Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának US7* vagy pedig rögtön tárgyalni? Minthogy úgy látom, hogy senki nem kívánja a bizottság elé utalást, következik a határozathozatali. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben az előadó úr módosításával elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Minthogy nem méltóz­tatnak elfogadni az eredeti szöveget, az előadó úr szövegezését jelentem ki elfogadottnak. Következik az 5. §. Pakots József jegyző (olvassa az 5—10. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül el­fogad). Elnök; Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr új 11. § beiktatására kíván indítványt elő­terjeszteni. Farkasfalvi Farkas Géza képviselő urat il­leti a szó. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! A 11. § azt mondja, hogy a törvény életbeléptetésének a napját a magyar királyi minisztérium álla­pítja meg. T. Ház! Ez egy olyan fontos és azonnal végrehajtandó javaslat, amelyhez hasonlót én el sem tudok képzelni és éppen a mai helyzet­ben ennek végrehajtását eltolni nézetem szerint nem szabad, hanem igenis már a jövő költség­vetési évtől kezdve fel kell venni erre a célra bizonyos összegeket. Hiszen méltóztassék figye­lembe venni, hogy a kontemplált 72 millió pengő költségből az állam 36 millió pengőt vesz át s ebben az esetben egy évre 1.800.000 pengő jut. Mármost a szakemberek állítása, számítá­sai szerint ebből az 1,800.000 pengőből a mező­gazdaság egy évi nettó haszna kilenc milliót tesz ki. A takarékosság szempontjából tehát olyan eljárást, ihogy ne adjak ki 1,800.000 pen­gőt azért, hogy kilenc millió pengő hasznot csináljak, elképzelni nem tudok. Én, aniint már tegnap is kifejtettem, a takarékosságnak leg­nagyobb híve vagyok és azt minden vonalon szükségesnek tartom, keresztülvinni, nézetem szerint azonban ez nem takarékosság volna. Én bízom abban, hogy igenis a minisztérium, mi­helyt lehet, így is végre fogja hajtani ezt a tör­vényt, méltóztassék azonban figyelembe venni, hogy mennyi akadálya lehet azután ennek. Tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr mindent meg akar tenni, hiszen itt van a miniszter úrnak egy nyilatkozata, amidőn a Hernád árvize után interpellációt intéztem hozzá és akkor ő többek között azt r mondotta (olvassa): «Egyébként is már utasítottam a kultúrmérnöki hivatalt, hogy az árvíz teljes le­apadása, illetőleg eltakarodása után azonnal hivatalból szálljanak ki, tartsanak ott vizsgá­latokat és tegyenek javaslatot a műszaki felvé­teleket illetően, hogy amikorára a törvényt megszavazzák, akkorára már ezekkel a munká­latokkal már annyira előre legyünk, hogy be ne következzék újra az, amit nagyon helyesen ki­fogásolt t. képviselőtársam, t hogy a törvény megszavazása után, éveken át tartó, hosszadal­mas előmunkálatok következtében az árvíz is­mét évről-évre elárasztja azokat a veszélyes területeket.» Itt van ez a nyilatkozat s a miniszter úr legjobb akarata és Ígérete ellenére sem tudta a szükséges költségeket megkapni arra, hogy a felvételeket a Hernádon megcsinálja. Ennek ma már két esztendeje. En tehát, bármennyire bízom is a kormány legjobb akaratában, még sem vagyok hajlandó részemről ezt az életbe­léptetést elhalasztani és feladni azt az elvet, hogy törvénybe fektessük le, hogy mikor lépjen életbe. Tisztelettel kérem a Házat arra is, hogy méltóztassék figyelembe venni azt, amit már tegnap is kifejtettem és nagyon sok képviselő­be 1980 november 20-án, csütörtökön. 387 társam is kifejtett a vita során, hogy amikor itt vannak a szükségmunkálatok, mi ne olyan szükségmunkálatokat csináljunk, ahol a kiosz­tásoknál maguk a vállalkozók viszikel a költ­ségek nagyrészét, 75%-át s ismét a vállalkozók, ismét a kartellek nyernek általa, holott ezeknél a vízszabályozási munkálatoknál a földmunkás kapja a költségnek 100%-át, itt háromszor annyi eredményt tudunk tehát elérni, harmadrésznyi költséggel, mint bármely más munkálatnál. Ha ez lehetséges, minthogy kell lenni szükségmun­káknak és hajlandó a kormány utak építésére, sőt olyan utak építésére is, amilyenek ebben a nyomorúságos világban elhalaszthatók, inkább adjanak olyan szükségmunkákra, amilyenekre ezt az összeget adják. Ennélfogva vagyok bátor a következő indítványt tenni (olvassa): Indítványozom, hogy az 1050. számú tör­vényjavaslat 11. §-a 12. §-szá számoztassék át és akként módosíttassék, hogy a jelenlegi szöveg helyébe a következő szöveg tétessék: «E törvény 1931. július hó 1-én lép életbe és azt a földmíve­lésügyi, igazságügyi és pénzügyminiszterek hajtják végre.» 11. §-ként pedig a következő szöveg veendő fel: «Ezen munklálatok végrehajtására már az 1931/32. évi költségvetésbe lagalább is oly ösz­szeg veendő fel, mint eddig és pedig évi 1,000.000 pengő.» A munkanélküliség leküzdésére elsősorban ezen törvény munkaterve vétessék alapul oly módon, hogy az inségmunkára esetről-esetre engedélyezendő összegekkel a költségvetésbe felveendő 1,000.000 pengő alapösszeg növeltes­sék. T. Ház! Ez annál inkább végrehajtható, mert a miniszterelnök úr egy legutóbbi be­szédében kijelentette, hogy a vadvizek szabá­lyozására egymillió pengőt hajlandó fordítani, tehát megvan itt ez az összeg. Ha pedig — amint értesülve vagyok — ebből a költségve­tésből kihagyjuk ezt az egymillió pengőt, ab­ban az esetben sokkal rosszabbul állunk, mint az 1914 : XXXVIII. te. szerint, sőt sokkal rosz­szabbul állunk az eddigi legutóbbi évek gya­korlatánál is. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván nyilat­kozni! Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtár­sam hivatkozott egy válaszomra, amelyet egy interpellációjára adtam. Ez a válaszom teljes mértékben igazolja azt az óvatosságot, amely az életbeléptetésre vonatkozólag a 11. §-ban le­fektetve van. Abban az időben, amikor még azt a választ megadtam arra az inteorpellá­cióra, olyan volt a helyzet és olyan költség­vetési feleslegekkel dolgoztunk, hogy bizton re­méltük, hogy gyorsabb tempóban fogjuk azo­kat az igényeket kielégíthetni, amelyek ebben a törvényjavaslatban jelentkeznek. Annak el­lenére, hogy a törvény még életbe sem lépett és semmiféle törvényi kötelezettség nem volt, hárommillió pengőt meghaladó összeget for­dítottam azokra a célokra, amelyek itt a tör­vényben elő vannak írva, tehát tövény nélkül is a lehetőség határain belül mindent elkövet­tem, hogy ezeket a szükségleteket biztosítsam. Mint ahogy már voltaim bátor korábban megjegyezni, nem azt jelenti a 11. §, hogy a végtelenségig akarja a kormány ki tolni az élet­beléptetést. Ez csak óvatossági intézkedés, amely semmiféleképpen sem fog befolyásolni minket abban a tekintetben, hogy mihelyt a 57*

Next

/
Oldalképek
Tartalom