Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának A37. ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. 391 juk mellett piros rózsával és hazaérkeztek fél­lábbal, hogy mi ezeknek az embereknek a sor­suk Magyarországon, hogyan járnak; ha el méltóztatnak menni egy rokkant gyűlésre: ak­kor kell, hogy minden embernek egy bizonyos keserűség támadjon a szívében azért, hogy mi­ként lehetséges az, akár elvesztett háború után és száz Trianon után is, hogy egy ország, amely a maga katonáit a határokra elküldte, hogy védelmezzék meg az itthonmaradottakat, hogy védelmezzék meg a magyar aratást és a magyar jövőt, ezekkel ilyen kegyetlenül és mos­tohán bánik % T. Képviselőház! A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy aki harctéren katonai szolgálatot teljesít és aki a harctéren valami­lyen ihőstettet visz véghez, az az ember azt a hőstettet nem a vitézségi éremért, még kevésbbé a vitézségi érem pótdíjáért viszi véghez. Az az ember véghez visszi azt a hőstettet azért, hogy erkölcsi érzésének, kötelességtudásának eleget tegyen; azon a parancson kívül, amely bizonyos cselekedet teljesítésére rábírj kötelesség­tudása viteti véghez vele azt a hőstettet. (Pa­tacsy Dénes: A hazaszeretet!) De az emberek kétfélék. Az egyik az, aki a vitézségi érem pótdíjáról könnyen lemond. Van­nak azonban, akik azt mondják: «Kérem, ami­kor nekem ezt a vitézségi érmet adták Úzsok­nál, amikor a divizionárius maga jött el és maga tűzte a mellemre ezt a vitézségi érmet, akkor egyszersmind azt . mondották, íhogy ne­kem az állam e vitézségi érem dekorációja mellé ennyi és ennyi pótdíjat fog életem vé­géig fizetni.» En tudom, hogy a magyar állam nagyon sanyarú helyzetben van, tudom, hogy a gazda­sági helyzet nagyon sanyarú, tudom, hogy ka­tasztrofális, de nekem az a meggyőződésem, hogy 918 millió pengőre feltornázott költség­vetés mellett, amely ezt az országot meggyőző­désem szerint teljes mértékben kilúgozta, van­nak sokkal feleslegesebb kiadások, mint ami­lyen kiadás lett volna e vitézségi érmek pótdí­jával kapcsolatosan tett Ígéretek teljesítése. Mert mi a helyzet? Méltóztassék ezekkel az emberekkel beszélni, méltóztassék egy rokkant­gyűlésre elmenni, vagy méltóztassék egy olyan gyűlésre, ahol a rokkantak mellett ott vannak ezek a vitézségi érmesek, akár Pesten, akár vi­déken, egyet méltóztatnak hallani, azt, hogy amíg háború van, addig az állam az ígéretek bőség-szaruja és ezek a háború idejében tett ígéretek r semmi egyébre nem valók, minthogy a háború után legyen mit be nem tartani. Itt térek rá az arany vitézségi érmesek kér­désére. Ügy tudom, hogy az arany vitézségi ér­mesekkel szemben bizonyos irányokban, leg­alább a honvédelmi miniszter úr a gondoskodás jeleit^ mutatta. Magyarországon, úgy tudom, legalább az előttem fekvő könyv tanúsága sze­rint, körülbelül 400 arany vitézségi érmes van. Ügy tudom, hogy e 400 arany vitézségi érmes köziig körülbelül 34-et vagy 36-ot helyezett el a honvédelmi miniszter úr hivatalbalépése óta. Az arany vitézségi érmesekre vonatkozólag tör­tént egy igéret, amelynél fogva az arany vi­tézségi érmesek közül, akik a régi hadseregben a legkiválóbbak voltak, azokat, akik a hadse­régnél el akarnak helyezkedni, a honvédelmi miniszter úr el fogja helyezni. Ügy tudom, hogy eddig ennek a honvédelmi miniszteri Ígéretnek csak egy nagyon csekély része váltatott be, amennyiben nem is tíz százalékuk vétetett fel. (Zaj jobbfelől.) Abban az esetben, iha nem volna rá okom, hogy ezt mondjam, bizonyiáira nem mondanám. Méltóztassék a mondat végét megvárni. A hon­védelmi miniszter úr nem helyezte el mind­azokat az arany vitézségi érmeseket, akik a honvédelimi miniszttétriumtbain jelentkeztek. Vannak olyanok is, akik hiába kopogtattak a honvédelmi minisztériumban. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Konkrét esetet kérek!) Konkrét eset a Dankó Béla esete, aki 4. hon­védgyalogezredbeli zászlós volt. A Magyar Nemzet Arany Könyvében, aihol az arany vitéz­ségi érmesek hősi tettei meg vannak örökítve, Dankó Béláról meg van állapítva, hogy, mint az akkori 4. honvédgyalogezred zászlósa a Monte San Gabriellén milyen hőstettet vitt véghez. Azt hiszem, valamennyiünk előtt is­meretes ez a hely. 1917 október 2-án az ellen­ségtől erősen megszállt s láAlásainkba (Reisin­ger Ferenc: Szép sétatér volt!) — igein, sétál­tak, de rövidesen a mennyországba sétáltak — okszerűen benyomuló szikladomb elfoglalására kapott parancsot két zászlós. Meg van állapítva, hogy ezek az emberek pergő tűzben miként nyomultak az olasz állások felé és miként si­került kézigránátos harcban a két zászlósnak néhány bakával az olasz állásokba behatolni. Ez a Dankó Béla elveszítette ugyanott, a Monte San Gabri ellen a lábát, jelenleg műlába van! A honvédelmi minisztériumba kérvényeket adott be. Arról majd később akarok beszélni, hogy a Vitézi Székhez is kérvényeket adott be. Az a baja ennek a Dankónak. hogy bár ő ke­resztény, de véletlenül zsidó lányt vett el fele­ségül. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá! Ahá! — Éri Márton: Az csak nem lehet baj?) T. kéüviselőtársam jobb, ha szembenézünk az igazsággal, jobb, ha bevalljuk az igazat, mint­hogy ezekben a kérdésekben elkenjük az iga­zat, (tfgw van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik oldalon tehát megjelenik a hon­védelmi miniszter úrnak egy nyilatkozata, egy rendelete, amelynél fogva mindenki, aki a régi hadseregben az arany vitézségi érmet meg­kapta, a honvédelmi miniszter úrhoz folya­modhatik a nemzeti hadesereglben való állásért; a másik oldalon erre jön valaki, aki folyamo­dik állásért és akkor ez, a honvédelmi minisz­térium által elutasíttatik. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ez tévedés!) Kérem, tegnap is fenn volt Dankó Béla a honvé­delmi minisztériumban ugyanezzel a kérelem­mel és ugyanúgy elutasíttatott. Éppen akkor volt benn, amikor a miniszter úr is bement a hivatalaiba, és a miniszter úr titkárával be­szélt. Én mindenesetre örömmel veszem tudo­másul azt. ha a miniszter úr azt mondja, hogy ez egy tévedés, mert ebből azt kell következ­tetnem, hogy a miniszter úr által kiadott uta­sítás és nyilatkozat értelmében Dankó Béla a magyar nemzeti hadseregben éppen úgy, mint többi arany vitézségi érmes társa, helyet fog találni. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Erre majd fogok válaszolni! Disztingválni kell legénységi Mlományba való belépés . és tiszti állományba való belépés között!) Ez a kérdés felmerült közöttünk a bizott­sági ülésen is és a miniszter úr a bizottság ülé­sén azt mondotta, hogy eddig ugyan csak a legénységi egyénekről van szó, (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: És ezt elrendeltem!) el­lenben a miniszter úr a tiszti állományú egyé­nek reaktiválásáról, (Gömbös Gyula honvé­delmi miniszter: Amennyiben...) illetve a ka­tonaságnál való elhelyezéséről is gondoskodni fog. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Amennyiben 35. évüket nem töltötték be!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom