédelmi mi­niszter: Ez tévedés, mert az állások 50%-a iga­zolványosok részére van fenntartva, a másik 50%-a pedig ezeknek az embereknek részérő ! Különben meg fogom majd magyarázni!) Ha ez így van, t. miniszter úr, akkor ez nagy baj, mert ezen törvényhelyből a magam részéről mást kiolvasni, nem tudok, mint azt, hogy e tekintetben a rokkantak háttérbe van­nak szorítva azokkal az igényjogosultakkal szemben, akik a nemzeti hadseregben eltöltött szolg'álatuk után nyernek igényt. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Majd megmagya­rázom, t. képviselőtársam!) így a törvény­javaslat rosszul van szövegezve. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Világosan van az szövegezve!) Mondom, én nagyon szeretném, ha a t. miniszter úr megmagyarázná ezt, mert én ezt a magam részéről így értelmezem és ebből a szempontból ebben a törvényjavaslat­ban a rokkantak deklasszifikálását látom. En úgy tartom, hogy azok a rokkantak mégis^ csak elsősorban igényelhetnek felsoro­lást és érdemelnek elismerést még a vitézi rend és a fronton szolgálatot teljesítőkkel szemben is, akik a háborúban testi épségük elvesztésével a legnagyobb áldozatot hozták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom