Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-435
Az országgyűlés képviselőházának U35. ülése 1930 november 18-án, kedden. 323 zetesen nem tudja a Házat foglalkoztatni, önmaga sem tud eo-v politikát rendszeresen kiépíteni azzal a módszerrel, amellyel eddig a kormányzat tönkretette az ország iólétét, tönkretette ioarát, mezőgazdaságát. Itt 'állunk a tél előtt, egy védhetetlen inagy társadalmi nyomorúság közeoette és senki sem tudna, mi lesz a télen, senki sem tudja, hogyan lehet elhárítani ezt a nagy veszélyt, amely ezzel a nyomorúsággal feryeget bennünket és fenyegeti az egész magyar társadalmat. Itt van a munkanélküliség problémája, itt van a krízis, itt van az értékesítésnek lehetetlen állapota. A kormány semmit sem tesz ebben az országban, ellenkezőleg azt^ látjuk, hogy ez a kormány minden intézkedésével, mint a ma beterjesztett javaslatokkal is, csak újabb terheket zúdít a dolgozó osztályokra, a kereső osztályokra, amelyekkel megint csak a közgazdasági életet nyomorítja agyon. Itt tehát arra volna szükség, hogy igenis, itt a Házban történjék egy megnyilatkozás, hogy a Ház mondja meg a maga véleményét általában a közgazdasági viszonyokról és állapotokról, szabjon irányt a kormányzatnak, nyilatkozzék a kormány itt és ne a hátunk mögött, ne titokban, hanem a Ház színe előtt kényszerítsük a kormányt arra, nyilatkozzék, van-e neki politikai rendszere, gazdasági koncepciója és elgondolása arra, hogy meg tudja változtatni ezeket a rettenetes rossz állapotokat, va^v pedig tovább akarja-e vinni az országot azon a lejtőn, amelyre eddig juttatta. Hiszen lehetetlen állapot, hogy a dolgok így maradjanak és amikor a Háznak módja és ideje volna, amikor nincsen semmi tárgyalnivaló, amikor úgyszólván azt mutatja az egész kormányzat, hogy felesleges ez a Ház, mert több mint egy hónapja együtt van és mégsem tud semmit sem csinálni, apró-cseprő mentelmi ügyeken kívül, apró-cseprő javaslatokon kívül mást elintézni nem tudott. Itt volna a legfontosabb kérdés, az ország közgazdasági és szociális nyomorúságának megbeszélése. Erre nem nyújt módot és lehetőséget a kormány. En tehát azt mondom, 'hogy az elnök úr javaslatával szemben van mód és alkalom arra, hogy a Ház foglalkozzék a közgazdasági viszonyokkal. Javaslom tehát az elnök úr napirendi javaslatával szemben, hogy a Ház holnapi ülésén tárgyalja Propper Sándor képviselőtársamnak a munkanélküliség megsegítésére vonatkozó indítványát. A munkanélküliség problémájával kapcsolatban azután az egész közgazdasági, külpolitikai helyzetet meg lehet vitatni, nemcsak a közgazdasági helyzetet, hanem a kormánynak egész politikáját, eddig követett taktikai módszereit. Meg lehet ennek kapcsán állapítani azt, hogy 'hogyan jutottunk bele ebbe a képtelen helyzetbe, amelyben ma Magyarország van, meg lehet állapítani azt, hogy a kormánynak nincsen megfelelő politikája a nyomorúság, a válság megállapítására és enyhítésére, meg lehet állapítani ennek kapcsán azt, hogy a kormány egyoldalú olyan természetű intézkedéseket tesz és tervbevett javaslatai olyanok, amelyek még fokozni fogják a gazdasági válságot és a társadalmi nyomorúságot. Szükség van tehát arra, hogy a Ház a maga véleményét ezen a területen nyilvánítsa, megállapítsa azt, hogy ez a kormányzati rendszer képtelen arra, hogy jobb, helyesebb közgazdasági politikát folytasson, kiélte magát, el kell távoznia a helyéről. Es ha ezt megállapítjuk, akkor az ország legalább nyugodt lehet abban, hogy következni fog és következnie kell utána egy helyesebb, céltudatosabb közgazdasági és szociális politikának^ amely mcgm-mti ezt az országot a végpusztulástól. T. Ház! Ez nem pártkérdés ma és az uraknak he kell látniok azt, hogy lehetetlen állapot, hogy a Képviselőház ne foglalkozzék az ország ezer bajával. Be kell látni a túloldalon is, hogy ez nem pártkérdés, bennünket nem pártszempontok vezetnek, hanem vezet az a véghetetlen nagy nyomorúság, amely kétségbeejt ma mindenkit, az a lehetetlen állapot, amelyben él ma a nép, él a földmíyesnép, él a mezőgazdasági, ipari munkásság, él a középosztály, él tönkrement kisiparunk és kiskereskedelmünk. Ma már mindenki elpusztul és alig van ember, aki ne panaszkodnék és ne félne a következő eseményektől. Csak itt ez a Ház az, amely mesterségesen elzárkózik attól, hogy ezeket a kérdéseket megvitassa s keresse a módját, hogy hogyan lehetne ezeken a bajokon segíteni. Azt gondplom t. Ház, hogyha komolyan gondolkodnak^ erről a kérdésről, akkor természetszerűleg rá kell helyezkedniük arra az álláspontra, hogy ezt a kérdést megvitassuk. Minthogy az én javaslatom erre módot és alkalmat nyújt, kérem a t. Házat, méltóztassék napirendre tűzni ennek a javaslatnak megindokolását, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi javaslatával szemben csatlakozom előttem szólott Farkas István t. képviselőtársam napirendi javaslatához és pedig azért, mert magam is azt vallom és tudom, hogy olyan mérhetetlen nagy ebben az országban a nyomor, hogy ezen a nyomoron azokkal az úgynevezett nyomorenyhítő akciókkal segíteni nem lehet, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) szükség van a törvényhozásnak egy olyan intézkedésére, egy olyan törvényes elintézési módra, amely ne alamizsnaosztogatással segítsen a bajbajutottakon, ' hanem intézményesen segítsen rajtuk és teremtse meg elsősorban azokat a munkaalkalmaikat, amelyekkel ilyen nyomorenyhítő akciókat el lehessen mellőzni és amenynyiben annyi munkaalkalmat nem lehet teremteni, amennyire szükség van, akkor úgy, mint egyebütt, más országokban, rendszeresen segíteni kell azokat, akik önhibájukon kívül munkához jutni nem tudnak. Szinte kétségbeejtő a kormány tehetetlensége, amit mostanában szerte mindenfelé tapasztalnunk lehet. Egyik kapkodó intézkedése után következik a másik és ahelyett, hogy ezt a nyomorúságot valahogyan levezetné, intézkedéseivel csak fokozza, tetőzi ezt a nyomorúságot. Mert például a posta és telefon megdrágítása nem megint azt fogja-e jelenteni, hogy az élet nehezül meg, a terhek válnak súlyosabbakká? Vagy például a keresetiadó növelése, amelyre vonatkozó javaslatot ma terjesztett be a pénzügyminiszter úr, nem ugyanezt fogja-e eredményezni? Ezzel akarja a kormány ezt a véghetetlen nagy nyomorúságot ellensúlyozni? Az embernek szinte agyába szökik a vér, amidőn ilyen előterjesztéseket hall, amidőn az ország szinte folytonosan zúg a nyomor jelszavától, s a kormány tagjai olyan javaslatokkal állnak elő, amelyekkel az amúgyis elviselhetetlen «életet még nehezebbé, még elviselhetetlenebbé teszik. Ma mernek beterjeszteni javaslatot arról, hogy a ikeresetiadót növelni fogják. Ügylátszik, ez a kormány (Propper Sándor: Elvesztette az eszét!) nincs tisztában azzal a helyzettel, ami itt, ebben az országban van, úgylátszik, a kormány teljesen vak és teljesen 48'
