Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-435
326 Az országgyűlés képviselőházának £3 5. ülése 1930 november 18-án, kedden. tartatni. A választások tisztasága és a választópolgárság érdeke megköveteli, hogy ilyen körülmények között a választások .kiírása — amely aktushoz fontos következmények fűződnek — haladéktalanul megtörténjék. Minthogy a belügyminiszter úr úgy a választások kiírását, mint a választások terminusának megjelölését még a mai napig is halogatja, tisztelettel a következő kérdést intézem a belügyminiszter úrhoz: 1. Hajlandó-e a belügyminiszter úr végre a Budapest székesfővárosi törvényhatósági választásokat kiírni? 2. Hajlandó-e ismertetni azt a rendszert, amellyel a választások (kiírása után a szavazójegyek kézbesítése megtörténik?» Elnök: ös endet kérek, képviselő urak! Rassay Károly (képviselő urat illeti a szó. Kassa y Károly: T. Ház! A budapesti törvényhatósági bizottsági választások ügyében óhajtok a belügyminiszter úrhoz kérdést intézni. Megvallom őszintén, ma két hete akartam elmondani ezt a sürgős interpellációt. Ugyanakkor azonban kaptam egy levelet a belügyminiszter úrtól, amelyben bizalmas értekezletre hívott hasonlóképpen a törvényhatósági választások ügyében. Lojálisnak azt találtam, hogy bevárjam ezt a bizalmas értekezletet, mert fel kellett tennem, hogy a belügyminiszter úr ezen a bizalmas értekezleten végre tájékoztatni fogja legalább a székesfővárosi pártok vezetőit azokról a választási titkokról, ^amelyeket a választó polgárság nem tudhat meg. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Legnagyobb sajnálatomra ezen az értekezleten politikai kérdéseket tárgyaltak, a belügyminiszter úr azonban époly mereven elzárkózott attól, hogy végre felderítse azt, mikor lesznek a fővárosi választások, mint ahogyan előző nyilatkozataiban tette. (Propper Sándor; Édes titok!) Az 1930 : XVIII. te. 100. §-a akként rendelkezik, hogy Budapesten a törvényhatóságot újjá kell alakítani 1930 december 31-ig. Közelebbi terminust nem szabott meg ez <a törvény és az első választásnál a belügyminiszter úrra bízta a terminus megállapítását. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet Kérek! Rassay Károly: Jogosan várhattuk tehát, hogy mivel a törvényt már tavasszal meghozták, a végrehajtási utasítást már 1930 májusában kiadták, a belügyminiszter úr legalább az őszi parlamenti és politikai kampány megindulásával tájékoztatni fogja Budapest polgárságát és a székesfővárosi pártokat, hogy ez a választás mikor fog megtörténni. Sajnos a belügyminiszter úr nemhogy ezt tette volna meg, hanem elhangzott nyilatkozataival, dodonai kijelentéseivel még nagyobb zavart idézett elő. Méltóztatnak emlékezni, hogy még hetekkel ezelőtt is és éppen a kormányhoz közelálló körök folyton azt a hírt terjesztették, hogy a fővárosi választást nem is fogják megtartani. Valósággal mint valami háborús támadást készítették elő ezt a fővárosi választást. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Félnek a választóktól0 Mi tisztában voltunk ennek a választásnak jellegével, tisztában voltunk vele az első pillanattól kezdve, hiszen már a törvény megalkotásánál láttuk, hogy a belügyminiszter úr nem úgy szerepel, mint a felek mérkőzését pártatlanul irányító párbajsegéd, hanem egész egyszerűen szövetségese volt a két kormánypártnak. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: (Szövetségben állították fel a drótakadályokat, spanyol-lovasokat és hurkokat! — Elnök csenget.) Ennek a törvénynek minden egyes szakaszát előzetesen a városházi kormánypártok vezetőivel tárgyalta meg a belügyminiszter úr és ennek eredménye az, hogy ebbe a törvénybe olyan rendelkezések vétettek fel, amelyek már eleve ki akarták zárni a választópolgári akarat érvényesülését és amelyekre nyugodtan mondhatom, hogy páratlanul állnak az egész világ parlamenti törvényei között. (Malasits Géza: Mint elrettentő példát fogják tanítani!) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Hamisítatlan nógrádi módszer!) A képviselő urat rendreutasítom. Tessék csöndben maradni! (Malasits Géza: Közeli rokon a keletgaliciai módszerrel! — Zaj.) Csendet kérek! Rassay Károly: Miután hatalmukat körülbástyázták a választójogi kellékek megszorításával, az ajánlási rendszerrel, a kistanácscsal, a kinevezési joggal, az örököstagokkal, joggal hittük, hogy a törvényhatósági bizottságnak legalább azt a 150 tagját, akiknek megválasztására módot adtak Budapest polgárságának, e törvény keretei között szabadon engedik megválasztani. Ezzel szemben az történik, hogy a belügyminiszter úr az utolsó nanokig taktikázik és nem mondja meg a választás terminusát. Hiszen legyen szabad rámutatnom arra, hogy amikor a belügyminiszter urat hetekkel ezelőtt megkérdezték a választási terminusokról, megkérdezték arról, hogy egyáltalában lesz-e választás, nem azt mondotta, hogy természetes, hogy lesz választás, mert hiszen a^ törvény előírja, hanem óvatosan azt a kifejezést használta: «En meg akarom tartani a választást.» (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor, t belügyminiszter úr, a kormánypártok vezetői, vagy legalább egyesek, akik a kormányhoz közel állanak, szerte-széjjel a városban terjesztették a hírt, hogy nem lesz választás. (Meskó Zoltán: December 15-én.) T. Ház! En nem kíváncsiságból kérdezem és Budapest polgársága sem kíváncsiságból kérdezi azt, ihogy mikor lesz a választás, hanem azért, mert e választás kiírásának a terminusához fontos következmények kapcsolódnak, olyan fontos következmények, amelyek eldöntik az egész választás sorsát. így például csak a választás kiírása után lehet kikézbesíteni a szavazójegyeket, amelyek nélkülözhetetlenek az ajánláshoz, ahhoz a gyönyörű ajánlási rendszerhez, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) amelyet a belügyminiszter úr és a törvényhozás többsége törvényerőre emelt (Propper Sándor: À la Pilsudski!) s amelyre csak egy példát hozok fel illusztrálásképpen. Budapesten a Belvárosban összesen nyolcezer és egynéhány száz, közel kilencezer szavazó van. Ha mindenki leszavaz, egy mandátumhoz ezren aluli szavazat szükséges. (Szilágyi Lajos: Nyolo'százhetven!) Ügy van, 870, de iha valaki nem tudja megszerezni ezeket a gyönyörű ajánlási szelvényeket, amelyeknek megszerzését a belügyminiszter úr tudatosan megnehezítette (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és csak 980-at szerez meg, akkor nem indulhat a listája és nem lehet a listájára szavazni. Bocsánatot kérek, én nem tudom ezt a törvényt utólag korrigálni, ez a törvény az önök lelkiismeretén marad, egyet azonban megkövetelhetek, azt, hogy ezt a 'saját törvényüket igyekezzenek legalább a fair play látszatában megtartani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza:
