Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

«p Az országgyűlés képviselőházának U37* ülése 1930 november 20-án, csütörtökön. 371 juk azonban azt, hogy ma nemcsak anyagi eszközök hi jávai vagyunk, de a külpolitikai helyzet is alterálja ennek a kérdésnek megoldását, mert a trianoni szerződés elrabolt tőlünk egyes olyan területrészeket, amelyeken a Tisza és egyéb folyóvizeink felső folyása fekszik, tehát egyedül magunkban ezt a kérdést képtelenek vagyunk elintézni. Kellene ehhez a mostani elszakított területeken az ottani utódállamok hozzájárulása és tevékenysége. Minthogy azonban ez ma nem lehetséges, én csak azt kérdem, hogy foglalkozzék a földmívelésügyi kormány ma azzal, hogyha majd elkövetkezik annak az ideje, akkor kész tervezettel állhassunk elő s meglegyen a mód arra, hogy az egész vízszabályozás állami feladat körébe vonassék. Igen t. Képviselőház! Nem óhajtok részletezésekbe bocsátkozni a tekintetben, hogy a földbirtokosokat, mezőgazdákat milyen terhek nyomják és milyen súlyosak azok a terhek, amelyeket ma szinte elviselni sem képesek. Kettőre azonban rá kell mutatnom ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az egyik a mostani hihetetlenül alacsony gabonaárak, a másik pedig a kibírhatatlan adóterhek, közterhek. En azt mondom, hogy a földadót még csak valahogy el tudjuk viselni, de az ezzel összefüggő egyéb adókat nem tudjuk sehogyan sem vállainkon tartani. Ezek között az egyik legsúlyosabb — legalább az én tudomásom és felfogásom szerint — a vízszabályozási járulék. Beszédem későbbi folyamán leszek bátor rátérni egyes olyan tételekre, amelyeket a t. Ház szinte hihetetleneknek fog tartani. Ha a gabonaárak valamelyest mégis elfogadhatóak volnának, akkor ezeket a terheket valahogyan el tudná viselni az a szegény érdekeltség, a mai helyzetben azonban nem tudja. En tehát örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mert az érdekeltségeken segíteni akar. Sajnálattal látom azonban azt, hogy a törvényjavaslatba nincsenek felvéve olyan rendelkezések, amelyek a már kiépített csatornákra és egyéb már elkészült munkálatokra vonatkozólag a segély megadását lehetővé tennék. Aat kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy pótlólag ezt is Iktassuk be és a segély mérve legyen olyan, mint amekkora segélyt az a bizonyos vizitársiulat vagy érdekeltség igényel, illetőleg amennyire szüksége van. • Áttérve a törvényjavaslat részeleteire, én a javaslat minden pontját magamévá teszem, egyes szakaszaira azonban néhány észrevételt teszek. Az 1. § azt mondja ki, hogy az érdekeltek részére állami kölcsönök folyósíthatok, vagy (kivételesen segélyek adhatók. Tegnap hallottam egy felszólalást s én is magamévá teszem azt, hogy ne segélyt vagy kölcsönt adjunk, hanem egyes indokolt esetekben kölcsön mellett segély is adható legyen, vagyis egyes megszonult vízitársulatoknak kölcsönt és segélyt lehessen adni. Másik észrevételem, a 2. §-ü*a vonatkozik. A 2. § kimondja azt, hogy a költségszükséglet egy részének fedezésére szolgáló államkölcsön a közszükséglet 50%-áig terjedhet, és később kimondja azt is, hogy ez a kölcsön 20 esztendő alatt visszafizetendő. Ügy tudom, hogy az együttes bizottság változtatta meg így a javaslatot, mert először 10 évről volt szó s később változtatták ezt 20 évre. Nekem itt két észrevételem van. Meglehetősen verzátus vagyok ezekben a vízügyi dolgokban, az a kérésem a földmívelésügyi kormányhoz: méltóztassék talán ezt az 50%-ot szabadon hagyni, hogy indokolt esetekben lehessen a szükséglet 50%-án felül is engedélyezni kölcsönt, mert vannak olyan társulatok, amelyeknél nemhogy 50%, de még 70% sem elegendő. Másik kérésem pedig ennél a szakasznál az, hogy a 20 évet vagy emeljük fel 30, esetleg 35, vagy 40 esztendőre, vagy pedig hagyjuk nyitva a kérdést, és itt csak annyit mondjunk ki, hogy hosszabb lejáratú amortizációs kölcsönt adunk. Ezzel kapcsolatos a 8. §, amely ezt mondja ki (olvassa) : «Ha valamely munkálat végrehajtásának közgazdasági, 'közegészségügyi, vagy közbiztonsági szempontból különösebb fontossága van és ha a segély, amelyet a földmívelésügyi miniszter arra kilátásba helyezett, a költségszükséglet 50%-át eléri: ily munkálat foganatosítását a földmívelésügyi miniszter az érdekeltek vonakodása esetén is elrendelheti és a végrehajtás iránt intézkedhetik.» Itt^ megint az 50% -ra vonatkozólag van észre vételem, amit az előbb is voltam bátor megemlíteni, másrészt pedig arra vonatkozólag, hogy méltóztassék ezt a kissé krudélis pontot enyhíteni. Tudniillik e szerint a rendelkezés szerint a miniszter elrendelheti azt, hogy az a társulat, akarata ellenére is köteles azokat a munkákat végrehajtani. Ez nagyon helyes felfogás, de előáll megint az a helyzet, hogy miből fedezze ezt az a társulat, amikor úgyis nyög a terhek milliójának súlya alatt. Ha egyszer — ami nagyon helyes — a miniszter elrendeli, hogy a köz szempontjából bizonyos munkálatot végre kell hajtani, akikor egészen helyénvaló az is, hogy bizonyos külön segélyről gondoskodjék a földmívelésügyi kormány. Egyébként a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és ezeknek a pontoknak kivételével, illetve imódosításával teljes terjedelmében magamévá teszem és elfogadom. Engedje meg a t. Képviselőház, hogy most rámutassak azokra a mérhetetlenül súlyos, nehéz terhekre, amelyeket a választókerületemben lévő két vizitársulat által szenved az ottani lakosság. (Ügy van! Vgu van! a jobboldalon.) Váry Albert igen t. képviselőtársam tegnapi nagyszabású beszédében felemlítette, hogy az ő kerületében a járulékok mennyit tesznek ki. Bátor vagyok itt egy összehasonlítási táblázatot felmutatni és felolvasni, amelyből ki fog tűnni az, hogy nincs talán az országban egy olyan vizitársulat sem, amelynél olyan terhek volnának, mint éppen a Szolnok—Zagyva— Réíkás—Ujszászi Társulatnál. (Váry Albert: Saj nos, ezé az elsőség!) 1930. március 22-éről való a hivatalos kimutatás. Egy-kettőt fogok csak felolvasni, nem az egészet és abból is méltóztatik látni a t. Képviselőháznak, hogy milyen mérhetetlen nagy különbségek vannak itt az egyes adózások körül. Az Alosa—Tenyő—Kengyeli Társulat kivetése holdanként 4 pengő, az Alsó-Fehérkörösinél 2 pengő 90, az Alsó-Szabolcsinál 1 pengő 62, az Alsó-Tarnavölgyinél — ezt méltóztassanak megjegyezni — holdanként 80 fillér, a Bodrogközi Vízszabályozó Társulatnál 3 pengő 26. Most jön a Szolnok—ZagyvaBékás— Ujszászi Társulat, amelynek járuléka az idén 17 pengő 28 fillér. (Váry Albert: Hallatlan!) De kérem, ez még csak egy kis összeg, mert hiszen, mint későbfe rá fogok mutatni, ehhez még nagyobb terhek is járulnak. Mielőtt tudniillik a társulat 1923-ban megalakult volna, felvett egy nagyobb kölcsönt, mert azzal a kölcsönnel kezdte lebonyolítani a munkálatokat. A helyzet tulajdonképpen az volt, hogy a Tisza és a Zagyva áradása: folytán bizonyos nagyobb területeket elöntött a víz és így szüksége mutat55*