Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

Az országgyűlés képviselőházának h nak, hiába hamisítanak, azt a tényt, hogy Ma­gyarország munkálkodó népe huszonhárom esz­tendőn át kénytelen lesz évi tizenhárom és fél­millió aranykoronát kiizzadni néhány nagy­birtokos kártalanítása érdekében, azt a felhá­borító és elkeserítő tényt nem tudják megvál­toztatni, sem letagadni. Hiába zengenek győ­zelmi éneket, mert Hágában nem Magyarország győzött, hanem csak a magyar nagybirtokosok. Ezekért a 10 000 és 50.000 holdas nagybirtoko­sokért, — akik között ott van Bethlen miniszter^ elnök is — ezekért fog verejtékezni a magyar nép évtizedekig. Ezekért adja ki a lelkét, ezek miatt fog elpusztulni még több csecsemő, még több tüdővészes, még több Ínséges.» E cikkben foglalit tényállítások és kifejezé­sek úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásuk­ban ,a tárgyilagos bírálaton^ túlmenők, célzatuk­nak megfelelően a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására alkalmasak s ezért a Bitk. 172. Vának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIII. te. 19. Va szerint minősülő osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit tüntetik fel. A cikk névtelenül Jelent meg, annak szerzőjét az illetékes szerkesztőség erre felhatalmazott tagja a nyomozó hatóság eljáró közege közvet­len felhívására sem nevezte meg, így a sajtó­jogi felelősség Farkas István országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli, a St. 35. Va értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megke­resés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüg­fés nevezett képviselő személye és ja. vélelmezett üncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, iavasolja a t. Képviselő­háznak, hogy Farkas István országgyűlési kép­viselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Egy ko­rábbi mentelmi ügy tárgyalásakor Györki Imre képviselőtársunk szóvátette és kifogásolta azt, hogy egy egész nagy cikkből kiszakítanak néhány sort, arra alapítanak vádat és ezen a címen kérik az illető képviselő mentelmi jogá­nak felfüggesztését. Ez a kifogás itt is fennáll, amennyiben itt is egy meglehetősen nagy és komoly vezércikkből szakítottak ki néhány sort, amelynek alapján azután az ügyészség vá­dat emelt és a 949. számú képviselőházi iro­mány szerint osztály elleni izgatást vélt meg­állapítani. Mindenekelőtt én is kifogásolom azt, hogy a Képviselőház kénytelen egy cikkből kiszakí­tott néhány sor ismeretében dönteni ilyen sú­lyos kérdésben s nincs alkalma az egész cikkeit, a cikk összefüggését megismerni, hogy alapo­san és^ lelkiismeretesen dönthessen. Ezt a hiányt a jövőben mindenesetre pótolni kellene és el sem tudom képzelni, — megfordított viszonylat­ban sem, ha nekünk kellene más pártállású képviselők fölött dönteni — hogy mi néhány kiszakított sor ismeretében döntsünk súlyos kér­désekben. Ezt tehát a jövőben reparálni kel­lene. T. Képviselőház! De egészen hamis és hely­telen az a megállapítás is, hogy itt osztályelleni izgatásról lehet szó. Ha a mentelmi jog a kép­viselőt a zaklatás ellen védi, akkor ebben az esetben bizony szükség van erre a védelemre, mert az a kivonat, amelyet az előadó úr fel is olvasott, minden lehet, csak -osztály elleni izga­tás nem. Méltóztassék csak figyelni: a tételes jog az osztály fogalmát nem definiálja, tétele­. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. 17 sen tehát az osztály fogalma nincs definiálva. Mármost mi az osztály? A cikk szerint egy­néhány optáns; van közöttük tízezer vagy öt­venezer holdas, de a tárgyalásokból tudjuk, hogy vannak közöttük egy-két-háromholdasok ia Az ötvenezerholdas és az egyholdas együtt­véve nem lehet egy osztály, ezek nem alkot­hatnak egy osztályt. A feudális nagybirtokos és a földhözragadt kisparaszt a maga egy hold­jával nem alkothat egy osztályt, ha érdekelve van is az optánsperben. Itt tehát nem lehet szó osztályról, nem lehet tehát szó osztályelleni izgatásról sem. Egészen furcsa menetet adunk mi a jogfej­lődésnek, ha szükség esetén politikai szem­pontokbó 1 vagy az üldözési inger kielégítése érdekében minden kis érdekcsoportot osztály­nak minősítünk^ s ha azokat bírálat alá veszik, akkor azt osztályelleni izgatásnak minősítik. Nem tudom, hány ember, azt hiszem, körül­belül száz ember van érdekelve az optánsper­ben. Nem tudom egészen pontosan, nem tu­dom, hogy száz-e vagy kétszáz, de ez nem is fontos, mert ha egy országban néhány száz embert időlegesen, átmenetileg egy közös érdek összefog is, ezeket azért jogilag nem lehet az osztály fogalma alá vonni és ezen az alapon nem lehet őket olyan védelemben részesíteni, ami a büntetőjog értelmében egy osztályt meg­illet. T. Képviselőház! Ha valaki sértve érez­hetné magát az ebben a cikkben foglaltak vagy a kiszakított rész által, akkor csak a kormány­párti sajtóorgánumok, a kormánypárti újsá­gok lehetnének azok, amelyekről a cikk azt mondia, hogy hiába okoskodnak, ravaszkodnak és hiába hamisítanak. Érteném, ha a kormány­párti újságok egyike-másika magára venné ezt a rá nézve sértő — bár igaz — megállapítást és mint sértett lépne fel s kérné a cikkíró megbüntetését — nem tudom én — becsület­sértés vagy rágalmazás címén, és próbálná, igazolni, hogy ő az optánskérdésben nem hami­sította nem ravaszkodott; de hogy osztállyá lép­tetik elő azt a néhány .földtulajdonost, aki az optánsperben érdekelve van, az egészen furcsa, és egészen hamis és helytelen jogfejlődésnek nyit tág teret, aminek később igen kellemetlen és kényelmetlen következményei lehetnek, ha ebben a pillanatban a bosszúálló ingernek al­kalmat is ad a megnyilatkozásra. En úgy lá­tom és úgy tudom, hogy azt, amit az iromány tud, hogy tudniillik ^alkalmas a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására, nem a cikk idézi elő. nem a cikk maga, nem egy tény megírása — különösen, ha az i^az —- vált ki elkeseredést és kelt fel szenvedélyeket, (hanem valamely cselekmény elkövetésié. Talán mégis csak az a fontos, ha valamit elkövetnek, s nem az, ha valamit megírnak. Ezek szerint a gyil­kost fel lehet menteni, csak azt kell elítélni, aki a gyilkosságot megírja, mert hiszen az a bűnös, aki megír valamit, amit elkövetnek, ami a valóságban alkalmas arra, hogy gyűlö­letet keltsen bizonyos rétegekben. A tapasztalati tények birtokában most már így empirikus alapon megállapíthatjuk, hogy a. cikk és a kiszakított rész állításai megfelel­nek a valóságnak. Amit az előadó úr volt szí­ves felolvasni az irományból, az a kiszakított rész nem szórói-szóra igaz? Hát nem igazoló­dott bel Hát nem méltóztatnak arra emlé­kezni, hogy az optáns per tárgyalása után itt Magyarországon, Budapesten ünnepi bankette­ket rendeztek a miniszterelnök úr tiszteletére, aki egy modern Jázonnak játszotta ki magát, mondván, hogy elment és elhozta az arany

Next

/
Oldalképek
Tartalom