Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-438

400 Az országgyűlés képviselőházának UBS. ülése 1930 november 21-én, pénteken. elismerni, hogy a törvényjavaslatban igen sok olyan hasznos újítás van, amelyet csak örömmel lehet fogadni és amelyet hozzászólás nélkül meg is lehetne szavazni. Hogy mégis ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása kapcsán a szónokoknak egész sora iratkozott fel és fog felszólalni, az legnagyobbrészt onnan ered, hogy politikai pártkülönbség nélkül a honvédség sorsa iránt, a honvédség értéke iránt mindnyájan a legmelegebb érdeklődéssel viseltetünk. (Általános helyeslés.) "Éhből kifolyólag a honvédség legénységi álh> mányú egyéneinek a polgári szolgálatban^ való elhelyezkedése kérdését is olyan ^kérdésnek tártjaik, amely szívünkhöz a lehető legközelebb áll. (Elénk helyeslés.) Örömmel kell üdvözölni e törvényjavaslatot abból a szempontból, hogy eltérőleg az eddigi állapotoktól, nemcsak az altisztek jövendő sorsáról rendelkezik immár, hanem a rendfokozajtnélküli egyénekre is kiterjeszti mindazokat a kedvezményeket, amelyeket az 1873. évi régi, elavult, ötvenhét éves törvény állapított meg. Elnök: A képviselő úr beszédét megszakítom és elrendelem a képviselő urak megolvasását. A jegyző úr lesz szíves megszámlálni a jelenlevő képviselő urakat Fitz Arthur jegyző (megszámlálva a jelenlevő képviselőket): Huszonhat! Elnök: A Ház nem tanáoskozóképe.s, az ülést tehát egy negyed órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést újból megnyitom. Elrendelem a jelenlévő képviselő urak megszámlálását; a jegyző úr foganatosítja. Pakots József jegyző (megszámlálván a jelenlévő képviselőket): Negyvennégy! Elnök: A Ház tehát tanácskozóképes. Szilágyi Lajos képviselő úr legyen szíves beszédét folytatni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Bevezető szavaimban már őszinte sajnálatomat fejeztem ki a felett, hogy az igen t. honvédelmi miniszter úr nincs jelen és most igazán nem tudom hogy a házszabályok adnak-e nekem jogot arra, hogy felszólalásom keretében javasoljam, hogy az igen t. honvédelmi miniszter úr a Ház színe előtt való megjelenésre utasíttassék. Elnök: Igen t. képviselő úr, a házszabályok úgy intézkednek, hogy az 1848-as törvények értelmében bármelyik képviselő úr írásban kérheti bármelyik miniszter úr meghívását, ezt az indítványát azonban csak a következő ülésre vonatkozólag teheti meg. A házszabályok tehát olyan rendelkezést, amely szerint a képviselő úr azonnal megidéztetheti a miniszter urat, nem tartalmaznak. (Pakots József: Holnap nincs ülés, tehát holnap jelenjék meg!) Pakots képviselő úr maradjon csendben. Nem holnapot mondtam, hanem legközelebbi ülést! (Pakots József: Keddre! — Derültség. — Jánossy Gábor: Megjön ma is, csak egy kis türelmet!) Szilágyi Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat bírálatánál az első szavaimban már konstatáltam, hogy ennek a törvényjavaslatnak legértékesebb újítása az, hogy míg a régi elavult törvény csak az altisztek számára biztosított bizonyos jogosultságot és előnyt, addig ez a törvény a rendfokozat nélküli legénységi állományú egyénekre is, tehát a^ közkatonákra, a közhonvédekre is kiterjed és ennélfogva ez nagy haladást jelentő újítás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a törvényjavaslatot három szempontból óhajtom elbírálni és bírálatom során foglalkozni akarok a tegnap felszólalt Fábián Béla t. ik ép vis elő társam fejtegetéseivel, (Fábián Béla: Halljuk! Halljuk!) amelyekkel már a parlamenti szokásoknál fogva is kötelességemnek tartom, hogy mint következő felszólaló foglalkozzam. T. Képviselőház! Felteszem először a kérdést, hogy honorálja-e ez a törvényjavaslat a hadvise Its éget, igen vagy nem, és ebből a szempontból szólok elsősorban a kérdéshez; másodsorban keresem, kutatom és bírálom, hogy elősegíti-e ez a törvényjavaslat a mi szeretett honvédségünknek az értókét, a beleitekét, a közszellemét, harmadszor pedig, hogy igazságos-e ez a törvényjavaslat a többi állampolgárokkal szemhen és igazságos-e a katonák között, azokat egymáshoz hasonlítva, igen vagy nem? (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Arra a kérdésre, hogy honorálja-e ez a törvényjavasla.t a hadviseltséget, őszintén és minden egyéb bírálat ellenére is meg kell állapítanom, hogy igen, mert ez a törvényjavaslat a hadyiseltség hononállása tekintetében egy újabb lépést jelent. Sajnos azonban azt kell mondanunk, hogy a hadviseltség honorálása tekintetében erre a törvényhozásra még súlyos feladatok várnak. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Amikor azt látjuk, hogy a hadviseltek indíttatva érezték magúikat arra, hogy plakátokon szegezzék le a hadviseltség érdemei honorálásának elmulasztását és egy községi választásnál, a hadviseltek pártját alakítsák meg és konstatálják azt, hogy a hadviseltség honorálása tekintetében mulasztások és bűnök terhelik az eddigi kormányokat és az eddigi p,áirtokat, amikor, mondom, ezeket a plakátokat látjuk és azt a jelenséget tapasztaljuk, hogy még egy községi választás is kipattantotta ezt a szervezkedést és ha még ehhez hozzáveszem azt, hogy a frontharcosok is elérkezettnek látták az időt arra, hogy ikülön szervezetbe tömörüljenek, akkor igenis azt kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat és az eddigi hasonló törvényjavaslatok, törvények kevesek voltak arra, hogy az emberek belsejében az az érzés uralkodjék, hogy érdemes volt a fronton künn lenni (Ügy van! Ügy van! — Taps balfelol.) és érdemes volt a fronton harcolni. Igenis, igaza van Fábián képviselő úrnak, hogy igen sok hadviselt ember erkölcsi és anyagi hátrányokat szenvedett abból, hogy^ hosszú ideig künn volt a fronton, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion és a balközépen.) holott éppen ellenkezőleg erkölcsi és anyagi előnyeinek kellett volna származnia abból, hogy a fronton künn volt. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Igenis, igaza van a képviselő úrnak abban, hogy igen sok hadviselt ember, távolléte folytán, künn tartózkodása folytán, elesett bizonyos előléptetésektől, (Ügy van! Ügy van!' a baloldalon.) igenis, igaza van abban, hogy hátrább esett igen sok hadviselt ember a rangsorban (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter a terembe lép. — Eri Márton: Itt van már a honvédelmi miniszter úr!) és az is igaz, hogy a szolgálati idő beszámítása tekintetében igen sok hadviselt hátrányosan szenvedi azt, hogy a fronton volt és előnyöket élveznek olyanok, akik ugyanabban az időben mögöttes országa ban tartózkodtak. (Reisinger Ferenc: Papírbakancsokat szállítottak!) Meg kell tehát államtanom, t. Képviselőház, hogy jól van, jöjjön ez a javaslat, le-