Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-436
354 Az országgyűlés képviselőházának 436. ülése 1930 november 19-én, szerdán. Következik Györki Imre képviselő úr int3r- i pellációja az igazságügycminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a m kir. igazságügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Munkásbiztosító Felsőbíróságnál mily sok per vár ítélkezésre? 2. Hajlandó-e a miniszter ur gondoskodni arról, hogy a Munkásbiztosítási Felsőbíróság bírói létszáma kiegészíttessék annyira, bog.v még legalább két tanács működhessék és lehetővé tétessék a legszegényebb és legszerencsétlenebb emberek ügyeinek gyors elintézése?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Köztudomású az a tény, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetnek több millió, egyesek szerint 35 millió pengőt tevő deficitje van. Ez a deficit elsősorban a betegségi biztosítási ágazatnál mutatkozik. Arról is már többször szó volt ebben a Házban, hogy ennek a deficitnek eltüntetésére, illetőleg ideiglenes megszüntetésére azt a lehetetlen állapotot teremtette meg a Társadalombizosító Intézet vezetősége, hogy igénybe vette a Társadalombiztosító Intézet más ágazatának bevételeiből fennmaradó öszszegeket./A Társadalombiztosító Intézet, hogy valahogyan redukálja nem az adminisztratív költségek .jelentékeny részét, hanem hogy redukálja valahogy . a gyógyításra szoruló betegek segélyezését, azt a módszert választotta, hogy lehetőség szerint a legszorosabb és legszigorúbb orvosi felülvizsgálati rendszert vezette be, aminek természetszerű következménye az, hogy tömegesen akadtak olyan igénylők, akik nem voltak megelégedve a Társadalombiztosító Intézet elutasító .határozatával, hanem az ellen fellebbezést jelentettek be és ennek folytán ezek az ügyek felkerültek a munkásbiztosítási királyi' bírósághoz, majd az ennek ítélete elleni fellebbezés folytán a munkásbiztosítási felsőbírósághoz. Évekkel ezelőtt, amikor még az inflációs korszakban éltünk, az érdekelt munkások nem igen éltek fellebbezési jogukkal, mert mindenki tisztában volt azzal, hogyha meg is fellebbezi az elutaisító határozatot, mire az elutasító határozat kérdésében a bíróság ítéletet hoz, tulajdonképpen az egész per, az egész, igény elveszti jelentőségét, mert hiszen- akkor inár az illető teljesen devalvált, értéktelen összegeket kapott, amelyekért nem volt érdemes hosszú időn keresztül pereskedni. Ma azonban más a helyzet. A pengő stabilitása folytán megint előállt az a helyzet, amely korábban megvolt, hogy az emberek igényüket per útján kíván-, ják érvényesíteni és — mint etőrebáesáitottani — ezek az igénytámasztások most még nagyobb mértékben fordulnak elő azért, mert napról-napra súlyosabbá és súlyosabbá válik, a felülvizsgálat rendszere, csak azért, hogy minél kevesebb ember jusson segélyhez. Hiszen nem egyszer a napilapokat is foglalkoztatta az' a kérdés, hogy igen súlyos betegség mellett is munkaképeseknek jelentettek ki egyeseket,' és olvashattunk eseteket, amikor a felülvizsgálat alkalmával szimuMmsnaik talált beteg néhány nap múlva meghált. Ugyanaz a helyzet, amely a betegségi biztosításnál észlelhető, észlelhető a baleset esetére való biztosításnál is. Ennél a biztosításnál is a 'járadék 1 megállapítása alkalmával részben a beszámítható munkaképesség megítélésénél, részben a beszámítható javadalmazás megállapításánál igyekszik a Társadalombiztosító Intézet minél szűkebb körre szorítani az ő szolgáltatási kötelezettségét, ami megint csak maga után vonja a perek számának emelkedését. Ezeknek a pereknek elintézése Budapesten a Munkásbiztosító Bíróslághoz tartozik első fokon, vidéken pedig a járásbíróságok vannak felhatalmazva az ítélkezésre, mint munkásbiztosítási külön bíróságok. Budapestre vonatkozólag azt a megállapítást lehet tenni, hogy az elsőfolyampdású bíróság meg tud még valahogy birkózni azokkal a feladatokkal, amelyekkel meg kell birkóznia, bár Budapestre vonatkozólag is meg lehet állapítani azt, hogy ahhoz, hogy valakinek az igényét elbírá'ják, az igény beadásától, vagyis a fellebbezés elkészítésétől számítva legalább is egy évi időtartamra van szükség, amit teljesen tarthatatlannak és lehetetlennek kell tekintenünk akkor, amikor a legszerencsétlenebb, legnyomorultabb emberek igényéinek elbírálásáról van szó, Tudni kell, t. Ház, azt is, hogy mielőtt valakinek az ügye a Munkásbiztosítási- Bírósághoz, mint első folyamodása bírósághoz kerül, ezt megelőzőleg a Társadalombiztosító Intézet ^köteles első fokon határozatot hozni, és e határozat ellen van jogorvoslat, úgyhogy csak ezen határozat meghozatala után lehet menni a Munkásbiztosítási Bírósághoz. A Társadalombiztosító Intézet a-maga lehetetlen és nehézkes bürokráciájánál fogva ezekben az ügyekben azzal a késedelmességgel jár el, amelyet mindenki tapasztalhat és észlelhet Ez is azt jelenti, hogy hónapokig tart, míg végre valakinek az ügyében határozatot hoz maga az érdekelt munkásbiztosítási intézet, majd pedig további hónapokig tart, míg ügye fellebbezés folytán felkerül a munkásbiztosítási elsőfolyamodású bírósághoz, és — mint mondottam — legalább egy évig tart, amíg az elsőfolyamodású bíróság az ítéletet meghozza. Az a takarékossági hajlam azonban, ^amely — mondom — a Társadalombiztosító Intézetnél megnyilvánul, különösen ezeknél a szerencsétleneknél, ' a munka szerencsétlenjei igényeinek elbírálásánál mutatkozik meg, amikor a Társadalombiztosító Intézet ridegen elzárkózik •a^ táppénzsegélyek megítélésétől és megállapításától, amikor ridegen állapítja meg a balesetet szenvedett munkások keresetképességében beállott ^csökkenést és — mint mondottam — a beszámítható javadalmazást. Es ha egy évi küzdelem után valakinek az ügye odakerüla Munkásbiztosítási Bírósághoz, s ez a bíróság kedvező ítéletet hoz, még akkor sem jutnak ezek a kérdések nyugvópontra, mert a Társadalombiztosító rosszul felfogott takarékosságból kiindulva legtöbbször az elsőfolyamodású bíróság ítélete ellen fellebbezést jelent be, és ezek az ügyek fellebbezés folytán a másodfokú bírósághoz, a Munkásbiztosítási Felsőbírósághoz kerülnek. T. Ház! Mármost helyzet, amely a Munkásbiztosítási Felsőbíróságnál e szerencsétjen emberek ügyeinek elintézésénél mutatkozik, teljesen tarthatatlan. Ma az a helyzet, , hogy a felsőbíróságnál körülbelül 5000 darab per vár elintézésre, olyan nagy percsomó, hogy ez a bíróság a mostani bírói létszám mellett ezzel egyáltalában nem tud megbirkózni; nem tud megbirkózni még akkor sem, ha a felsőbírósághoz beosztott ítélőbírák a legnagyobb gondossággal, lelkiismerettel és munkateljesítménnyel foglalkoznak ezekkel az ügyekkel. Bár .látom azt, hogy a felsőbíróságnál igazán