Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-437
Az országgyűlés képviselőházának 4-37, ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. 395 kai, akikkel mint a Mollináry-ezred egyik katonája a harctéren együtt verekedtem, hanem fenntartom az összeköttetést állandóan azokkal is, akikkel Oroszországban együtt voltam. Elmegyek az ezredösszejövételekre. Higyje el nekem minden képviselőtársam, — és ezt meg fogja érezni minden képviselő, aki katona volt és a harctéren volt — hogy rettenetesen megalázó nem azokra nézve, akik a Vitézi Rend tagjai nem lettek, hanem azokra nézve, akik lettek, az ezredösszejöveteleken az, hogy ott áll az a tábornok, aki végigverekedett minden ütközetet azzal a bakával és rohamra vitte azt a bakát, akinek a legnagyobb kitüntetései megvannak s aki e kitüntetések alapján a Vitézi Rend tagja lett, az a tábornok ott áll szemben az ő bakájával vagy szemben az ő alantas fronttisztjével, és nem bírják egymásnak megmagyarázni, hogy: miként lehetséges az, hogy tábornok úr, ön nem vitéz, én pedig, akinek ön szerezte a kitüntetését, akit ön vitt rohamra, vitéz lehessek? Méltóztassék elhinni, nem általam és nem általunk felkevert téma ez. Ott él minden katonai összejövetelen, és én megmondhatom • nyiltan és őszintén, hogy nem a katonai részen, nem a fronton volt katonák között van annak ellenérzése, hogy a zsidókat felvegyék a Vitézi Rendbe. Mert iha minden magyar frontkatonát, aki odakint verekedett a Kárpátokban, aki megismerkedett a (hajóágyúkkal Volhyniában és aki megismerkedett a kavernákkal Doberdónál, titkos szavazás útján megszavaztatnák arról, hogy: te testvér, te bajtárs, nem engeded-e meg, hogy a zsidó ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint amilyen elbánásban részesülsz te, — minden szavazat tiltakoznék ez ellen a rendszer ellen. Menjen el a honvédelmi miniszter úr ezekre az ezredösszejövetelekre, menjen el a saját pártjába és kérdezze meg a saját pártjában azokat a tiszteket, alkik frontszolgálatot teljesítettek, hogy nem él-e mindegyiknek agyában, mindegyiknek szívében egy érzés, az igazságtalanságnak rettenetes érzése, hogy emberekkel igazságtalanul bántak, hogy embereket oktalanul és ok nélkül a földre tapostunk, becsületükben megaláztunk, olyan embereket, akik nehéz időkben ezzel a hazával szemben kötelességüket teljesítették. Nem akarok visszatérni a miniszter úr kecskeméti beszédére. Remélem azt, hogy a miniszter úr itt ebben a Házban fog módot találni arra, hogy ennék a beszédnek a kijelentéseit megmagyarázza. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Megmagyaráztam!) De annak, aki otthagyta Doberdónál a lábát a magyar haza védelmében borzasztó érzés az, hogy ő nem magyar. Borzasztó érzés egy anyára nézve, aki négy fiút küldött el a harctérre, és abból három ott maradt, hogy most jutalmul azt mondják neki, hogy a negyedik nem magyal'. Borzasztó érzés, miniszter úr, egy anyára nézve, aki mindennap négy harctérről varrta a rózsaszínű levelezőlapot, hogy élnek-e még a fiai vagy meghaltak-e mláir, hogy a négy fia közül melyik él és melyik halott, borzasztó érzés, miniszter úr egy anyára nézve, akinek a fia ott szenvedett az olasz fronton vagy esetleg a francia fronton, vagy aki megismerte a szerb hadifogság poklát, borzasztó érzés egy anyára nézve, aki talán önként küldte el a csatába fiiát, hogy: menj, fiam, védd meg a magyar aratást, borzasztó érzés erre az anyára nézve, hogy most egy honvédelmi miniszter, a honvédelmi miniszteri állás teljes díszében és teljes pompa jiálban arról a ihielyről, ahova az ő fia is méltó, mondja nem azt, hogy: nem mehetsz a Vitézi Rendbe, ihanem hogy: nem vagy magyar! Higyje el, miniszter úr, ennél nagyobb meggyalázása nem lehet azoknak, akik a harctéren katonai szolgálatot teljesítettek, akik hősök voltak, akik benne vannak a magyar nemzet aranykönyvében, akik beírták nevüket a magyar nemzet történetébe azzal, hogy önökkel, akik a harciéren voltak, együtt mentek rohamra, dalolva, akik igenis, bátran teljesítették kötelességüket Uzsoknél és Doberdónál. akik a hazával szemben teljesítették kötelességüket. Szörnyű igazságtalanság most> ezeknek az embereknek, a halottak anyjának az arcába vágni, hogy: a te fiad nem volt magyar! Minthogy politikai bizalmatlansággal viseltetem! a kormány iránt, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokát többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, hogy az idő előrehaladott volta miatt beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként mondom ki. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken, folyó évi november hó 21-én délelőtt 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása; 2. a mai napirendünk 2. pontjaként szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; és 3. a villamos energiáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A napirendhez van felszólaló? Fitz Arthur jegyző: Várnai Dániel. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni! (Györki Imre: Most Patacsi államtitkár úr éceszeket ad! — Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Nincs szükségem rá! — Györki Imre: Azt elhiszem, hogy arra nincs! Máséra esetleg! — Állandó zaj.) Kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét megkezdeni Várnai Dániel: T. Képviselőház! A magam részéről nem fogadom el az elnök úr napirendi indítványát úgy, ahogy előterjesztette. Bár alapos okom volna, hogy az egész indítvánnyal szemben másik indítványt terjesszek elő, én csak azt a változtatást javaslom, hogy a napirend 1. pontja elé méltóztassék betűzni Propper Sándor és társainak, a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozó indítványának megindokolását. (Helyeslés a szélsobalodalon. — Kabók Lajos: Indokolni csak szabad!) Azt hiszem, hogy a mai helyzetben nem azért, mert itt egy katonai ellátási javaslatot tárgyalunk, és nem arra hivatkozással, hogy éppen most van szükség arra, hogy sokkal szélesebb rétegek javára, sokkal szélesebb és nagyobb mértékben foglalkozzunk ellátási kérdésekkel, nincs szükség arra, hogy különösebben kelljen indokolnom: miért tartom helyénvalónak és okvetlenül szükségesnek, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosításnak legalább is az indokolása végre ide a Ház elé kerüljön. 58*
