Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

Az országgyűlés képviselőházának 4-37, ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. 385 azokból a pénzekből való, amelyek nem foglal­tatnak az állami költségvetésben, tehát ezzel az intézkedéssel az állami költségvetést nem za­varjuk meg. Az e törvény 9. §-a alapján köl­csönadott pénz nincs benne a költségvetésben. Mi tehát kérelmünkkel nem zavarjuk a költség­vetés rendjét, sőt ma már azt sem kérjük, hogy a terhet vegye át segélyként a kormány, vagy az-állam. Mi vagyunk olyan becsületes magya­rok, hogy nem akarunk az országgal magunk­nak csatornát építtetni s tudjuk, hogy akkor más társulatok is elengedést kérnének. Viseljük mi ennek költségeit, de tegyék nekünk lehetővé, hogy viselhessük a terhet* lássák be azt a szá­mításbeli hibát, ami abban történt, hogy el kell kezdenünk a tőketörlesztést és a kamatfizetést most, amikor a munkálatok be vannak ugyan fejezve, de a föld még nem terem. Ami pedig a földmívelésügyi miniszter úr­nak azt a szíves észrevételét illeti, hogy nem helyes összehasonlítani a földadót az ártéri já­rulékkal, ez csak látszólag helytálló. Mert én nem az ártéri területek földadóját hasonlítot­tam össze az ártéri járulékokkal, én az^ illetők egész földterületének földadóját hasonlítottam össze az ártéri terület ártéri járulékával. (Szabó Sándor: En is! Az egész községét!) En tehát azt mondottam, hogy Kunszentmiklóson az összes földadó 35.000 pengő, a kunszentmik­lósi határ tehát 35.000 pengő földadót fizet. A kuntszentmiklósi határ egy része állami ártéri járulék alá esik. Erre azt mondottam: ez a 35.000 pengői földadó nem bírja el a 145.000 pengő ártéri járulékot. Mert, ha úgy hasonlíta­nám össze, nagyon helyes volna a földmíve­lésügyi miniszter úrnak az a megjegyzése, hogy hiszen annak nem volt jelentékeny földadója, természetes tehát, hogy most ártéri járuléka nagy. Az összehasonlítás azonban ezen a^ ala­pon történt. Az egész terület földadóját hasonlí­tottam össze az ártérterület ártéri járulékával. Ügy látom, t. Képviselőház, hogy beszéd­időm lejár; tisztelettel kérem beszédidőm tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Helyeslés.) A Ház a meghosszabbítást meg­adja. Váry Albert: Tisztelettel kérem tehát figye­lembe venni azt, hogy én nem az ártéri járulék alá eső földek^ földadóját hasonlítottam össze az ártéri járulék nagyságával, hanem az egész terület földadóját hasonlítottam össze az ártéri terület ártéri járulékával. Végeredményben mi bizonyítja egy adófizető adófizetési erejét a mi vidékünkön! A földadó! Mi a földből élünk, a föld termése a mi jövedelmünk. A földadó te­hát az a vagyoni erő, amelynek alapján meg lehet ítélni, mennyit tudunk mi fizetni. Mondom, az egész földadót hasonlítottam össze az ártéri járulékokkal, s azt mondtam, hogy az a 35.000 pengő földadó nem bírja el a 145.000 pengő ár­téri járulékot. Ez az én érvelésem. He még ha ez nem is volna helytálló, akkor is állítom, hogy az a föld minőségénél fogva nem 'bírja el, ha mind termő is, az ártéri járulék ekkora terhét. Állítom továbbá, nincs semmi akadálya annak, hogy a kivetett ártéri járulékoknak csak negyedrészét hajtsák be az alatt az idő alatt, míg el nem dől az a kérdés — mert hiszen az értekezleten is csak ezen fog a vita folyni — hogy mely területek termők és mely területek nem termők. Ezt nem lesz olyan könnyű el­dönteni 123.000 katasztrális hold területnél. Erre idő kell. Mondom, míg eldől az a kérdés, hogy mely területek termők és mely területek nem termők, egyetlen rövid miniszteri rendelettel ideiglenesen megoldható a kérdés olymódon, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. hogy további intézkedésig a kivetett ártéri já­rulékoknak csak negyedrésze hajtandó be. Ez­zel nem veszt senki sem semmit, csak nálunk hallgat el a dob és nálunk lesz ritkább vendég a végrehajtó. Ilyen intézkedés tehnikai nehéz­ségbe sem ütközik. Ki van vetve 9 pengő 20 fil­lér. Kiadandó a rendelet: ennek csak negyede hajtandó be. 24 óra alatt keresztülvihető. Nem sért érdeket. Az évi behajtás 1,040.800 pengő. Ez tőke és kamattörlesztés és fenntartás. Ebből fenntartás 300.000 pengő. Ha tehát egy negye­dét behajtom, a fenntartás ideiglenesen bizto­sítva van, mert a társulatnak tudtommal még ,600.000 pengő készpénze is van. Tehát csak any­nyit kell beszedni, amennyi a fenntartásra szükséges. Ezzel a kisexisztenciákat is, a csa­tornát is megmentettem s kárt sem okoztam, mert a költségvetést ez néni zavarja. Tehát, mint látni méltózitatik, engem a csatorna sze­retete vezet. Sürgős rendelet bocsátandó ki, hogy a kivetett járuléknak egyelőre csak ne­gyede szedendő * be. Ideiglenesen. Aztán meg­állapítjuk, melyek a termő területek s ezeknél beszedhető lesz fele. A többinél pedig várnak, míg teremni fog. Addig függőben hagyjuk. Ismételten hangoztatom: a lényeg ezeknél a munkálatoknál mindig az, elbírja-e a föld azt a terhet, amelyet reá rovunk a kölcsönnel. Ha elbírja, akkor az a vízszabályozási munkálat megcsinálandó; ha nem bírja el, akkor vi­gyázni kell, mert úgy járhatunk, mint a Duna­völgyi vízrendezésnél jártunk, ahol elment ugyan a víz, de megjelent a végrehajtó s a kétségbeesés. Ez nem lehet érdeke sem a kor­mánynak, sem a törvényhozásnak, sem az or szagnak. A címet elfogadom. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! A kérdés, amelyet Váry Albert t. kép­viselőtársam itt ismételten felvetett, egyálta­lában nincs összefüggésben az előttünk fekvő törvényjavaslattal. Az előttünk fekvő törvény­javaslat az állami szabályozás alá nem eső folyók szabályozásáról szól, Váry Albert t. képviselőtársam pedig a lecsapolás kérdését tette ismételten szóvá. Megértem, hogy amikor vízügyekről van szó, akkor Váry Albert t. képviselőtársam soha­sem késik ezt iaz igen fontos, az érdekeltséget nagyon közelről és súlyosan érintő kérdést szóvátenni és az illetékesek figyelmét ráterelni azokra a nehézségekre, amelyek az ottani ér­dekeltek sorában felmerültek. Azt is meg tudom érteni, hogy Váry Albert t. képviselőtársam a felelősség kérdését is felveti, mert úgy érzi, hogy most, mint képviselő, az érdekeltség egy részének ő a gondozója és szószólója, s így lelkiismereti kérdést csinál abból, hogyan és miként lehet dűlőre juttatni ezt a kérdést, amely iaz ottani exisztenciákat olyan közelről érinti. Ami azonban a felelősség kérdését illeti, ezt az érdekeltek sem Váry Albert t. képviselő­társammal, sem a kormánnyal szemben nem vethetik fel; a felelősség kizárólag az érdekelt­séget terheli. Hogy ők mit bírnak el, hogy Ők milyen terheket tudnak vállalni, azt nekik kel­lett eldönteniök akkor, amikor a kölcsönt kérték. Váry Albert t. képviselőtársam azt mondja, hogy tazt a 7 millió pengőt, amelyet a kormánv mint államkölcsönt adott, nem bírják el. Kérem, az illetőknek akkor kellett volna ezt mérlegel­niök, amikor autonóm hatáskörben a munkála­tok végrehajtására társulattá alakultak. Év­tizedeken keresztül küldöttségeztek, hosszú év­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom