Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-438
408 Az országgyűlés képviselőházának U38. ülése 1930 november 21-én, pénteken. visszarettentő, megnagyított hírek formájában kiszivárognak a Szovjet-Unió területére, a Szovjet-Unió távoli ázsiai provinciáinak elhagyatott helyeire is és azt hiszik, azt gondolják, hogyha ők ide hazatérnek, ha valahogyan keresztülvergődnek a fáradalmakon, a nehézségeken, a lehetetlenségeken, akkor csak csöbörből vederbe esnek, a szovjet-pokolból egy magyar pokolba esnek, üldözéseknek, igazoltatásoknak lesznek kitéve •,.. Elnök: A képviselő úr kijelentése a nemzeti kegyeletet sérti. (Reisinger Ferenc: Nem sért semmit sem!) Várnai Dániel: Bocsánatot kérek, távol áll tőlem minden sértő szándék. Elnök: Tudomásul veszem a képviselő úrnak ezt a nyilatkozatát. Méltóztassék folytatni. Várnai Dániel: Csak azt mondom el, ami odakintről hiteles levél formájában jön és arra akarom ezzel kapcsolatban a figyelmet felhívni, hogy nemcsak az a baj, hogy a kormány a kintrekedt hadifoglyok hazahozatalának a kérdésével kapcsolatban megbocsáthatatlan közömbösségét és érzéketlenséget tanúsít, hanem nagy baj az a bánásmód is, amelyben a hazakerült hadifoglyokat a hatóságok részesítik. En legalább egyénileg úgy érzem, nem tudnám lelkiismeretemre venm azt, hogy hazasegítsek onnan valakit ide a hazájába, és itt hatósági üldözéseknek tegyem ki az én segítségemmel. Ezt kell tehát megszüntetni elsősorban. (Krúdy Ferenc: Ki üldözi 1 ?) Ne méltóztassanak sem a kormány, sem a közigazgatási hatóságok, sem a rendészetig sem semmiféle hatóságok a hazakerült hadifoglyokban mindjárt bolsevistát szimatolni s őt a gyanúnak atmoszférájába, , egy hercehurcának, megziatvartságnak a légkörébe állítani. Tessék először azt biztosítani, hogyha az a hadifogoly hazakerül, itt úgy fogják fogadni, mint a hazakerült testvért, aki igen sokat áldozott, sokkal többet mindenkinél, a hazájáért, a hazája védelmében. T. Képviselőház! Méltóztassanak meggondolni, figyelmükre méltatni azt, amit én itt a rokkantak és kintrekedt hadifoglyok érdekében elmondottam; méltóztassanak meggondolni, hogy ebben a tekintetben igen sok a teendő, és ha szembetalálkoznak majd ezekkel a kérdésekkel, akkor megértéssel, szolidaritással és a kérdés teljes és kielégítő megoldásának készségével foglalkozzanak ezekkel az igen fontos problémákkal. A javaslatot egyébként a kifejtett okok alapján nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Vértes Vilmos István! Vértes Vilmos István: T. Képviselőház! Amikor az egész világ fegyverkezik és amikor a Népszövetség genfi leszerelési tanácskozásai nemcsak holtpontra jutottak, hanem — talán elmondhatjuk — teljesen csődöt is mondottak, akkor fokozott figyelmet kell fordítanunk mindarra, ami jövendő nemzeti boldogulásunk szempontjából fontossággal bír, ami azt előmozdítja és elősegíti. Ezek között elsősorban kell említenünk a háborús érdemek jutalmazását. Ebből a szempontból szólalok fel ehhez a javaslathoz, amely előfutárja a többi, az ezt bizonyára követő törvényjavaslatoknak, amelyeket pártállásra való tekintet nélkül sürgettek képviselőtársaim a Képviselőházban, sürgettek ma is, amelyeket úgy vár a magyar frontharcosok nagy tábora, s ezek között is sorrendben talán elsőnek a hadirokkant társa- ' dalom, amely arcvonalbeli szolgálata alatt a legtöbbet: testi épségét vesztette el és kiomló vérét adta a hazának! Minden hadviselt nemzet megalkotta már a maga hadirokkant ellátási törvényét, s a legtöbb nemzet a maga frontharcos törvényét vagy törvényes rendelkezéseit. így Franciaországban bizonyos életkor után évjáradékot kapnak a francia frontharcosok. A győztes államok természetesen jobban és gyorsabban, a háborút vesztett, területeikben megcsonkított országok pedig- nehezebben tudják megoldani ezeket a problémákat. (Malasits Géza: Csak itt csinálják nehezen!) Azoknak, akik vérrel és vassal szolgálták a hazát, akik a harcterek vérzivatarában szereztek világraszóló dicsőséget a : magyar vitézségnek, minden reménysége a jelenlegi honvédelmi miniszter úrban van, akit mint eí^ő frontharcosa a világháború legendás szereplőinek, már csak a magyar jövendő biztosítása szempontjából is, de meg a katonai harci erények ébrentartása szempontjából is, intézményesen fogja megoldani a magyar hadviseltek, a magyar frontharcosok társadalmának problémáit, amelynek jogosságát, igazságosságát — remélem — ma már az itthonmaradottak, a háborúban felmentettek sem merik kétségbeyonni. Ezt parancsolja nemcsak a nemzet hálája, hanem a nemzet kötelessége is! Ez a javaslat: egy lépés előre, de ebben a törvénytervezetben biztosított szerény elhelyezkedési lehetőségek nyújtása korántsem orvosolja azokat a sérelmeket, amelyeket a hadbavonultak, a frontharcosok összesége úgy erkölcsiekben, mint anyagiakban az elmúlt 12 esztendő alatt szenvedett Ennek a 12 esztendőnek felgyülemlett keserűségét ezekből, a nemzet szempontjából egyébként különösen komoly értékű, fegyelmezett és hadviselt tömegekből sürgősen el kell távolítani, hogy jogos és méltányos kívánságaik végre, ennyi idő után csakugyan teljesüljenek. 500.000 magyar frontharcosról van itt szó, akik között közel 50.000 az egyéni lappal ellátott hadirokkant. A világháború alatt sokszor hangoztatták, hogy a haza is teljesíteni fogja kötelességét hadirokkant hőseivel és a hadviseltekkel szemben. Azért mondom ebben a sorrendben, mert a harctéri, arcvonalbeli szolgálat katonái között, a frontharcosok között az első kategória kétségtelenül azoké, akik testi épségüket és ezzel munkaerejüket, munkaképességüket veszítették el a harctereken, és kiömlő vérüket adták a hazáért. Csak ez után és csak másodsorban jöhetnek azok a frontharcosok, akik testi épségük és erejük birtokában tértek haza a harc mezejérőlAmikor tehát ez az első frontharcos-törvényjavaslat a világháború hadirokkantjait az igény jogosultsági sorrend végére teszi, akkor ki kell jelentenem, hogy a frontharcos tábornak testi épségében megmaradt része még gondolatban sem követeli, hogy a nyomorék testű, jórészt csökkent munkaképességű hadirokkantak rovására jusson előjogokhoz, anyagi előnyökhöz, szerezzen magának elsőbbségi jogot, már csak azért sem, mert ez nem fedi a magyar nemzet lovagias felfogása és élniakaró intencióját! (Ügy van! tJgji van! jobbfelől.) Tisztelettel kérem tehát a honvédelmi miniszter urat, hogy a hadirokkantakat az igényjogosultsági sorrend élére tenni méltóztassék, s hogy a hadirokantakat közszolgálati állások, alkalniRzasok betöltésénél senki se előzhesse megl/Helyeslés a jobboldalon.) Ezt így parancsolják a krisztusi tanítások, hogy segítsük az
