Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának U33. hektoliter súlyban magas súlyú ibúzát termeljünk, most pedig kisütik, hogy már ez nem jó. mert nincs benne annyi sikértartalom, ami ni láttuk ezt a Márki-féle bánkúti búzánál. Nem is olyan könnyű megértetni, hogy az eddig .jónak tartottról már esetleg holnap át kell a búzát minősíteni. Ezt a falu megérteni nem képes. Úgyhogy, amikor azt látjuk, hogy mi folyik ezen a téren, bizonyos mérvű egyénieskedés szempontjából, talán üzleti szempontból lehet ezt a kérdést elbírálni. En ezen a téren működő barátaink ténykedését működését bántani nem akarom, de szinte rosszul esik, hogyha egyesek látják, hogy az ő ténykedésüket siker nem koronázza vagy legalább is az idők tanulsága aláásta az ő búzafajtaságuk rentabilitását. Hogy aztán miért nem hagynak fel vele? Ha rajtam múlna a dolog, segítenék. En tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ezek az anomáliák megszüntettessenek. Lehetőleg 8—9, vagy állítólag a szakemberek szerint 4—5 olyan búzafajtát kellene propagálni, amely akklimatizálódik minden vidéken, amelyet tehát mindenütt lehet termelni, amelynek sikértartalma, minősége, mennyisége megfelelő, amely* a klímát mindenhol bírja, ezekre kell szorítkozni, az üyet kell elsősorban márkázni, hogy ebből származó fajtaságok kivitel szempontjából igazán büszkeségei lehessenek ennek az agrárállamnak. Amikor a nemesítők azt mondják, hogy az általuk nemesített búza a legjobb, mások pedig kontráznak, ez a vita gondolkodásra késztet, de ha hallja az ember, hogy valamely búzaféleség állami bélyeg alatt van, az állami lisztkísérleti állomás által vizsgáltatott meg, a minősége megfelelő, akkor azt hiszem, hogy az ilyen búza jobb a többieknél, különösen, ha hallom, hogy például sikértartalomban megfelelő. Nem akarom itt számszerűleg megjelölni, nehogy rossz hírét költsem a magyar búzának, hogy sikértartalomban mennyire felette áll a magyar búzának az a búza, amelyet most már hat vármegyében különböző területeken termelnek és mindenütt megérzik, hogy összehasonlítva azzal a búzával, amelyet 18—20 évvel ezelőtt termeltek, rugalmasság, erősség, minőség szempontjából sokkal kitűnőbb, sehol sem vesztett belőle; meggyőződtem róla, hogy 40%-os sikértartalma van, álló' képesség, szalmamennyiség, erősség, minőség szempontjából mindenkor megfelel a kívánalmaknak. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azt volnék ibátor tehát javasolni, hogy szűnjék meg iá négy-ötszázféle búzafajta, szűnjék meg a nemesítők által favorizált 80—90-f éle búza és 'az állam' az előibfo említett fajtákat igyezzék termeltetni és a kisgazdáknak egyéb. majdan később felemlítendő gazdasági körülmények között lehetővé kellene tenni, hogy ezeket a búzafajtákat meg is szerezhessék. Hogy ezt előmozdíthassuk, .ahhoz nem elég az, hogy csak magánosok foglalkozzanak ezzel, — amint ezidőszerint még csak magánosok foglalkoznak vele különböző vármegyékben — hanem szükséges volna, hogy ilyen kísérleti telepek létesíttessenek, nem rettentő nagy arányban, hogy igen sok költséget okozzanak, hanem úgy gondolom, hogy 25—30 kísérleti telepet létesítenének az ország különböző részein, ahol három-négyholdas apró parcellákban nemesíttetnének ki azok a búzafajok, amelyek a mi klímánknak és földi viszonyainknak minden illése 1930 november 12-én, szerdán. 277 értelemben megfelelnek. Ügy vélem, hogy ez nem okozna nagy kiadást, mert nem külön szervezetet kellene életrehívni, hanem ott annak a gazdaságnak keretén belül ezeket a munkálatokat — talán több munkával, mint különben — megfelelően meg lehetne valósítani. Ezek — ismétlem — egy-egy birtokon, egy-egy vidéken három-négy holdon is megvalósíthatók és csak valami többmunkát igényelnének az általános munkán kívül, nem egy újabb szervezetet, nem újabb kiadást jelentenének az államra nézve. Ezek a telepek nagymértékben megkönnyítenék a búzatermelés egységességét, kiegyenlítenék a falun e téren mutatkozó elfogultságot, ahol ugyanis azt mondják: hát mit akarnak velünk'? Hiszen például, hogy más szempontokra is rámutassak, meg kell szüntetni a magnak fajtasága folytán előálló differenciáit, amennyiben 30, sőt hallottam a közelmúltban Csizmadia barátomtól, hogy 50%-kal is drágábban adták a nemes magnak mondott búzafajtát, mint amilyen volt az általános forgalma érték. Ez bizony nem teszi rokonszenszenvessé a termelők, pláne a kistermelők előtt azt a búzaifajtaságot, mert azt mondj íi tlZ ci termelő, hogy akkor miért nem az állam hoz áldozatot, hogy az a fajta ismertebbé legyen, mert főképpen a mai gazdasági krízis közepette nem képes elbírni ezt a nagy árkülönbséget az a vidéki termelő kisgazda. Ugyancsak megkönnyítené ezt a lehetőséget a nyár folyamán hozott úgynevezett boletta-törvény keretén belül megalkotott tárházak létesítése. Szükséges lenne, hogy az állam bizonyos fuvarmegtérítéssel és fel nem számítható árkülönbözettel odajuttatná a tárházak útján, a vidéki apróbb tárházak útján a termelőkhöz a búzát, s így már a beváltásnál szelektálhatnák azt, atekintetben, hogy melyik a kivitelre érdemes és melyik a belfogyasztásra érdemes búza. Ezek volnának fő-fő alkotóelemei, lehetőségei annak, hogy megteremtessék és meg való síttassék az a gondolat, amelyet itt a törvényjavaslat élénkbe tár. A másik fontos alkotóelem ahhoz, hogy megvalósíttassék a márkázás kérdése az értékesítésnél, a beszerzés és a belföldi r fogyasztás helyes irányítása és megszervezése.. Mert bizony nem nagy kedve, nem nagy ambíciója, törekvése van a termelőnek, amikor látja, hogy a termelés és a fogyasztó közé ékelődött malom- és pékipar milyen aránytalan jövedelmet biztosít magának a termelő és a fogyasztó rovására. Erről nagyon sokat lehetne beszélni. Például amikor 18—19 pengős búzaár mellett 29—30 pengős lisztárra tudnak szerttenni a malmok, amikor tudjuk, hogy egy métermázsa búzának feldolgozási ára 2 pengő, legfeljebb 2 pengő 20 fillér, és azon túlmenőleg még 7—8 pengőt vágnak zsebre a malmok, akkor ez nem nagyon ^felemelő^ hatással van a termelőkre. Ha azután azt látjuk, hogy a pékipar illegitim jövedelmet biztosít magának, ha zsemlét, vajaskiflit és egyéb hasonló cikket hoz fogalomba és ezáltal 2—300%-os tiszta jövedelmet biztosítanak maguknak a pékek és ha azt látjuk, hogv milyen felfektetett kiadási listát hoznak fel a pékek, akkor azt kell mondanunk, hogy ahhoz nagyon sok szó hozzáférne, mert elég csak egy félóari munka arra, hogy az ő állításaikat az ember számadatszer űleg megdönthesse. Ugyancsak így vagyunk egyéb dolgokkal is. Itt van például a hitel kérdése. A hitel kérdése annyira elharapódzott, hogy azoknak 41*