Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-436
Az országgyűlés képviselőházának 436. ülése L930. évi november hó 19-én, szerdán, Almásy László és Gzettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Dési Géza napirendelőtti felszólalása Gömbös Gyula honvédelmi miniszter kecskeméti beszéde ügyében. — Az állami szabályozás alá nem eső vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatok állami támogatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Marschall Ferenc előadó, GyÖmörey Sándor, F. Szabó Géza, Váry Albert, Farkasfalvi Farkas Géza, Szabóky Jenő. — A külügyi bizottság benyújtja jelentését a Rigában, 1930. augusztus 13-án kelt magyar—lett békéltető eljárási és választottbirósági szerződós becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Interpellációk: Györki Imre — az igazságügyminiszterhez — a munkásbiztosítási felsőbíróság bírói létszámának emelése tárgyában. Az igazságügyminiszter válasza. — Kabók Lajos — a belügyminiszterhez — a vidéki közigazgatási hatóságoknak a szociáldemokrata pártszervezetek megalakításával és működésével szemben tanúsított magatartása tárgyában. A belügyminiszter válasza. — Sándor Pál — a miniszterelnökhöz — Gömbös Gyula honvédelmi miniszternek a Vitézi Szék kecskeméti felavatásán vasárnap elmondott beszéde tárgyában. A miniszterelnök válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : gróf Bethlen István, Scitovszky Béla, Mayer János, Wekeiie Sándor, Zsitvay Tibor, Gömbös Gyula. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 vérekor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőikönyvét vezeti Fitz Arthur jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pakots József jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. Bejelentéin! a t. Háznak, 'hogy Dési Géza képviselő úr a honvédelmi miniszter úr kecskeméti beszéde tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Azi engedélyt a képviselő úrnak megadtam. Dési Géza képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Dési Géza: Mélyen t. Képviselőház! Mielőtt igénytelen felszólalásom érdemére rátérnék, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy mivel a házszabályok csupán 15 perc időt engedélyeznek, a szükséghez képest még 15 perccel tovább beszélhessek. (Felkiáltások a jobb oldalon : Hozzájárulunk!) Elnök: A képviselő' úr beszédidejének 15 perccel való meghosszabbítását kérte. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház a hozzájárulást megadta. Dési Géza: Mélyen t. Képviselőház! A mai nehéz viszonyok között, amikor világszerte soha el nem képzelt rettenetes gazdasági válság tombol, minden törvényhozásnak legtermészetesebb és legfontosabb kötelessége, hogy azon gondolkozzék, miképpen lehetne ebből a válságból kijutni, ehhez keresni a megfelelő uitaK&PVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXI. kat, módokat és irányokat. Különösen nálunk, ahol az általános világgazdasági nyomorúsághoz még a trianoni szörnyű békének minden végzetes és rettenetes hatása is járul, a lenni vagy nem lenni sorsdöntő kérdése az, hogyan tudjuk megtalálni a helyes utat, hogyan tudjuk egyesíteni a nemzet megmaradt erőit, hogy ebből a vigasztalannak látszó kétségbeejtő állapotból, a romokból megépíthessük azt a Magyarországot, amely méltó dicsőséges múltjához. Felszólalásom megjelölése után talán azt lehetne hinni felületes szemléletre, mintha az nem gazdasági kérdésekből állana, de '•, a szellemi és az erkölcsi erőállapotok jelentékenyen befolyásolják a gazdasági helyzetet is, (ügy van! Ügy van!) valamint a gazdasági helyzet is feltétlenül befolyásolja a szellemi és erkölcsi mérleget. Ezek kölcsönhatásban állanak, egymástól elválaszthatatlanok. Ezeknek együttes eredője adja az országnak hűséges képét, valóságos röntgenképét, set nemcsak a jelent mutatja meg, hanem megmutatja azt is, hogy a mai állapotból mire következtethetünk a jövőre nézve. A természetben ninesen ugrás, még a csillagok is megdönthetetlen törvények szerint járnak. Éppen úgy az egyesek, a társadalmak és a nemzetek életében is az életnek megváltoztathatatlan törvényei vannak. Az életnek pedig alaptörvénye az, hogy az erőket összegyűjtsük, az erőket a szervezetben harmóniába hozzuk és célszerűen használjuk föl. Nincsen olyan szervezete ennek a világnak, még a leghatalmasabb sem, amely megengedhetné magának azt a fényűzést, hogy erőit összevonás helyett széjjelhúzza, gyarapítás helyett csökkentse, egyesítés helyett széjjelhúzással gyöngítse. Különösen a trianoni Magyarországban, ahol olyan 30
