Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-436
^~ "™ 348 Az" országgyűlés képviselőházának U3 hát lehetséges. Ellenben úgy látom, hogy a jövő évi költségvetésből ezt kihagyták. Ez a javaslat ugyan kimondja munkaprogrammjában, hogy ezeknek a munkálatoknak terjes befejezéséhez 72 millió pengő szükséges, de nem mondja meg, hogy Imikor, mennyi idő alatt akarja ezeket végrehajtani. Azt sem mondja meg továbbá, hogy az érdekelteket tulajdonképpen mennyivel tudná segélyezni. A törvényjavaslat 1. §-a szerint az államsegély csak kivételesen 'adatik, 3. §-a szerint pedig az államkölcsön csak 50%. Ilyen körülmények között határozottan mondhatom, — és nagyon kérem a miniszter urat arra, hogy erre gondoljon is — hogy így végrehajthatatlan lesz -az egész vízszabályozás. Hiszen itt cirka 450.000 katasztrális hold szabályozásáról van szó. Ha erre 72 millió pengőt kontemplálunk, egy holdra 160 pengő költség jut. Ha ebből mint kölcsönt az állam 50%-ot visel is, olyan Összeg marad az érdekeltségre, holdanként 80 pengő, amelyet nem a mai rettenetes gazdasági válságban, hanem még jó időkben sem képes elviselni. Ez tehát teljesen végrehajthatatlan törvény lesz így. Ennél sokkal jobb volt az, amikor egymillió pengőt legalább kaptunk a költségvetésben, illetőleg a beruházásoknál. Az is lehetetlen, amit 'a törvényjavaslat 11. §-a mond, hogy a minisztérium fogja megállapítani azt, hogy mikor lép életbe ez a törvény. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Előbb voltam bátor kifejteni, hogy itt minden év meghatványozza a szabályozási költségeket, itt nem szabad mulasztani. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, — sajnálom, hogy nincs itt — tessék statisztikát összeállítani arra nézve, hogy mennyi adóelengedést kénytelenek adni azon a vidéken a finánchatóságok csak árvízkárosodás folytán. Hiszen ezekből az összegekből, amelyeket el kell engedni, csaknem az egész szabályozást meg lehetne oldani. Különben is a 72 millió pengő feléből, abból a 36 millió pengőből, amivel az államnak kellene hozzájárulni ezekhez a költségekhez, ha ezt húsz évre elosztva kontempláljuk, 1,800.000 pengő jut egy esztendőre. Beszéltem a legkiválóbb szakértőkkel, vízi mérnökökkel, e mellett pedig gazdákkal, akik kimutatták azt, hogy ebből az évi 1,800.000 pengőből a gazdára nettó legalább kilencmillió pengő haszon hárulna, (Szabó István: Akkor jó volna, akkor elbírnák!) Én a takarékosság híve vagyok, azt mondhatom, állandóan ezt hirdetem, de nem tartom takarékosságnak azt, ha nem fektetünk be Valamit, ami ötszörösét hozná a befektetett öszszegnek. Tessék egészen más helyen takarékoskodni. Vannak módok erre. Ne fektessünk be ma semmibe, csak produktív dolgokba, a mezőgazdaságot szolgáló célokra. Itt félre kell tenni minden egyéb befektetést és ezt a takarékossági szempontot kell elsősorban a munkanélküliség leküzdésénél is szem előtt tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne menjünk mi bele mindenféle más munkába, hiszen kívánni sem lehetne jobb alkalmat a munkanélküliség megszüntetésére, mint éppen ezt a vízszabályozási. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Mert itt száz százalékig az a munkás kapja azt az ösz»zeget, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) amelyet erre rászánunk, nem pedig a nagyvállalkozók és kartellek híznak rajta 75%-ban. Ha ez így van, akkor minek nekünk más munka. miért nem vesszük igénybe ezt, amikor harmad-negyedrész összeggel háromszor annyi in unka nélkülit el tudunk látni munkával. Ebből a szempontból kívánnám érinteni ' 6. ülése 1930 november 19-én, szerdán. I még az utak kérdését is, amelyeket most mun, kanélküli munkásokkal akarunk megépíteni. | Maradjunk csak mi a bekötő utaknál, ne épít; sünk autóutakat, hagyjuk ezt jobb időkre, ez '• nem a ma dolga. (Egy hang a jobboldalon: Ez is fontos.) Kérem, én magam is autós vagyok. Egészen jól ismerem ezt a kérdést, nem haza beszélek. Ebből a szempontból a részletes vita | során javaslatokkal, indítványokkal fogok élő1 jönni és nagyon kérem at. Házat és a miniwz! ter urakat, tegyék azokat magukévá. Nagyon értékesnek tartom e törvényjavas! lat egyik paragrafusainak azt a részét, mely szerint a hatóságilag végrehajtott szabályozaj soknál e vízfolyások további kezelését a kultúrmérnöki hivatalokra hárítja. Nagyon sajnálom azonban, hogy a miniszter úr nincs itt, mert óya akarom őt figyelmeztetni arra, hogy a kultúrmérnöki hivatalok már annyira túl vannak terhelve, hogy a jelenlegi igényeknek is alig tudnak eleget tenni. Én tehát előre kérem a miniszter urat, hogy gondoljon arra, hogy a kultúrmérnöki kar létszámát nem i< jh et csökkenteni. Nagy sajnálattal nélkülözöm még ebben a javaslatban azon vízmosások megkötésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek betorkolnak a folyókba, már pedig e nélkül és a kopár hegyoldaliak befásításának e rendszerbe való bevoniátsa nélkül igazi eredményt nem fogunk tudni elérni. A javaslatot nagy örömmel fogadom és abban a reményben, hogy azokat az indítványokat, amelyeket a részletes vitánál fogok előterjeszteni, a kormány elfogadja, — mert csak akkor lesz végrehajtható ez a javaslat —" a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Szabóky Jenő! Szabóky Jenő: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat ama kevés javaslat köze tartozik, amely a Ház minden oldalán általános tetszést vált ki. Az előttem szóló igen t. képviselőtársaim megvilágították a javaslat különböző oldalait. Lehetőleg kerülni fogom azt, hogy ismétlésekbe essem és iparkodni fogok néhány szóval olyan momentumokra rámutatni, amelyet ők eddig vagy figyelmen kívül hagytak, vagy pedig nem eléggé domborítottak ki. Nagyon helyeslem az előttem felszólalt képviselőtársaimmal együtt a törvényjavaslat szellemét, mert hiszen miről van itt szó? Két dologról. Ez a törvényjavaslat alkalmas egyrészt arra, hogy mezőgazdasági kultúránkat előmozdítsa, másrészt arra, hogy a munkanélküliség enyhítésére szolgáljon. Ez a két vezérelv vonul keresztül a törvényjavaslaton. Legyen szabad a törvényjavaslat tárgyalásakor néhány szakaszra rámutatnom és azokra megjegyzéseimet a következőkben megtenni. Az első szakasz azt mondja, hogy az állam ezzel a javaslattal bizonyos vizimunkálatok foganatosítását állami kölcsönök folyósításával, vagy pedig kivételesen segélyek nyújtása útján támogatja. Én azt hiszem, hogy lehetne ezt a szakaszt helyesebben is fogalmazni akként, hogy elhagynánk a «vagy» szócskát és helyébe az «és» szócskát tennénk. Lehetne szó arról is, hogy elhagyjuk ezt a szót, hogy «kivételesen», én azonban a magam részéről nem fektetnék erre nagy súlyt, nem pedig azért, mert ha a viszonyok, a körülmények olyanok, hogy az a bizonyos terület, az a gazdasági terrénum tulajdonosai anyagilag nem bírják a terheket és a munkálatokat, az állam mégis
